Evangélikusok lapja, 1932 (18. évfolyam, 1-43. szám)

1932-12-11 / 41. szám

1932.

EVANGÉLIKUSOK LAPJA

287

Valóban Sopron falai közé való zárásunknak több a hátránya, mint az előnye. De ha már kötve vagyunk gyönyörű épületünkkel (csakugyan ezért vagyunk kötve?), és arra vagyunk kárhoztatva, hogy az élet szociális oldalát a másnapos újságokból ismerjük meg, akik tehet'k és arra hivatottak, mutassák meg a jövendő munkaterünket. Szükséges lenne rendszeres ismertetés a mai magyar belmissziói mozgalmakról (pl. diakonissza egyesületek), ifjúsági mozgalmakról (KIÉ, ifjúmunkások stb.), politikai helyzetről és az ezzel szemben való állásfoglalásról, a modern erkölcsiség veszedelmeiről (pajtás-házasság, tömeges elválások stb.), a növekvő felekezetnélkü- liségről és okairól stb., stb. És mindezek után — ahogyan egyik évfolyamtársam megjegyezte — mutassák meg a helyes módot a bajok orvosié sára. Mutassák meg, akiknek van tapasztalatuk: hogyan védekezzünk? Hadd döbbenjünk rá életünk nagy csendességére és fogjuk meg az eke szarvát, amíg nem késő.

Végül pedig: azok, akik kritizálnak és azok akik e kritika tárgyát képezik, fogjanak össze minél előbb, álljanak elő konkrét javaslatokkal. Ennyi törődés és gondoskodás láttára biztosan hiszem, hogy a theologus ifjúság sem marad tétlen! Ehhez a munkához adjon indítást, hitet és erőt az Űr!

Sopronban, 1932. nov. 16.

Hittestvéri szeretettel:

Váradi Lajos,

III. é. theol. halig.

Luther német hazafisága.

i.

Manapság szokásos nagy férfiakat vérük szerint is ítélni meg. Német volt-e Luther? — teszi fel Preuss, az erlangeni Luther-tudós a kérdést az ,,Allg. Ev. Luth. Kit." hasábjain. Erre különben már a nagy kath. történetíró, Dollinger is megfelelt, ki Luthert „a legnagyobb németnek", ,.a németek prófétájának" mondotta.

Német származását a háborús psychózisból kifolyólag a franciák tagadták. Parisét már 1916-ban kérdezte: „nem volt-e Luther tót ember?" S kérdését igenlöleg azzal igazolja, hogy „Möhra" törzsrokona „Morvának", és Luther neve a cseh ,,Ljuda"-val függ össze. Párhuzamosan arra a cseh megállapításra is gondolhatunk, amely szerint a nagy Bismarck neve tulajdonképen ..Bismarck" volt. (Nagyon emlékeztet ma ez a megállapítás a cseh és a tót nyelv azonosítására!) Luther szülei kisnövésüek és bamaszemüek, „tehát tótok voltak". És aztán: „Luther lelkének morális szépsége és a mai németség lelkisége áthidalhatatlan ellentétek" és így ,,a nemes cseh nemzetség tagjának tekintendő". Hogy Luther cseh volt, nem új dolog. Már életében, hogy kisebbítsék és meggyanúsítsák, hangoztatták, ő maga így ír 1520-ban: „Ellenségeim hirdetik, hogy Csehországban születtem, Prágában nevelkedtem és mint Húsz: Wiclif könyveiből tanultam. Nevemet elcsehesitették." A tudva hazudozás — ismerjük

mai politikájából — cseh szokás. Ma Hitlert is csehnek mondják.

Mit szóljunk a francia Luther-csehesítéshez? — kérdi Preuss.

Ami Luther nevét illeti, úgy minden igazi nyelvtudós tisztában van azzal, hogy az német. Ered az ó- német Chlotar-ból és „hírest", a „Heer" pedig csapatot, tehát Luther neve ,,a csapatban hírest" jelent. Német neve atyai ágon thüringiai, anyai részről frank eredetű. És testi alkata? Luther koponyája nem rövid, hanem hosszú volt. Fiatalabb arcképein könnyen felismerhető. Rósz. az anthropológus. komoly kutatás alapján megállapította, hogy Luther homlokához hasonlót tót koponyán nem találunk. Barna szemei sem bizonyítanak német származása ellen. A hosszúfajú Thüringiában ép annyi a barna szem, mint a rövidfajú Szászországban. Arcszíne — Goethéhez hasonlóan — is azt igazolja, és történetileg véve a szlávok sohasem jutottak el a hannebergi határig, ahol Mohra fekszik. Günther „Rassenkunde" c. müve szerint Luther az északi németség ivadéka keleti balti vonásokkal. Ez oldalról is a nagy németek: Goethe. Schiller. Bach és Bismarck sorába való. Itt Preuss érthetetlenül a magyar Dürert is ide sorozza.

Hát Luther belső lényege német-e? — kérdi tovább Preuss. Minden népnek megvannak a maga hősei. Miért esik el Siegfried? Bizalma miatt. S miért öli meg Hagen? Ura iránti hűsége miatt, akit nehezen megsértettnek vél. Bizalom és hűség a németség kettős ősi fundamentoma. Psychológiailag szerves kapcsolat van köztük, mert a hűség magában is hasonlót feltételez s így rokon a bizalommal, a hittel. A ..Sachsenspiegel" egyik glosszája azt mondja: ..minden tisztesség hűségből és hitből ered". S ma is vallja a közmondás: ..auf Treu und Glauben! — hűségemre és hitemre". Közelebbről: hűség a valósághoz való lelkiismeretes ragaszkodást jelent, akár tény, akár norma legyen az a valóság, amiből aztán a lelkiismeretesség s a reális valóság iránti erős érzék német jellemvonása következik. Dosztojevszki mondja ..Halottak háza" c. művében egyik hőséről: „mint a német, olyan lelki- ismeretes volt". S a valóság iránti érzék itt nem azt jelenti, hogy a tényeket okosan a maga hasznára használja fel, hanem, hogy híven, illuziómentesen megállapítsa azokat. Ennek az ősvonásnak további jellemvonásai: egyszerűség és konzervativizmus, ellentétben a hátsó és komplikált dolgokkal, — konzervativizmus, mint hűséges ragaszkodás a tiszteletreméltó hagyományokhoz, — röviden: az ösnémet cserfához hasonló szívósság, amellyel utolsónak hullatja lombját és levelét. Hűség a végsőig való kitartást jelent, mely olykor dacban, sőt makacsságban is nyilvánul, és vidám harci kedvben, mint tipikusan germán, német jellemvonásban jut kifejezésre. De ez a harci kedv sohasem fajul el az ellenség megsemmisítéséig. Ellenkezőleg: célja a szabadság, mint a férfi legfőbb javának elérése. A többiben a német jószívűség jut kifejezésre, amely még az ellenség iránt is bizalmassággá lesz. Mert hát a hős mellett a német a gyermeket is szereti. Ezzel az egyszerű, természetes jószívűséggel függ össze a németnek a pénz iránti hiányos érzéke. Az Edda kettőt utál: a gyávaságot és a fösvénységet. A Heliand a templom pénzváltó kufárait egyszerűen „tolvajoknak" mondja. Nem összeharácsolt vagyon, hanem az öröm mindenben, ami van, teszi boldoggá a németet. Amit Elért tanár a maga Morphológiá-]&ban a lutheránusság földhöz-