Evangélikusok lapja, 1932 (18. évfolyam, 1-43. szám)

1932-12-04 / 40. szám

EVANGÉLIKUSOK LAPJA 279. A gyülekezeti evangelizáló napokról. A győri egyházmegyében két és fél év le­forgása alatt öt gyülekezetben: Téten, Lébény- ben, Lovászpatonán, Bőnyrétalapon és Felpécen tartottunk úgynevezett gyülekezeti evangelizáló napot. A lefolyása mindenütt körülbelül ugyan­az. Reggel 8-kor az elemi iskolai tanulókkal va­sárnapi iskola, 9-kor ifjúsági istentisztelet az is­métlőiskolásoknak és leventéknek, 10-kor gyü­lekezeti istentisztelet, utána gyónás és Úrva­csora. Délután 2 órakor a leányoknak Biblia­óra, 3 órakor vallásos ünnepély három előadás­sal. A délutáni előadók egy világi egyháztag, egy lelkész és egy tanító. A három előadás té­mája kapcsolatban van. A helyi lelkész sem dél­előtt, sem délután nem végez szolgálatot. A dél­utáni ünnepélyen a helyi gyülekezet tagjai sza­valatokkal és énekkarokkal szerepelnek. Az öt evangelizáló napból négyen résztvet- tem, s most iparkodom beszámolni arról, hogy mi az értéke és jelentősége ezeknek a napoknak. Először is az egyházmegye lelkészeit, fel­ügyelőit és tanítóit közvetlen munkaközösségbe hozza. Mindig közreműködött a győri Szeretet- ház egy diakonisszája is. Tehát ez az intézmé­nyünk is belekapcsolódik ebbe a munkaközös­ségbe. Ez a munkaközösség a többnyire egymás­tól elszigetelten dolgozó egyházi tisztviselők számára igen értékes. Mert nagy szükségük van arra, hogy az, amit az angolok ,,team-work"- nek neveznek, amit „csapatmunkádnak fordít­hatnánk, megvalósuljon egyházunkban A köz­gyűlések és a tanító meg a lelkészi értekezletek bizonyos tekintetben ilyen csapatmunkának te­kinthetők, de mégis egészen más, amikor a gyü­lekezetekben végeznek együtt evangelizáló mun­kát a lelkészek, diakonisszák, tanítók, felügye­lők. Itt nem közigazgatási ügyek, nem testületi ügyek forognak szőnyegen, hanem azt a munkát végezzük, amelyre Jézus elküldte az övéit: „Te­gyetek tanítványokká minden népeket." A gyü­lekezeti munkások amellett hogy együtt dolgoz­nak, látják egymást munkában. Ez is valami új és értékes tapasztalat. Milyen ritkán nyílik al­kalmunk arra, hogy akárcsak a szomszéd lel­késznek az igehirdetését is hallgassuk! Pedig mennyit lehet belőle tanulni! Harmadszor sokat jelent az, hogv olyan gyülekezetben dolgozha­tunk. amely előttünk egészen új. Nemcsak az áll, hogy a hallgatóság belefárad, amikor 20—30 éven át ugyanazt az embert hallgatja. Éppenúgy igaz az is, hogy a 20—30 évig egy gyülekezetben működő lelkész vagy tanító vágyódik új hallga­tóság után. De milyen kevés alkalom nyílik erre! Végül általában is jó az, ha azt a lelkészt vagy tanítót egy-egy vasárnapra kimozdítjuk a meg­szokott környezetből, ha a gyülekezeti felügye­lők egy másik gyülekezetben is mutatkoznak, ha a diakonisszáink megismerik gyülekezeteinket és gyülekezeti munkásainkat. Az összetartozás tudatát minden rendelke­zésre álló eszközzel ápolni, erősíteni kell egyhá­zunk tagjaiban. Erre nem ismerek hatásosabb módot a személyes érintkezésnél. A személyes érintkezést semmi nem pótolhatja. Ezek az evan­gelizáló napok kiválóan jó alkalmak a személyes kapcsolatok megerősítésére. Hiába hangoztatom az összetartást, ha nem nyílik út a találkozásra és együttlétre. Néhány évi távoliét még a leg­jobb barátokat is idegenné teszi. Csak a sűrű személyes együttlét és beszélgetés tarthat ben­nünket együtt és teremthet lelki és érzelmi kap­csolatokat. Az evangelizáló napok alkalmat ad­nak arra, hogy munkában és beszélgetésben együtt legyenek azok, akiknek összefogásától és összetartásától az egyház megerősödése is olyan nagy mértékben függővé van téve. Nagy jelentősége van a gyülekezeti evan­gelizáló napoknak a gyülekezetek szempontjá­ból is. A gyülekezetek megtapasztalják, hogy összetartoznak. A lelkész, felügyelő, tanító nem­csak a helyi gyülekezetnek a vezetői és munká­sai, hanem az egész egyházé. Ezt az igazságot és tényt ki kell domborítani, érzékelhetővé kell tenni. Lehet, hogy az evangelizáló nap miatt el­marad a prédikáció abban a gyülekezetben, ahonnan a lelkész elment, hogy a másik gyüle­kezetben prédikáljon vagy előadást tartson, de ez a veszteség bőven pótlódik, amikor abban a gyülekezetben van az evangelizáló nap. Egyút­tal megismerik a gyülekezetek a többi gyülekezet lelkészeit, felügyelőit, tanítóit. Az egyházmegye mint élő és dolgozó valóság jelenik meg a gyü­lekezetekben s több lesz, mint puszta közigazga­tási egység. Szándékosan nem szóltam arról, amit az evangelizáló nap tartalmilag nyújt a gyülekeze­teknek. De tapasztalataim azt mutatják, hogy ez is értékes és természetesen ez a főcélja és ren­deltetése az evangelizáló napnak, amely első­sorban és főleg az evangeliom hirdetése akar lenni. Hadd említsem még meg, hogy az evangeli­záló napok költségei egészen minimálisak. A közreműködők utidíjat vagy napidíjat nem kap­nak. Kivételes esetekben az egyházmegyei Bel- missziói Szövetség téríti meg az útiköltséget. A gyülekezet egy offertóriumot ád a Szövetségnek. A mondottak alapján csak ajánlani tudom a sokféle áldást hozó gyülekezeti evangelizáló napok tartását. Hiányt pótolnak és mindenhol megvalósíthatók. Persze többlet munkát jelente­nek a közreműködőknek, de ezt annál is inkább vállalhatják, mert ők maguk is sok áldást nyer­nek. N. K. Hátralékos előfizetőinket kérjük, hogy 1290. számú postatakarépénztári csekkszámlán küld­jék be hátralékaikat.

Next

/
Oldalképek
Tartalom