Evangélikusok lapja, 1932 (18. évfolyam, 1-43. szám)
1932-12-04 / 40. szám
EVANGÉLIKUSOK LAPJA 279. A gyülekezeti evangelizáló napokról. A győri egyházmegyében két és fél év leforgása alatt öt gyülekezetben: Téten, Lébény- ben, Lovászpatonán, Bőnyrétalapon és Felpécen tartottunk úgynevezett gyülekezeti evangelizáló napot. A lefolyása mindenütt körülbelül ugyanaz. Reggel 8-kor az elemi iskolai tanulókkal vasárnapi iskola, 9-kor ifjúsági istentisztelet az ismétlőiskolásoknak és leventéknek, 10-kor gyülekezeti istentisztelet, utána gyónás és Úrvacsora. Délután 2 órakor a leányoknak Bibliaóra, 3 órakor vallásos ünnepély három előadással. A délutáni előadók egy világi egyháztag, egy lelkész és egy tanító. A három előadás témája kapcsolatban van. A helyi lelkész sem délelőtt, sem délután nem végez szolgálatot. A délutáni ünnepélyen a helyi gyülekezet tagjai szavalatokkal és énekkarokkal szerepelnek. Az öt evangelizáló napból négyen résztvet- tem, s most iparkodom beszámolni arról, hogy mi az értéke és jelentősége ezeknek a napoknak. Először is az egyházmegye lelkészeit, felügyelőit és tanítóit közvetlen munkaközösségbe hozza. Mindig közreműködött a győri Szeretet- ház egy diakonisszája is. Tehát ez az intézményünk is belekapcsolódik ebbe a munkaközösségbe. Ez a munkaközösség a többnyire egymástól elszigetelten dolgozó egyházi tisztviselők számára igen értékes. Mert nagy szükségük van arra, hogy az, amit az angolok ,,team-work"- nek neveznek, amit „csapatmunkádnak fordíthatnánk, megvalósuljon egyházunkban A közgyűlések és a tanító meg a lelkészi értekezletek bizonyos tekintetben ilyen csapatmunkának tekinthetők, de mégis egészen más, amikor a gyülekezetekben végeznek együtt evangelizáló munkát a lelkészek, diakonisszák, tanítók, felügyelők. Itt nem közigazgatási ügyek, nem testületi ügyek forognak szőnyegen, hanem azt a munkát végezzük, amelyre Jézus elküldte az övéit: „Tegyetek tanítványokká minden népeket." A gyülekezeti munkások amellett hogy együtt dolgoznak, látják egymást munkában. Ez is valami új és értékes tapasztalat. Milyen ritkán nyílik alkalmunk arra, hogy akárcsak a szomszéd lelkésznek az igehirdetését is hallgassuk! Pedig mennyit lehet belőle tanulni! Harmadszor sokat jelent az, hogv olyan gyülekezetben dolgozhatunk. amely előttünk egészen új. Nemcsak az áll, hogy a hallgatóság belefárad, amikor 20—30 éven át ugyanazt az embert hallgatja. Éppenúgy igaz az is, hogy a 20—30 évig egy gyülekezetben működő lelkész vagy tanító vágyódik új hallgatóság után. De milyen kevés alkalom nyílik erre! Végül általában is jó az, ha azt a lelkészt vagy tanítót egy-egy vasárnapra kimozdítjuk a megszokott környezetből, ha a gyülekezeti felügyelők egy másik gyülekezetben is mutatkoznak, ha a diakonisszáink megismerik gyülekezeteinket és gyülekezeti munkásainkat. Az összetartozás tudatát minden rendelkezésre álló eszközzel ápolni, erősíteni kell egyházunk tagjaiban. Erre nem ismerek hatásosabb módot a személyes érintkezésnél. A személyes érintkezést semmi nem pótolhatja. Ezek az evangelizáló napok kiválóan jó alkalmak a személyes kapcsolatok megerősítésére. Hiába hangoztatom az összetartást, ha nem nyílik út a találkozásra és együttlétre. Néhány évi távoliét még a legjobb barátokat is idegenné teszi. Csak a sűrű személyes együttlét és beszélgetés tarthat bennünket együtt és teremthet lelki és érzelmi kapcsolatokat. Az evangelizáló napok alkalmat adnak arra, hogy munkában és beszélgetésben együtt legyenek azok, akiknek összefogásától és összetartásától az egyház megerősödése is olyan nagy mértékben függővé van téve. Nagy jelentősége van a gyülekezeti evangelizáló napoknak a gyülekezetek szempontjából is. A gyülekezetek megtapasztalják, hogy összetartoznak. A lelkész, felügyelő, tanító nemcsak a helyi gyülekezetnek a vezetői és munkásai, hanem az egész egyházé. Ezt az igazságot és tényt ki kell domborítani, érzékelhetővé kell tenni. Lehet, hogy az evangelizáló nap miatt elmarad a prédikáció abban a gyülekezetben, ahonnan a lelkész elment, hogy a másik gyülekezetben prédikáljon vagy előadást tartson, de ez a veszteség bőven pótlódik, amikor abban a gyülekezetben van az evangelizáló nap. Egyúttal megismerik a gyülekezetek a többi gyülekezet lelkészeit, felügyelőit, tanítóit. Az egyházmegye mint élő és dolgozó valóság jelenik meg a gyülekezetekben s több lesz, mint puszta közigazgatási egység. Szándékosan nem szóltam arról, amit az evangelizáló nap tartalmilag nyújt a gyülekezeteknek. De tapasztalataim azt mutatják, hogy ez is értékes és természetesen ez a főcélja és rendeltetése az evangelizáló napnak, amely elsősorban és főleg az evangeliom hirdetése akar lenni. Hadd említsem még meg, hogy az evangelizáló napok költségei egészen minimálisak. A közreműködők utidíjat vagy napidíjat nem kapnak. Kivételes esetekben az egyházmegyei Bel- missziói Szövetség téríti meg az útiköltséget. A gyülekezet egy offertóriumot ád a Szövetségnek. A mondottak alapján csak ajánlani tudom a sokféle áldást hozó gyülekezeti evangelizáló napok tartását. Hiányt pótolnak és mindenhol megvalósíthatók. Persze többlet munkát jelentenek a közreműködőknek, de ezt annál is inkább vállalhatják, mert ők maguk is sok áldást nyernek. N. K. Hátralékos előfizetőinket kérjük, hogy 1290. számú postatakarépénztári csekkszámlán küldjék be hátralékaikat.
