Evangélikusok lapja, 1932 (18. évfolyam, 1-43. szám)
1932-11-06 / 36. szám
1932 EVANGÉLIKUSOK LAPJA 249. €z az elragadó légkör vett bennünket körül min- denütt, napról-napra és óráról-órára újból és újból alkalmunk volt tapasztalni testvéreink szinte meg sem hálálható gondoskodását. Egyszerűség, nagy lelki tisztaság, s erős protestáns érzés jellemzi minden gondolatukat. Nekem, akit feleségem is elkísért, különösen módom volt betekinteni a reprezentatív svéd lélekbe, mert a király testvéröccse, Bemadotte herceg látott vendégül. A herceg néhány éve Budapesten is járt s mondhatni megszégyenítő elragadtatással és szeretettel emlékezett meg mindarról, amit nálunk tapasztalt. Bizonyára akkori jó benyomásainak is tudható be. hogy vendégbarátsága úgyszólván az otthonuk családi közösségébe való állandó bekapcsolódást jelentette. — A svéd lelkészegyesület, Stockholm városa, a rendezőbizottság külön-külön fogadóestélyt adtak. Az egészen páratlan szépségű városházán adott ebéden ismét nekem jutott a szerencse, hogy az egész szövetség nevében Stockholm vendéglátását megköszönhessem. Szerénytelenség nélkül állapíthatom meg, hogy a felszólalásnak szokatlanul meleg és visszhangzó hatása volt. — A magyar viszonyokról is őszinte tájékoztatást nyújthattunk. Megértéssel hallgatták a felvilágosításokat. — Az új érsek, Eiden dr. erős intellektus és nagy diplomata-tehetség. Az egész konferencia lelke — Slotemaker elnök mellett — Ohle- müller dr. főtitkár volt a mi nagyon szeretett barátunk, akinek bölcsessége, leleménye, lendülete állandó aktivitásban tartotta a négyszáz résztvevővel dolgozó gyűlést, a sok bizottságot s emellett a rendezés száz és száz apróbb-na- gyobb faladára is maradt mindig türelme. Természetes, hogy azután minden Verband-összejövetelnek ö a legnépszerűbb alakja. — Két év múlva Hollandiában ül össze a szövetség. A svéd ev. egyház új érsekének pásztorlevele. (Befejező közlemény.) A „Krisztus beszéde" kapcsán megemlíti még, hogy bármilyen elvi nézőpontból ítéljük is meg a bibliát, a fő dolog, hogy valóban szeressük és éljünk benne, és ezáltal csakugyan Isten igaz beszéde lehessen számunkra. A lelkész elsősorban maga legyen szorgalmas bibliaolvasó r hova tovább hasson oda, hogy hívei életében is elfoglalhassa a biblia azt a helyet, amely megilleti. Utal az eredeti nyelven való tanulmányozás fontosságára a lelkész szempontjából. Továbbá a mélyreható meditációt az alap- ige felett különösképen lelkére köti lelkésztársainak. Itt érinti a liturgia, kérdését, amely ma meglehetősen élénken foglalkoztatja a svéd papságot s ennek eredménye a katholicizmusnal gyanúsított — de a valóságban inkább as anglikánizmushoz húzó, úgynevezett Brigitta-rend mozgalma. Nem lép fel a döntőbíró igényével, amikor rejtett utalással szerényen adja meg idevonatkozó véleményét. „... Fontos, hogy a liturgiái formákat ne tfkint- sük hierarchikus opus operatumnak, mintegy Istennek nagyon tetsző ceremóniának, hanem az istentiszteleten való személyes részvéttel, bennső módon tegyük azt mindinkább élővé. A liturgiában az ecclesia orans találkozik velünk, amely imára akarja kulcsolni kezeinket."... „A liturgia már természeténél fogva konzervatív, valami, ami látható módon képviseli az egyház régebbi szokásaival való érintkezést."... Tudatában ennek, e két dolgot ne tévesszük szem elől: 1. „Az egyház szolgája itt ne csak egyedül önmagára gondoljon, a saját egyéni kívánságaira, saját személyes szabadságára, saját theológiai nézetére. Gondoljon a gyülekezetre és az egyházra, mint egy időkön át meglevő közösségre is. Ami a hívők közössége számára kedves és drága lett, az olyan érték, amelyhez csak keztyűs kézzel lehet nyúlni." 2. „Lclkészi kötelességnek tartsuk, hogy lelkiismeretesen kövessük azt a rendet, amelyet egyházunk állapított meg és irt elő."... Amint írja, szívesen időznék, ha módjában állana, ilyen gondolatok mellett: a bezárt kamrában való imádkozás. az otthoni áhítat, énekek, építő iroda lom, konfirmációi oktatás, ifjúsági munka, öregek és betegek gondozása, szegények és elhagyatottak és az egyesek közti lel- készi munka. Ezután a harmadik gondolatcsoportra tér át, amelynek ezt a gyűjtő fogalmat adta: „Krisztus teste". Az egyházat érti alatta s idevágó gondolatait írja le. Az első gondolat, ami az ember szemébe ötlik ez a Mt. 20 n és Márk lOu-tel kapcsolatos kijelentése: „így az egyház tevékenységének is az önzetlen szolgálatot és soha nem az önző uralkodást kell céloznia." ........Az egyházzal kapc solatos minden hatalmi gondolat, legyen az nyilt vag\ rejtett, kicsiny vagy nagy dolgokra vonatkozó, kérésztyéntelen.".........Semmiképen sem tekinthetjük magunkat u raknak a gyülekezetek és azok hite fölött."... „Minden hierarchikus lelkészegyház megalapítását célzó lépés összeegyeztethetetlen az evangéliumi egyházfogalommal." Tudatlanoknak és könnyelműeknek tartja azokat, akik „az tiszta tan" jelentőségét kétségbevonják, illetve tagadják. Érinti a lelkészkiképzés kérdését. Nem tartja szükségesnek a külön egyházi theológiai fakultás felállításának szükségét, mert nem látja akadályozottnak a theoló- gusok egyházi és hitvallási alapon való kiképzését. ,Az egyháznak a szolgálatban kell látnia feladatát és hivatását."... A diakonia és szociális munka felkarolását kívánatosnak tekinti. Legyen az egyház: „a szeretet „összetartó köteléke" (Kol. 3 ie), amely egyesit szegényt és gazdagot, előkelőt és alacsony sorsút, tanultat és tanulatlant különbség nélkül." ... Végezetül ebben a gondolatkörben is kitér a szekta- kérdésre. A legmesszebb menő türelemre int. Hogy szekták vannak, az nem kis mértékben az egyház vétke, másfelől „az élet mindenkor jobb, mint a halál". Azzal a kéréssel fejezi be pásztorlevelét ezután, hogy imádkozzanak: adjon Isten neki bölcseséget és kitartást, illetve szilárdságot nehéz tiszte végzéséhez és olyan szeretetet, amely mindent hisz, mindent remél és soha vissza nem fordul. „Imádkozzatok, hogy növekedhessen) abban az életben, amely el van rejtve a Krisztus-
