Evangélikusok lapja, 1932 (18. évfolyam, 1-43. szám)

1932-11-06 / 36. szám

IVQl. •▼tolj 1933. iiotcmbar 6. 36. szám. Szerkesztéséi és klaáéftlvatal: LÉSÉIT (lasen ■.) ftlalla: I LUTHER - SZÖVETSÉG. Pestatakarékaéaztérl esekkszáala: 1290. Alapította : OR. RAFFII S1IDQR pttsett. Meilelaalk hetenként eívszer, vásáráéi. flftflzatéaJ ár: Eiéu évre 1P. 41 ML félévre 3 P 21 ML inviéévre 1P. 80 ML Eli szia 18 fill Hlréetésl érák aeeeivezés szerfal. NEMETH KAROLT eeperee. Bűnbocsánat. „Jézus Krisztusban van a mi vált* ságunk az ő vér* által, bűneinknek bocsánata." Kol. 1, 14. Az apostol az előző versekben hálát ad Istennek azért, hogy a hívőket megszabadította a sötétség hatalmából és őket szeretett Fiának uralma alá helyezte. Az áthelyezés a bűn szol­gálatából a Krisztus szolgálatába: ez a mi vált- tágunk. Azonban nem csupán az történt, hogy gazdát cseréltünk. Közben történt más valami is. Bűneink bocsánatát nyertük. S a bünbocsánat - által másokká lettünk önmagunkban, Istenhez, „a világh oz és a bűnhöz való viszonyunkban. Vannak, akik a bünbocsánatról vallott hitün­ket összeegyeztethetetlennek tartják az erkölcsi igazsággal és az emberi társadalom érdekeivel. Azt mondják, hogy a bünbocsánat hirdetésével moratóriumot adunk a bünbánatnak; mert hiszen : akármilyen későn jön a bánat, az Isten kegyel­mes. Másfelől pedig ártunk a társadalomnak, mert azt tanítjuk, hogy akármilyen gonosz és gyűlölködő, akármilyen társadalomellenes lett légyen valakinek az egész élete, az egyház az \ Isten nevében a me gtár öt, aki bűneit bánja és , Krisztusban hisz, feloldozza bűnei, mulasztásai . álól. A bűnök alól való feloldozás hatalma azon­ban csak a kívül álló előtt tűnhetik fel ilyen r színben. Csak az egyház kegyelemvilágának kö­rén kívül levők követelik a morál és az erkölcsi i igazságszolgál tatás nevében az egyház oldozó hatalmának csökkentését. Tény, hogy a Krisztus keresztjének és vérének lekicsinylésével együtt jár a bűnök alól való feloldozáson való meg­botránkozás is. A Krisztus érdeme és a kulcsok hatalma együtt bolondság, és* botrány azoknak, akik nam ‘tapasztalták meg a maguk lelkében Isten erejét az üdvösségre. A bűnbocsánat nem egy olyan legális aktus, amelynek elvégzése után a felmentett, a feloldo­zott bűnös függetlenné válik és minden felelős­ség alól feloldatik olyan értelemben, hogy az oldozat után azt tesz, amit akar. Aki így fogja fel, aki a bünbocsánat elnyerése után így érez, az nem nyert bűnbocsánatot; annak a Krisztus vére nem használt. Mert a bűnbocsánat meg­tapasztalásával együtt jár annak megtapaszta­lása, hogy a Krisztus vére által kiengesztelt Isten azt, aki annak a vérnek a megtisztító hatása alá menekült, a Krisztus uralma alá helyezi, S az a szent öröm, amelyet a bűnös a bocsánat után érez, abból fakad, hogy egy új világba ju­tott, amelyben az Isten kegyelmes és szerető Atyának bizonyítja magát azáltal, hogy új erő­ket ád, új alkalmakat nyújt, megláttatja velünk a krisztusi szolgálat alkalmait s kedvet, erőt ád a szolgálatra. A bűnbocsánat ereje éppen az, hogy a sötét­ség hatalma alól felszabadultunk és Krisztus birodalmába jutottunk. Egészen más a viszo­nyunk az emberekhez, a foglalkozásunkhoz, a vagyonúnkhoz. Szeretet, barátság, jóakarat teremnek meg szívünkben. Az aggodalom, gond, tépelődés megszűnnek, önmagunkról szinte meg­feledkezünk s mindenütt érezzük Istennek jósá­gát, szeretetét. Mindezeknek megtapasztalásából rájövünk arra, hogy mennyire távol áll ettől az életteljességtöl azoknak az okoskodása, akik a bűnbocsánatban csupán egy erkölcsi, vagy törvé­nyes aktust látnak, amellyel befejeződik egy törvényszéki eljárás vagy elintézést nyer egy- egy embernek az élete. A bocsánatot nyert bűnös tapasztalja azt is, hogy ez az új élet nem véletlenből keletkezett. Az átalakulás nem valamely önmagában az emberben végbement folyamat révén állott be. Hanem az Isten nyúlt bele életünkbe s minden érdemünk nélkül megkönyörült rajtunk azért, mert szerelmes Fia szeretett bennünket és életét adta értünk. Amikor a Krisztus érdemét meg­ragadtuk, akkor Isten is megragadott minket s belehelyezett az új világba, új társaságba, új fel­adatok közé. Üj erőket adott és olyan lelkületet, amely a feladatok elől nem menekül, amely az erőket Isten dicsőségére felhasználja és úgy él, hogy Istennek tetszésére legyen egész élete. Kitüntetett iskolásfiu. A kormányzó úr Kovács Ká­roly 11 éves fiúnak, ki a mérgesi ev. iskola VI. osztályá­nak tanulója, a III. oszt. bronz érdem-érmet adomá­nyozta. A bátor fiúcska még e tél folyamán két kisebb iskolás gyermeknek mentette meg az életét, kik csúsz­kálás közben a Rába folyóba beleszakadtak s a jég alá kerültek, ö bátran a jeges vizbe ugrott és saját élete kockáztatásával hosszas küzdelem után még élve a partra vonszolta őket.

Next

/
Oldalképek
Tartalom