Evangélikusok lapja, 1932 (18. évfolyam, 1-43. szám)
1932-10-23 / 34. szám
1932 evangélikusok lapja 233. adunk nekik: vegyenek részt saját gondolataik megvalósításában az egyház területén is, már .akkor komolyan a közöny megtöréséhez fogtunk. (Folytatjuk.) A svéd ev. egyház új érsekének pásztorlevele. IV. Mintegy bevezetésül rögtön ezzel az igen fontos kivánsággal fordul munkatársaihoz: „A koncentráció és elmélyedés a direkt és középponti keresztyén-vallásos igazságokban ill. körül az, ami minden másnál szükségesebb, én szeretett és nagyrabecsült munkatársaim". Milyen jól esik ezt a befelé nézésre és élésre való felhívást olvasni ma, a felszinesség és kifelé élés e tartat- natlan korában! Néhány bibliai idézet után Így folytatja: ,,Az a keresztyénség, amely ezekben az igékben jut kifejezésre, nem akar világnézet, életmagyarázat, sem pedig valami kultur-evolució lenni. Nem, ez egyszer s mindenkorra erre az egyetlen kérdésre óhajt praktikus feleletet adni: „Mit kell cselekednem, hogy üdvözüljek?1 Az evangéliom erre a kérdésre felel". Ugyan az az egyszerű üzenet: a megtérésről és hitről, a bűnösről és Isten kegyelméről, ami kell, hogy igehirdetésünkben, mint az evangélium és egyház szolgáinak igehirdetésében a középonti helyet foglalja el". „Az a nagy és alapvető követelés, amely velünk Krisztus gyülekezetének papjaival szemben fennáll, egyszerűen az, hogy mi magunk legyünk keresztyének!" Ez alapfeltétele annak, hogy valaki az Ige szolgája lehessen a Krisztus gyülekezetében. „ ... meggyőztük egymást arról, hogy a keresztyén ember életében jöhetnek sötét idők, hosszabbak és rö- videbbek, gyakrabban vagy ritkábban, amikor a saját benső világában nem találja nyomát az istenes élet erejének és valóságának. Mit feleljen a vívódó lélek az apostol eme kérdésére: „Nem vagy tisztában azzal, hogy Krisztus van benned?" Ezt fogja-e mindjárt felelni: "Nem, én nem érzem ezt. Én tehát nem vagyok keresztyén. Én szerencsétlen. Én el vagyok (télve. Én nem állottam meg a próbát". Majd a vigasztalás és bátorítás szavaival fgy folytatja: „ ... keresztyén tud lenni az elhagyott, a kislelkü, a kételkedő és az életért küzködő is. Aki a maga gyengesége érzetében nem képes mást cselekedni, mint bensőségesen így sóhajtani és könyörögni: „Segíts hitetlenségemben ó Isten; segíts, hogy teljes szivem vágyával tudjak bánkódni és hinni vagy vágyódni arra, hogy keresztyén legyek" az már bizony tulajdonképen keresztyén, noha akkor még maga sem tudja azt". Más igen fontos kívánság a lelkésszel szemben, hogy „amit hirdet, az önmaga számára is élő valóság legyen". Ez a követelés minden időben megvolt. Megvan ez különösen és fokozottan ma, mert ennek a nemzedéknek különösen éles füle van annak megítélésére, vájjon kicsendül-e az igehírdető szavaiból ez: „Hiszek, azért szólok ... „A feladat amelynek megoldására a mai életköt ülmények közt hív bennünket Isten, bennünket, akik ezekben a napokban vagyunk az egyház szolgái, a feladat az, hogy legyünk bizonyságok és hitvallók". "Mi, hogy úgy mondjam védtelenül, magunkra hagyottabban állunk mint a múlt idők evangélium-hirdetői. Mi mind kevesebbet bízhatunk a szokások, a tradíció és valami adott tekintély iránti tisztelet támogatásában. Mi mindinkább befelé űzetünk. Önnön magunkhoz? A mi saját lelki életünk erejéhez? ó< akkor hamarosan elvesznénk. Nem, befelé, ez azt jelenti: Istenhez!,, Bizonyságtevök és hit- vallók legyünk, de akkor ismernünk kell azt, akiről bizonyságot akarunk tenni és hitet vallani. Egyszóval: cselekedeteink és szavaink tegyék azt a közvetlen benyomást, hogy mögöttünk igazi és egész keresztyén személyiség áll. „A kenyérkereső-lelkész, a hivatalnok-lelkész. a szemforgató-lelkész botránkozás az Isten számára!" (Folytatjuk.) Bibliaolvasás. (Okt. 24—30.). A reformáció Isten müve. — Okt. 24. Szent buzgóság az egyház tisztaságáért. Ján. 2, 13—17. — Okt. 25. Jézus az egyház egyedüli feje. Kol. 1, 18—22; Ef. 2, 14—22. — Okt. 26. Isten igéje kárhoztatja Róma tévelygéseit. Róm. 3, 21—28. — Okt. 27. Isten kijelentése, a Biblia, minden hivő kezébe való. Ap. csel. 17, 10—15; 1. Tim. 4, 13—16. — Okt. 28. A tiszta evangéliom Isten ereje. Ap. csel. 19, 13—20. — Okt. 29. Harc minden lagymatagság ellen. Ján. Jel. 3, 14—22. — Okt. 30. A reformáció célja. Fii. 2, 12—16. — Okt. 30. Szthár. után 23. vasárnap. Epistola: Fii. 3, 17—21.: A mi országunk a mennyekben van. Evangéliom: Mt. 22, 15—22.: A császár adója. — Imádság: Mindenható Isten! Te vagy menedékünk és erősségünk. Te munkálsz bennünk és általunk minden jót. Hallgasd meg kegyelmesen egyházad könyörgéseit és add meg mindazokat a javakat, amelyeket hittel kérünk tőled. A Jézus Krisztusért, a mi Urunkért. Amen. — Reformáció ünnepén. Epistola: Gal. 5, 1—15.: A keresztyén ember szabadsága és szolgálata. Evangéliom: Máté 5, 1—12.: A keresztyén ember boldogsága. — Imádság: Urunk, Istenünk! Te Szentlelkeddel tanítod és vezérled hivő népedet. Add, hogy Szentlelked megismertesse és megszerettesse velünk az igazságot, hogy semmi tévelygésbe ne jussunk, hanem örvendezhessünk vigasztalásaidban. Jézus Krisztusért, a mi Urunkért. Ámen. — Történelmi emlékeztető: Okt. 24. Westfáliai béke 1648. — Okt. 25. II. József türelmi rendelete 1781. — Herniannsburgi Misszió alapítása 1849. — Evangélikus tanárnő, ki a német nyelvet szóban és írásban tökéletesen 'írja. pohárista és gininá- zista magántanulókat előkészít, zongorát tanít, e’he- lyezkedést keres vidéki úri családnál. Melegen ajánlja a Keresztyén Ifjúsági Egycsil’etek Szövetcég'\ Budapest, Horánszky-u. 26. I. 9
