Evangélikusok lapja, 1932 (18. évfolyam, 1-43. szám)
1932-09-04 / 28. szám
186. evangélikusok lapja 1932. Kérésemre a m. kir. vallás és közoktatásügyi miniszter úr ebben az ügyben vizsgálatot indított, amelynek eredményeképen megállapította, hogy a kelenföldi róm. katholikus lelkész jóhiszeműen járt el. Kaufmann Oszkárné felmutatta előtte a két bizonylatot a kétszeri kijelentkezésről s a lelkész ezeknek az alapján állította ki a 620/1931. sz. áttérési bizonyítványt, amelybe tévedésből írta be az áttérés dátumául 1931. évi április 9.-ét. Az áttérők anyakönyvében 1931. évi június 27.-e van bejegyezve. A vizsgálat megállapította azonban azt is, hogy a kijelentkezésről, szóló bizonylatot aláíró tanuk: Du- boka Jakab és Duboka Jakabné csakugyan nem jelentek meg a kelenföldi ág. h. ev. lelkészi hivatalban, ahová Kaufmann Oszkárnét csak elkísérték s ők kint várták meg. Ennélfogva a két nyilatkozat nem sz&bály- Szérű s ezért a 620/1931. sz. áttérési bizonyítvány is hatályát vesztetté. Minthogy eképpen a helyzet az, hogy az árvaszék utólag hatálytalannak nyilvánított áttérési bizonyítvány alapján hozta meg a fent említett határozatát: az árvaszéknek újból foglalkoznia kell az üggyel, és a 17.746/2—1931. sz. határozatát hatályon kivül kell helyeznie. Az érdekeltek egyébként utasítást kaptak, hogy ha a kérdéses vallásváltóztatásnak jogi elismerését kivánják, a törvényszabta kellékeknek tegyenek eleget. Budapest, 1932. évi július hó 8-án, Á miniszter rendeletéből: Dr. Waliner Jenő s. k., miniszteri tanácsos. Erre az árvaszékhez intézett rendeletre 1932. áug. 1-én á következő levelet küldtem a belügyminiszternek. Nagy méltóságú Dr. Keresztes Fischer Ferenc m. kir. belügyminiszter úrnak Budapes szabályszerű...« stb. Először is miért nem méltóztat- tak megállapítani, hogy a nyilatkozatok hamisak, mikor is egy hivatalból üldözendő cselekménnyel álltak volna szemben? Másodszor tiltakoznom kell a vizsgálatnak olyatén lefolytatása ellen, hogy az egyik felet, tehát a kelenföldi evangélikus lelkészi hivatalt meg sem kérdezik és olyan színezetet adnak a dolognak, mintha a kelenföldi evangélikus lelkész valótlant állított volna. Újból leszögezem, hogy Kaufmann Oszkárné sem tanukkal, sem azok nélkül az 1931. esztendőben a kelenföldi lelkészi hivatalban nem fordult meg. Megállapítom azt is, hogy a Horthy M.-út 27. szám alatti székesfővárosi elemi iskola igazgatója szintén szabálytalanul járt el, amikor megengedte és megengedi, hogy kiskorú Kaufmann Gertrud a róm. kath. hittanórákat látogassa és nem kényszeríti az éváng. hittanórák látogatására. Mert kiskorú Kaufmann Gertrud ügye az árvaszéki döntés után még nem volt elintézve és neki magának is vallásváltoztatása bejelentése céljából lelkészi hivatalom előtt meg kellett volna jelennie. Én tehát ezt az ügyet az árvaszék második döntése után sem tartom elintézettnek. Mert az elintézés csak a budapest-kelenföldi evangélikus lelkészi hivatalon keresztül történhetik. Budapest, 1932. aug. 1. Megkülönböztetett tisztelettel, Nagyméltóságod hive: Szántó Róbert év. lelkész. Mit gondol szerkesztő úr, mi történt volna, ha evangélikus részről történik ilyen sorozatos törvényszegés? A tévedésből elírást és a jóhiszeműséget akkor is megállapították volna? És ha megállapítják, á római katholikus klérus ezt minden továbbiak nélkül eltűrte volna? Szives üdvözlettel: Szántó Róbert. A m. kir. Belügyminisztérium volt olyan szíves a kiskorú Kaufmann Gertrud vallásváltoztatására vonatkozó és a budapesti árvaszékhez intézett belügyminiszteri rendeletet lelkészi hivatalomnak megküldeni. Tudomásul veszem, habár nem tartom az ügy törvényszerű elintézésének Sem azt nem fogadom el, hogy az illető róm. kath. lelkészi hivatal jóhiszeműen járt el, sem azt, hogy tévedésből írt el egy dátumot. Mivel azonban ezzel az intézkedéssel szemben teljesen tehetetlen vagyok és a napilapok nyilvánosságához fordulni nem akarok, nehogy akaratomon kivül is jó szolgálatokat tegyek az egyházellenes elemeknek, legalább azt az elégtételt fogom magamnak megszerezni, hogy ezt az esetet a hozzáfűzendő tanulságokkal együtt a magyar protestáns egyházi sajtóban hozzam nyilvánosságra. A belügyminisztérium rendeletében olvasom a következőt is: »A vizsgálat megállapította azonban azt is, hogy a kijelentkezésről szóló bizonylatot aláíró tanuk: Duboka Jakab és Duboka Jakabné csakugyan nem jelentek meg a kelenföldi ág. h. ev. lelkészi hivatalban, ahová Kaufmann Oszkárnét csak elkísérték s ők kint fv árták meg,v Ennélfogva a két nyilatkozat nem Bibliaolvasás. (Szept. 5—11.) Imádságomat hallgasd meg! — Szept. 5. Állíts helyre minket! 80. Zsolt. — Szept. 6. A mélységből, kiáltok! 130. Zsolt. — Szept, 7. Bevallom bűneimet; siess segítségemre! 38. Zsolt. — Szept- 8. Téged szom j uhoz lelkem! 63. Zsolt. — Szept. 9. Nincs aki jót cselekedjék! Vajha eljönne Síonból a szabadítás! — Szept. 10. Szabadíts meg engemet, ments ki az iszapból! 69. Zsolt. 1—18. == Szept. 11. Szenthár. után 16. vasárnap. Epistola: Efézus 3, 13—21: Könyörgés a gyülekezetnek hitben, szeretetben, értelemben megerősödéséért. Evangéliom: Luk. 7, 11-—17: A naini ifjú feltámasztása- = Imádság: Urunk, Istenünk, irgalmad és Szentlelked tisztítsa^ és oltalmazza az anyaszentegyházat. Segítséged nélkül híveidnek gyülekezete nem állhat és nem Í munkálkodhatik. Gondviselésed és jóságod tartsa fenn mindörökre. A Jézus Krisztusért, a mi
