Evangélikusok lapja, 1932 (18. évfolyam, 1-43. szám)

1932-08-28 / 27. szám

1932.

EVANGÉLIKUSOK LAPJA

177.

nyokra« átültetett zúgirodalómnak véget kell vetni A fordító írjon a műhöz jegyzeteket, vagy előszót, vagy utószót, de ne lopja bele a maga nézeteit az idegen író Írásába. Ettől e'tekintve a Munkáskátét ifjúsági egyesületeinknek igen ajánlom. Nem hiszem ugyan, hogy a Káté fejezetei »párbeszédes formában« (tehát szinmüszerüleg) jól adhatók elő összejöveteleken, mert sokkal nagyobb elmélyedést kívánnak, mint amenv- nylt a dialógusból kaphatunk, de igen alkalmas arra, hogy a szociális kérdésnek a munka fogalma alá eső egyes részleteibe bevezessen s megbeszélésnek, vitának kiinduló pontúi és vezérfonálúl szolgáljon £n ugyan nem hiszem, hogy az ember azért dolgozik, hogy megélhessen (ahogyan a Munkáskáté a legelején mondja). Sem azt, hogy a legtehetségesebb emtv'r is találhat erejének megfelelő munkát Sem azt. hogy pl. egy orvosnak nagyobb a sze’lemi és anyagi befektetése, mint a gyári munkásé (a ténwaló inkább az, hogy a társadalom többet fektet be az orvosba, mint a gyári munkásba!) De éppen ilyen kérdések megvitatásával juthatunk előbbre A 20 oldalas füzetet a Keresztyén Ifj Egyesületek Szövetsége adta ki.

A vegyes-házasság Pál Apostol megvilágításában

„Egyebeknek pedig én mondom, nem az Ur: Ha valamely atyafiűnak hitetlen felesége vagyon, mely ő vele együtt akar lakni, azt el ne bocsássa. És amely asszonynak hitetlen férje vagyon és az vele akar lakni, el ne hagyja az asszonyt azt: Mert a hitetlen férfiú megszenteltetett az ő feleségében és a hitetlen asszony megszenteltetett az ő férjében: mert ha különben volna, a ti gyermekeiteket tisztátalanok volnának, de azok sznfek”. (Pál apostol Korinth. I. levél VII. 12—14).

Pál apostolnak ez a kijelentése voltakép keresztyének és pogányok házasságára vonatkozik s (gy a valláskülönbségnek olyan esetére, amelyet a kánonjog impedimentum dirimensnek minősít és cultus disparitas-nak nevez. A vegyes házasság keresztyének között jön létre, kaolikusok és akatolikusok között. (A conanjog szempontjából csak ez a megkülönböztetés fontos, természetesen akatolikus keresztyén felekezetek tagjai között is jöhet létre vegyes házasság.) A kánonjog szerint ez a valláskülönbség, vagyis a mixta religio, már csak impedimentum impediens. Alapjában azonban a két valláskülönbség jogilag nem különbözik egymástól s így a religio mixta esetére a cultus disparitas esetéből következtetéseket lehet levonni. A Codex Juris Canonici 1071. canonja ezért mondja ki, hogy a cultus disparitas esetében ugyanazok a kánonok alkalmazandók (1060—1064. o), amelyeket a mixta rligió esetében kell alkalmazni.

Mindenekelőtt kijelenthetjük, hogy a vegyes házasságok nem helyesek. Ebben egvtértünk a római katolikus egyházzal. Különösen nem helyes ma, amikor a katolikus akció a felekezeti békességet teljesen felforgatta s a felekezeti háborúságot még a családokba is beviszi. A C. J. C. 1061.-ik canonja azt mondja, hogy a katolikus egyház a mixta religio esetében csupán akkor ad dispenzációt, ha 1. igaz és súlyos okok parancsolják, 2. az akatolikus házastárs biztosítékot ad arra vonatkozólag, hogy a katolikus házastárs kitérésének veszedelmét eltávolítja és mindkét házastárs biztosítékot ad arra nézve, hogy az összes gyermekek csak katolikus keresztelésben és nevelésben részesülnek, 3. ha erkölcsi bizonyosság van a biztosítékra vonatkozó ígéret betöltését illetőleg. És ezeket a biztosítékokat írásban kell megkövetelni. Az 1062. canon pedig azt mondja, hogy a katolikus házastárs kötelezve van arra, hogy az akatolikus házastárs áttéréséről okosan gondoskodjék. A római katolikus egyház a vegyes-házasságokat csak ilyen biztosítákok mellett esketi meg, az olyan házasságot, amely nem a római katolikus paróchus (plébános) vagy helyi ordinárius (püspök), vagy ezek egyike által delegált áldozó pap és legalább két tanú előtt köttetik meg, érvénytelennek mondja, vagyis ágyasságnak s a belőle született gyermekeket törvénytelennek.

A protestáns egyházak bibliai szelleme nem követeli — mert nem is követelheti — hogy híve más vallá- suval kötendő házasság esetén azt egyházába csalja, a házasság megkötése elé semmiféle akadályt nem gördít, hanem a legnemesebb egyenlőség elve alapján csak any- nyit kíván, hogy mindkét fél megőrizvén lelkiismereti szabadságát, születendő gyermekeit neműk szerint az atya, illetve az anya vallása szerint nevelje. Hazánkban ma is sok ember él ily alapon kötött és azelőtt a katolikus egyház által is tudomásul vett vegyes házasságban és nyugodt lélekkel meg lehet állapítani, hogy ezek a házasságok amíg ezt a kérdést a kát. egyház nem élezte ki, nem hogy dissonantiát vagy disharmoniát okoztak volna, hanem ellenkezőleg: a felekezeti türel- mességnek, megértésnek és békességnek zálogai voltak.

(Folytatjuk.)

Luther az imádkozásról.

Ha azt érzem, hogy elfoglaltságom vagy a gondolataim meghidegitenek és elveszik a kedvemet az imádkozástól — mert hiszen a test és az ördög mindig elgáncsolni és akadályozni akarják az imádkozást —, akkor kezembe veszem a Zsoltáros könyvecskémet, nyargalok a szobámba vagy, ha a nap és óra kedvez, a templomba, az emberek közé s elkezdem magamban szóról- szóra elmondani, akárcsak a gyerek, a tízparancsolatot, a hitvallást és, aszerint, amint ráérek, Krisztusnak, Pál apostolnak néhány mondását, vagy valamit a zsoltárokból.

Azért jó, ha az ember, az imádságot teszi meg korán reggel a legelső és este a legutolsó dolognak; gondosan őrizkedjünk azonban az ilyenfajta hamis és csalárd gondolatoktól: „Várjunk még egy keveset; egy óra múlva imádkozom; előbb még ezt vagy amazt el kell intéznem.“ Mert az ilyen gondolatokkal az ember eltávolodik az imádságtól, belekeveredik a teendőkbe és ezek annyira leköti és behálózzák, hogy aznap már semmi sem lesz az imádkozásból.

— ,,Hogyan imádkozzunk?" —