Evangélikusok lapja, 1932 (18. évfolyam, 1-43. szám)
1932-08-28 / 27. szám
XVIII. evtolyam. 1932. augusztus 28. 27. szám. Szerkesztéséi és kiadóhivatal: LEBENY (Mason ■.) fiadia: 1 LUTHER-SZÖUTSÉG. Postatakarékpénztár! csekkszámla: 1290. alapította : OR. RIFTIY SIIDOR püspök. Megjelenik hetenként anszer. vasárnap. Eltüzelés! ár: Eiész évre 6 P. 41 üli., liléire 3 P 21 I1IL Miiedéire 1 P. 60 IIIL En szil 16 üli Hirdetési érák ■egetiezés szarlak Stark«azt«»ért UUIti NÉMETH KÁROLY ••per«». ■■■■■■■■■■■■■■■NUHNNHNHBHNNHHHNHIBBNN A^Szentlélek által. „Lélek szerint járjatok ... A lélek a test ellen törekszik ... Ha a Lélektől vezéreltettek, nem vagytok a törvény alatt... A Léleknek gyümölcse: szeretet, öröm, békesség, béketűrés, szívesség, jóság, hűség, szelidség, mértékletesség... Ha lélek szerint élünk, lélek szerint is járjunk." Gál. 5, 16—24. Jones Stanleynek ,,Krisztus India Országúján“ című könyvét magyar fordításban sokan ismerik. Jonesnak jelent meg újabb munkája is, amelyet magyarra eddig még nem fordítottak le. Ennek a címe: „Thé Christ of every Road“, magyarul talán úgy lehetne mondani: „Krisztus minden úton.” Jones ezt az újabb könyvét „Pünkösdi tanulmánynak“ nevezi, és a Szentiélekről ír. Szerintem ez a könyve többet ér, mint a „Krisztus India Országútján.“ A kérdés, amely- lyel a Pünkösdi Tanulmányban foglalkozik, a ke- resztyénségnek s vele együtt az egész emberiségnek életbevágó kérdése. Manapság hallunk theocentrikus keresztyénségről, amelynek középpontja tehát az Isten; hallunk krisztocentrikus keresztyénségről, amelynek tehát középpontja a Krisztus; hallunk pneumatikus keresztyénségről, amelynek középpontja a Szentlélek. Nem akarok vitába bocsátkozni a keresztyénség tudósaival. Azt hiszem a világ legnagyobb elméi találhatók közöttük. S arról is meg vagyok győződve, hogy a világ mostani, sürgős megoldást váró kérdései is gyökerükben theológiai kérdések és azoknak lényegét, összefüggéseit csak theológusok tudják amennyire emberileg ez lehetséges, tisztán meglátni. Belátom azt is, hogy milyen fontos szerepe van a tudományos rendszerben a szempontnak s mennyire termékeny néha még az egyoldalú szempont is. Ügy a theológiai tudományon, mint a keresztyén életre sok haszon származhatik tehát abból, ha a tudósok között vannak, akik a theocentrikus, mások akik a krisztocentrikus, megint mások, akik a pneumatikus álláspontot következetesen képviselik és rendszerbe öntik. Kétségtelen azonban, hogy a Szentiélektől úgy a theologia tudósai, mint pedig az egyházak vezetői mintha egy kicsit félnének. A Szentlelket csak mértékkel kívánják. Mert tartanak a rajongástól, a fanatizmustól, a szakadásoktól, az érzelmi és képzeleti túlzásoktól. Az egyháztörténelem tényleg mutat erre példát. Korunkban a „pünkösdista“ felekezet tépi, marja az egyház testét és viszi romlásba a lelkeket. Általában véve mégis azt mondhatjuk, hogy nagyobb veszély fenyegeti a keresztyénséget azért, mert kevés benne a Lélek. Mert a Lélek az, ami megelevenít. A Szentlélek nélkül nincs élet, hitélet, egyházi élet. Egyházszervezetre szükség van. De a szervezet nem öncél és nem minden. Nagy baj, ha az egyházszervezet elveszti rugalmasságát, vagy nem felel meg rendeltetésének. Azonban többnyire azért merevedik meg és azért válik munkaképtelenné, mert megfeledkezik arról, hogy csupán csatorna, amely addig jó, amíg van benne víz. Ha kiszárad, nem tudunk öntözni. A drót jó dolog. De a rádiómban a drót értéktelen, ha nem szalad rajta végig az elektromos hullám. A keresztyénségben sok minden jó dolog van. Emberek, templomok, birtokok, árvaházak, művészetek, tudomány stb., stb. Ámde mindez csak akkor érték a keresztyénség szempontjából, vagyis az üdvösség szempontjából, ha rajtuk keresztül a Szentlélek munkálkodik; ha mindezeket a Szentlélek járja át és tölti el. Milyen határozottan mondja Luther: „A saját erőm vagy értelmem által nem volnék képes a Jézus Krisztusban az én Uramban hinni, sem őhozzá jutni, hanem a Szentlélek hivott engem stb.“ A szent keresztségről is azt tanítja, hogy a Szentlélek által lesz az újjászületés fürdője. S mikor a reformáció egyháza annyira hangsúlyozza a hitet, szabad-e felednünk, hogy az Ágostai Hitvallás azt tanítja, hogy a hitet a Szentlélek ébreszti? Pál apostol szavai értelmében a Szentlélek megihletőnk, sugalmazónk, vezérünk, serkentőnk, A keresztyén élet erényei, jócselekedetei a
