Evangélikusok lapja, 1932 (18. évfolyam, 1-43. szám)
1932-07-17 / 25. szám
158. evangélikusok lapja 1932. II tavaszi ifjúsági konferenciák tanulságai. Az ország különböző részében rendezett ifjúsági konferenciák bőséges tanulsággal szolgáltak a jövendőt illetőleg. Sok olyan dolgot láttunk, amelyet a jövőben el kell kerülnünk és sok olyan dolgot, amit feltétlenül pótolnunk kell. Elsősorban is a rendezést sokkal körültekintőbben kell végeznünk. A konferenciát sohasem ketten az esperesség és a konferencia helyéül kiválasztott gyülekezet rendezze, hanem vagy az egyik, vagy a másik. A leghelyesebb volna, ha az esperesi hivatal csak az első körlevelet küldené ki, melyen bejelenti a konferencia idejét, helyét, kitűzi az előadások témáját, közli az előadók neveit, a csoportos biblia tanulmányozás vezetőit s jelzi, hogy a konferencia megrendezésével a gyülekezetét bízza meg. A többi most már a konferenciát rendező gyülekezetnek a dolga. Ez sokszorosítja a meghívókat, tűzi ki a jelentkezési határidőt, s fogadja el a jelentkezőket s vezeti le az egész konferenciát. 2. A konferencia igazi lényegének a megértésénél is nagy baj van. A konferencia nem lutheránus búcsú, nem kirándulás, nem látogatás, de nem is találkozása az ifjaknak egymással, más gyülekezet ifjúságával. Sokkal több ennél. Vallásos jellegű ifjúsági találkozó, de nem egymással, hanem elsősorban Krisztussal. Ezt kell nagyon erősen hangsúlyozni az egész konferencia menetében, mert enélkül igazán nagyon csekély az értéke a konferenciának. Hogy mennyit vétünk ez ellen, itt van mindjárt a konferencia legnagyobb veszedelme, az ebéd. Talán egy kicsit furcsán hangzik, de a valóságban úgy van, a sok áldással meginduló ifjúsági konferenciák legtöbbször délben hamis vágányra futnak. Sok helyütt a résztvevők ellátásából a gyülekezet becsületbeli kérdést csinál. Valóságos versengés fejlődhetik ki a konferenciát rendező gyülekezetek között. így természetesen egész lakodalmi ebédeket lehet végigenni. A bor sem hiányozhatik az asztalról. Az ifjúság így kizökkenik a konferencia komoly hangulatából és eszmevilágából. Sokszor bizony nagyon is nagyon kizökkennek. A konferencia végéről nem is beszélek. Le kell szegeznünk feltétlenül a tanulságot: Boros ebéddel nem lehet konferenciát rendezni. Egy ilyen konferenciai napról feltétlenül el kell tűnni minden szesznek, mert a konferencia elmélyedésre való alkalom, a résztvevők lelkének Krisztusra való irányítása, amit lakodalmi ebéddel, borral elősegíteni nem, legfeljebb csak keresztülhúzni lehet. Lehet az a konferenciai előadás bármennyire megfogó is, egy ilyen konferenciai ebéddel a Sátán mindent kitép a lélekből. A szesz- tilalomnak általánosnak kell lenni, amely vonatkozik mindenkire, aki a konferencián résztvesz. Aki nem hajlandó ennek alávetni magát, az egyenlőre ne jöjjön a konferenciára. De e két dolog mellett hiányok is vannak, amelyek pótlásáról feltétlenül gondoskodnunk kell. Minden konferenciát nagyon jó csoportos biblia- tamdmányozással kezdeni. Az ilyen órának fel nem mérhető jelentősége van. Alkalom ez arra, hogy a konferencia lelkületét jó irányba befolyásolja. Itt nyílik lehetőség egész közvetlen beszélgetésben az ifjúságot közelebb hozni az Isten igéjéhez. Nem egy fiúval találkoztam, akinek emlékezetében több konferenciáról csak a bibliai megbeszélés maradt meg, az előadásokat elfelejtette. Ő a konferenciából a legértékesebb dolognak épen az ilyen csoportos bibliatanulmányozást tartja. De az ilyen kis bibliai megbeszélés, amelyen inkább az ifjak beszélnek s a vezetők csak irányítanak, bátorságot ad arra, hogy majd az előadásokhoz is hozzászóljanak a résztvevők. A konferencia megrendezése tekintetében sem jelent valami nagy nehézséget ezeknek a bibliai megbeszéléseknek a beállítása- Az első körlevélben felkér valakit az esperesi hivatal egy megfelelően választott textus vázlatszerü kidolgozására. Ezt a vázlatot sokszorosítjuk és a 10—15 lelkész és tanítóhoz kiküldjük, akik a bibliai megbeszélést majd levezetik. De a bibliai eszmecserén kívül szintén nagy jelentősége van az előadások megbeszélésének is. Minden előadás után 15—20 percnyi időt a megbeszélésre kell fordítanunk. Ha nincs azonnal hozzászóló, bele kell vinni az ifjakat a beszélgetésbe. Anélkül nem volna szabad egyetlen előadást sem lezárni, hogy az ifjúság a maga kérdéseit és tapasztalásait hozzá ne tegye az előadáshoz. Volt már olyan KIÉ konferencia,, ahol a hozzászólások több időt vettek igénybe, mint az előadások. Itt azonban egy másik körülményre is figyelnünk kell. Nagyon jó volna, ha az előadások színhelye ne a templom lenne. Vagy ha ez nem kerülhető el, az előadások után a megbeszélést az iskolában, vagy erre alkalmas más helyen tartsuk, mert nem is helyes, de nem is lehet az ifjúságot a templomban megszólaltatni. A tapasztalat azt mutatja, hogy az ilyen megbeszélt előadások feltétlenül nyomot hagynak az ifjúság lelkében. Nem lehet elhaladni szó nélkül az előadások mellett sem. Nagyon sok függ az előadás nivójától is. Az előadások legnagyobb hibája az szokott lenni, hogy az előadók nem az ifjúságnak, hanem a jelenlévő lelkész és tanító uraknak tartják az előadást. Ezért hall az ember a legegyszerűbb témákról is magasröptű idegen fogalmaktól, kifejezésektől tarkított filozófiai fejtegetéseket. Ezen a téren az elv: a fiuk nyelvén beszéljünk minden körülmények között. Még nagyon sokat lehetne mondani a tapasztaltakról, hisz az evangélizálásnak e formája még a kezdet kezdetén van nálunk s még igen nagy az a. fejlődési lehetőség, amely az ifjúsági konferenciáink előtt áll, de egyelőre elég ez a pár gondolat. Az elmondottaknak érvényesítésével konferenciáinkat eredményesebbé, komolyabbakká tehetjük, úgy any- nyira, hogy lassanként gyülekezeteink életében is komoly pluszt jelent minden ilyen ifjúsági konferencia. Erős Sándor, ifj - titkár.
