Evangélikusok lapja, 1932 (18. évfolyam, 1-43. szám)
1932-05-29 / 20. szám
154. EVANGÉLIKUSOK LAPJA * 1932. Egyház és parókia. (Befejezés.) A kérdésnek van azonban egy másik oldala is T. i. a lelkésznek a közegyház irányában való elkötelezettsége és felelőssége. S itt először is rámutatok arra, hogy bármilyen nagyra becsülje valaki a gyülekezeti autonómiát, nem vonható kétségbe, hogy a lelkésznek a gyülekezetében folytatott munkája nem csupán parókiális jelentőségű munka. A lelkész gyülekezeti munkájának megvan a kihatása az egész egyházra, sőt az egész keresztyénségre. Egészen téves tehát az a felfogás, hogy ha a gyülekezet meg van elégedve a lelkészével, akkor minden rendben van. Lehet olyan gyülekezet is, amely tényleg akkor van megelégedve a lelkészével, hogyha az nem zaklatja a gyülekezetei és annak tagjait olyan munkák támogatására való felhívással, amelyek a gyülekezet szü- kebb keretein túlesnek Lehet olyan gyülekezet, amelyik örül az olyan lelkésznek, aki minél kevesebbet mozgolódik és nyughatatlankodik, aki meghal és el- temettetik anélkül, hogy valamit alkotott vagy valamit előbbrevitt volna abban a gyülekezetben vagy az egyházban Ahogyan ma már a tanítóktól a királyi tanfelügyelő számonkéri, hogy mit végeztek a népművelés, a leventeoktatás stb. terén, éppen úgy számon kellene kérnünk a lelkésztől, hogy a közegyház ügyeiért mit cselekedett S az e téren előforduló hanyagság vagy mulasztás (belmisszió, külmisszió) ép- úgy mérlegelendő volna, mint a szorosan vett gyülekezeti munka elhanyagolása Aki figyelemmel kiséri egyházi életünk eseményeit, az örömmel tapasztalhatta, hogy a lelkészi kar tagjaiban a közegyház iránti felelősség tudata erősödik A különböző konferenciák, amelyek alatt nem értem elsősorban a speciálisan lelkészi konferenciákat, azt mutatják, hogy úgy a résztvevők, mind pedig a közreműködők közt az oroszlánrészt lelkészeink veszik ki. Remélhető, hogy ezek az érintkezések mindig sűrűbbek, a munka pedig intenzivebb és emelkedő színvonalú lesz. Felhívom itt a figyelmet a győri egyházmegyében már harmadik éve folyó úgynevezett lelkészcserére; ez abban áll, hogy a lelkészek minden esztendőben valamely más gyülekezetben megjelennek s ott istentiszteletet, s lehetőleg ünnepély keretében előadást is tartanak. így a lelkészek megismerik a gyülekezeteket, a gyülekezetek is közvetlenül megismerkednek az esperességbeli lelkészekkel, de az összetartozás tudata is izmosul s a gyülekezetek megtapasztalják, hogy ugyanannak az egyháztestnek tagjai. Jól beváltak egyházmegyénkben az évente kétszer tartott evangelizáló napok is, amikor lelkészek, azonkívül gyülekezeti felügyelők, tanítók és újabban diakonisszanővér is egy egész napot kitöltő programmot hajtanak végre a meglátogatott gyülekezetben Az egyházmegyei prezbiteri és ifjúsági konferenciák szintén szolgálják ezt a célt is. Mikor lelkészeink ezeken az összejöveteleken közreműködnek, akkor munkájuk áttöri a parókia kereteit s mint a közegyháznak a lelkészei ténykednek. Ezen a téren sem szabad visszaijedni a kezdeményezéstől; alkalmakat kell teremteni s a kínálkozó alkalmakat meg kell ragadni. Másfelől pedig ha valamely próbálkozás nem sikerül, s kitűnik, hogy nem esetleges körülményekben, hanem magában a vállalkozásban van a hiba, akkor szégyenkezés nélkül és makacskodás nélkül le kell vonni a következtetést, nem szabad erőltetni a dolgot, más irányban és utakon kell próbálkozni. Nem szabad arra az álláspontra helyezkedni, hogy ha ez a dolog nem sikerül, akkor minden kísérletezést abba hagyok. Nem a magunk hiúságának akarunk szolgálni, hanem a Krisztus egyházának, tehát a kudarc ne szegje kedvünket. Még csak egyre akarom a mondottakkal kapcsolatban felhívni a figyelmet. Az egyház egysége megnyilatkozhatik és működhetik az imádságban is. Az egyházért, a gyülekezetekért, az egymásért való imádkozásban. Hogyha Agendáinkban nem találnánk ilyen imádságot, semmi sem akadályoz bennünket abban, hogy az agendai imákba felvegyünk néhány mondatot, Isten elé vivén a gyülekezetekért, az egyházért, az igehirdetőkért és az ige hallgatóiért az esedezésünket. Épp így imádkozhatunk az egyháznak egyes intézményeiért és munkásaiért is, a belmissziói és külmissziói egyesületekért A lelkésznek kötelessége, hogy a gyülekezete imaéletét is fejlessze, mélyítse, irányítsa s ha ebben is szemelőtt tartja a közegyházat, az egyháznak szükségleteit, ezzel is a közegyház szolgájának bizonyítja magát s bizonyságát nyújtja annak, hogy nem hanyagolja el az egyházzal szemben fennálló felelősségét és kötelezettségét Megtapasztalja majd a lelkész, hogy az ilyen imákból ő maga is mennyi indítást kap szolgálatának gazdagítására és gyümölcsözőbbé tételére. Ha spirituális életében az egy, közönséges, keresztyén egyház szolgájaként viselkedik, a működése is nagyobbvonaluvá, lendületesebbé és mélyebbé lesz Amiből azután az az áldása is fakad, hogy apró felhőcskék nem árnyékolják be felette az egész mennyboltozatot, mert érzi, hogy a nap valahol mindig süt. Az Amerikai Egyházak Szövetségének (Federal Council) egyik bizottsága tanuh inányozás tárgyává tette a vegyes házasságok kérdését. A bizottság jelentéséből közöljük az alábbiakat. Nyilvánvaló, hogy a vegyes házasságok problémája nem egyszerű és hogy annak megoldása nem könnyű. A vallásnak alapvető fontossága van az emberi életben, s a valláskülönbségek, ha lényegbe vágók, a házasságot szétszakíthatják, különösen hogyha az egyházi beavatkozás még sulyosbbítja őket. Magát keresztyénnek valló vallásos testület nem tűrheti el, hogy tagjairá egy másik vallásos testület olyan nyomást gyakoroljon, amelyek annak az egyháztagnak vallásos kételyeit ébresztik fel, vagy olyan cselekedetre kényszerítse, amely annak a tagnak gondolkodásával és lelkiismeretével ellenkezik. Ha az egyik házasfél például aláveti magát egy Vegyes házasságok.
