Evangélikusok lapja, 1932 (18. évfolyam, 1-43. szám)
1932-01-03 / 1. szám
SnrftMZIfttéi és klaiifcivatal: LEBtIT (Mason P.J Alléja :l lUTHER-SZOUTSU. fastatakarákaéaztáriesakkszAaila: 1290. Alapítana : OR. RIFFIY SUOOR afispBk. SurkMiMMrt ItiilM NEMETH KÁROLY ««pere». Meeiilenik hetenként aavszef. vasáraaa. íianzetési ár: Egész évn 6 P. 41 fill., léiéire 3 P M fill, negyedévre 1 P. 60 fin.. Egy szán 16 mi HlrPettsl Irak pa«eivozls szarint. A szolgálat mértéke. „Kinck-kinck az ö erejéhez képest.'* Máté 25. 15. Jézus példázatai igen sokféleképcn alkalmazhatók. Bőségesen megjutalmazzák az elmélyedő vizsgálódást és elemző türelmet. A példázatok próbára teszik az olvasónak és hallga tónak szellemi képességeit s egyre nagyobb látókört nyitnak meg előttünk. A tálén lomokról szóló példázat szerint egy ember útrakelve, az egyik szolgájára öt, a másikra két, a harmadikra egy tálentomot bízott. Az első kettő megkétszerezte a rájabizott ösz- szeget; a harmadik az egy tálentomot elásta a földbe. Mikor a gazdája visszatért, ez a szolga: azzal védekezett, hogy félt az urától, akit szi-' gorú embernek ismert. Azt hitte, hogy az ura be éri azzal, ha visszaadja neki azt, amit tőle kapott. Az ura a rest és gonosz szolgát megfenyíti,] bűne az volt. hogy nem használta fel azt, amitj- icapott. A keresztyén sáfárkodás nem csupáif.és neih'_ is elsősorban anyagi javakra vonatkozik. Szcl-B lemi képességeink is különbözők s azokkal is sá-|| fárkodnunk kell. Az egyik embernek nagy lelki* tehetségei vannak, a másik kénytelen szerényebb* adományokkal beérni. De mindenkinek köteles-B sége, hogy azt amit kapott, gyümölcsöztesse.H Nem elég, ha megtartjuk azt, amink van; szapo-H rítanunk kell, mert különben azt is elvesztjük,! amint volt. Nincs az Istennek olyan adománya, amely ne jelentene egyúttal felelősséget és kötelességet is. Minden erőnket gyakorolnunk kell; nem a magunk előnyére s a magunk érdekében, hanem a szolgálatban. Erőink, tehetségeink, adományaink megőrzésének és gyarapításának egyetlen módja a szolgálat. A keresztyénség története illusztrálja ennek a tanításnak igazságát. A keresztyén egyháznak és azon belül az egyes felekezeteknek és csoportoknak megvan a maguk tálentoma az igazság felismerésében, különleges karizmákban, a hitigazságok kifejezésében és megragadásában. Ezt a tálentomot nem szabad elásni a földbe, nem szabad kivonni a forgalomból. Ha az egyház gyarapodni akar erőben, befolyásban, akkor a munkától és harctól, a vállalkozástól és kockázattól nem szabad neki visszariadni. Bizonyára sokan vannak, akik azért vonakodnak a keresztyén szolgálattól, mert attól tartanak, hogy az Isten túlságosan sokat követel tőlük s ők nem győznek eleget tenni az isteni követelménynek, nem bírnak megfelelni annak a mértéknek, amit Isten a keresztyén szolgálat mértékéül megállapított. Gyengének érzik magukat; azt hiszik, hogy az egy tálentom kevés ahhoz, hogy az Istenországában eredményesen munkálkodhassanak. De vannak olyanok is, akik a lelkűk mélyén önmagukat, az önérzetüket féltik a megszégyenüléstől: nem vállalkoznak a munkára, mert attól tartanak, hogy a kudarc megfosztaná őket attól az önbizalomtól, amelyet dédelgethetnek és táplálhatnak mindaddig, míg azt komoly próbára nem teszik. Mindezek meggondolhatnák, hogy az Isten mindenkitől aránylagos munkát vár; nem többet, mint amennyit az adott tálentom után elvárhat. Meggondolhatnánk, hogy önmagukat ámítják, ha Önérzetesek akarnak maradni a tétlenségben. Meggondolhatnák, hogy az Isten csodálatos módon megsegíti azoknak a munkáját, akik az Is- iteti nevében dolgozni kezdenek. A szolgálat mértéke amellyel azt Isten méri, nem aránytalan; s jaz Isten aki mér, hü, igaz és irgalmas Isten. JCsak azok iránt szigorú, akik egyáltalán nem lakarnak szolgálni. Felhívás az egyetemes imahét megtartására ! 1932. január 3-tól 9-ig. A Krisztus közönséges Anyaszentegyházanak. a Benne hivök boldog társaságának az egész világon levő tagjaihoz! Testvéreink a mi Urunk Jézus Krisztusban! Most, hogy ismét együttes imádkozásra hívunk tel benneteket, arra kérünk: imádkozzatok a megújulásért, megújulásért az egyházban és a világban és hogy magatok is lépjetek rá a megújulás útjára. Az egyre mélyülő csalódás és nyomorúság közepette a világ évről-évre jobban kezdi megtanulni, hogy mire van legnagyobb szüksége. Új készség támad a megújulás útjára való lépésre, melynek kapuja a megtérés, az egész gondolkozásmód megfordulása. A küszöbön álló leszerelési konferencián megújulásra való készségünk-
