Evangélikusok lapja, 1931 (17. évfolyam, 1-46. szám)
1931-01-11 / 2. szám
10. EVANOfeLiKUSOK LÁPJA arany középút] a tévút, s a végén szégyen, megaláztatás, bukás leselkedik. Végül hibás volt Pilátus abban is, hogy a felelősséget másokra akarta tolni. Mosta a kezeit; „Ám ti lássátok!" De ván-e olyan szertartás vagy szó, amellyel a magunk felelősségét másokra háríthatjuk át? Ez a kibúvó nem válik be. Gyávaságunkért, hitetlenségünkért, megalkuvásunkért, mulasztásainkért, tetteinkért a felelősséget nem lehet csak úgy ä „környezetnek", a „terheltségnek", a tanítóknak, a szülőknek, az egyháznak a nyakába varrni. Egy van csak, aki bűneink terhét vállalja: a Krisztus; de ennek az a feltétele, hogy higyjünk benne és tegyünk róla vallást az emberek előtt. Pilátus éppen ezt nem cselekedte meg, éppen ez alól keresett kibúvót. És lebukott. Hányán buknak el hozzá hasonlóan azért, mert félnek a felelősségtől! A legéletbevágóbb kérdésre: „Mit cselekedjem hát Jézussal?" a helyes felelet ez: Hiszek benne, engedelmeskedem néki és vallást teszek róla! Ágostai Hitvallásunk és az egyházszervezet. (II. folytatás.) Az Á. H. VIII. cikkében olvassuk, hogy a szentek és igazán hívők közé — s ezek alkotják az egyházat — ebben az életben sok képmutató és gonosz ember keveredett. E miatt a szomorú, de tényleges helyzet miatt az Ä. H. kétféle egyházról beszél. Az egyik a tulajdon- képeni egyház, a szoros értelemben vett egyház; a másik az egyház úgy, amint ebben az életben van. S ne hogy valaki arra a gondolatra jusson, hogy a tulajdonképeni egyház csak követelmény, vagy képzet, s a valóság csupán-az elegyes egyház, amely utóbbi azonban tulajdonképen nem egyház, azért az egyházról szóló VII. cikk mindjárt azzal kezdődik, hogy az egy anyaszentegyház, a szenteknek gyülekezete örökre fennmarad, tehát megvan, létezik. Ez a tanítás a szoros értelemben vett és tágabb értelemben vett egyházról kétségtelenül rejt magában újabb nehézségeket. De igen szerencsétlen dolog volt, ezen nehézség feloszlatására felállítani a látható és láthatatlan egyház közti különbséget. Ez a fedezék nem ad oltalmat a támadások ellen. Különösen pedig az egyházszervezetet illetőleg juttat igen hátrányos helyzetbe, mert szervezni csak a látható egyházat lehet, amely pedig nyilvánvalóan nem a tulajdonképeni, a lényegbeli egyház lenne. Úgyhogy ilyen körülmények közt a Krisztus tulajdonképeni egyháza és az egyházszervezet között csak a látható egyház közvetítésével volna valami nagyon kétes és határozatlan kapcsolat. Ha az Ä. H. VII. és VIII. cikkét figyel- messen elolvassuk, akkor megtaláljuk bennük, mí. hogy itt nemcsak az egyház lényegéről van szó. Ez a két cikk igen fontos az egyházszervezet szempontjából is. Nevezetesen rámutatunk arra, hogy amikor a VIII. cikk arról beszél, hogy a hívők és szentek gyülekezetébe képmutatók és gonoszok keveredtek, a továbbiakban nem azt iparkodik magyarázni, hogy mégis mimódon létezhetik az egyház, hanem igy folytatja: »élni lehet azokkal a szentségekkel is, amelyeket gonoszok szolgáltatnak ki«. Vagyis az egyházi hivatalról, az egyházi szolgálatról és az egyház szolgáiról beszél; tehát az egyházszervezeti térre megy át. Rámutatok továbbá arra, hogy a VI1. cikkben, amelyben megállapítja az egyház lényegét, hogy az egyház a szentek gyülekezete, a következő mondatban igy folytatja: »az egyház igazi egységéhez elegendő« stb., tehát megint egyházszervezeti térre, az egység kérdésére megy át. Mit jelent mindez? Hogy az alapproblémát megérthessük, utalok az egyházfogalomnak arra a meghatározására, amellyel az Á. H.-ban ugyan nem találkozunk, de amely megvan az Apológiában, hogy t. i. az egyház Krisztus teste. János evangélioma azt mondja: az Ige testté lett. Ezekben a szavakban megtaláljuk ugyanazt az antinómiát, amely az egyház lényegére vonatkozólag is fennáll a mondottak szerint. És nézzük most fiz Ä. H. III. cikkét, amely az Isten Fiáról szól: «Az Ige, azaz Isten Fia, a boldogságom Szűz Mária méhében emberi természetet öltött magára, személyében két természet, az isteni és az emberi elválaszthatatlanul egybe van kötve«. Azután kétszer mptat rá ez a cikk, hogy ugyanez az egy Krisztus leszállt a poklokra stb., s ugyanaz a Krisztus láthatóan vissza fog jönni, íme: az a tény, hogy az Istentől öröktől született Fiú asszonytól született, az Ige testté és láthatóvá lett, hogy felment a mennyekbe és nem látható, hogy megint láthatóvá fog lenni, mindez nem változtat azon, hogy ugyanaz az egy személy, ugyanaz a Krisztus cselekszi mindezeket. Az Ige életében újat jelent az, hogy testté lett, s ez az uj egyúttal az örökkévalóságra szól, de az istenség személyében nem változtatott, maradt az egyszülött és örök Fiú. A Szentirás azt is mondja, hogy a Krisztus bűnné lett érettünk, s mégis ö a szent, ártatlan és igaz. Ha a Krisztus személyéről vallott ez a hit megáll s az értelmi nehézségeket diadalmas erejével elsöpri útjából, a Krisztus egyházára, vonatkozólag, amely egyház a Krisztus teste, amely egyháznak Feje és Ura a Krisztus, a probléma súlypontja a hit szempontjából szintén nem esketik arra a kérdésre, hogy miképen lehet az örökkévaló, diadalmas iegyház, a tulajdonképeni egyház egyúttal az^ ebben a világban levő, ebben az életben levő egyház. (Folytatjuk.)
