Evangélikusok lapja, 1931 (17. évfolyam, 1-46. szám)
1931-03-22 / 12. szám
XVtL Avlolyim. 1931. március 21, ti. szám. Smfcasztfséa is klatféhlvatal: UBElT (Mosoa a.) Útija: I LUTHER-SZÖVETSÉG. Ilatttatta: OR. RiffIT SlBOOR pösaflK. SinkMitteérl Mifleloolk kotoakiat atrszar. vasárui. ElőfizetésiU: Huhn IP.« Ilii.,félévreI f 2t fim ítmáivn ip.MmuHutaNmi Pastatakarttiéaztári csokkszáaNa: 12W. NEMETH KÁROLY ••per«». Hiriotésl árak awvofTizás szórtat. 00 O általa. „0 által* húztak Istenben. 1 Pétar 1, 21 A keresztyén vallás lényegét, amely annak tartalmat ád és minden más vallástól, istenhittől megkülönbözteti, Péter apostol velősen jellemzi, amidőn azt mondja, hogy a keresztyének a Krisztus által hisznek Istenben. És az epistolai szakaszban (1 Péter 1, 17—25) éppen olyan kifejező erővel mondja el Krisztus szenvedésének, halálának, feltámadásának és megdicsőülésének történetét, érdemét, hatását. Vallásunk összeforrott a Krisztussal. És ha látjuk, hogy a kérész - tyénségben mennyi tespedés, lagymatagság, szárazság és tehetetlenség van, akkor Péter tanítása nyomán megtalálhatjuk mindennek okát a ke- resztyénség nagy részének a Krisztushoz való olyan viszonyban, amely viszony csak mondvacsinált, élettelen és gyökértelen. A keresztyénség savát-borsát veszti, meg- ízetlenül és elerőtlenedik, ha nem ápolja Krisztussal a legbensőbb, legéletteljesebb közösséget. A keresztyén ember kárt vall lelkében, ha a világ lármája és sürgölődése között nem szakit magának időt arra, hogy négyszemközt legyen a Krisztussal, aki által hisz Istenben. A Krisztus- ól való elmélkedés, életébe, tanításába való el- nélyedés elkerülhetetlenül szükségesek, ha meg ikarunk maradni szent vallásunkban, ha azt ikarjuk, hogy a vallás élet és út legyen szánunkra. Hogyan várhatnánk eleven érőt olyan (.eresztyénekben, akik nem látogatják a hitnek orrását, nem hajolnak föléje, hogy merítsenek >előle; akik csak távolról emelnek kalapot a Crisztus előtt és csak néha nyelnek le egy-egy norzsát az élet kenyeréből? Minden téren azt tapasztaljuk, hogy a gya- orlat teszi a mestert. Tudományban, művészeten, sportban csak az haladhat előre, aki állan- lóan, napról-napra foglalkozik velük. Nem isten- isértés-e az, amit sok keresztyén művel, amikor illanatnyi sugallatokra, egy-egy érzelem-explo- ióra, akarat-megmozdulásra bízza hitének fenn- íaradásait? Nagyon igaz, hogy hitből élünk. De agy tévedés azt gondolni, hogy ez az élet-misz- kum, a hit, valami isteni csoda állandó hatása latt a magunk hozzájárulása nélkül megmarad iruló erejében. Ellenkezőleg. Hitünk ellaposo- ik, eltompul, kivásik a lelkűnkből és életünkből, ha nem foglalkozunk szívünkben, elménkben, mindden erőnkkel azzal, aki által hiszünk Istenben: a Krisztussal. A naponkénti meditáció, az erőteljes, aktiv és a belső embernek minden te- • hetségét igénybe vevő imádkozás nélkül nem maradhatunk összeköttetésben a hitnek elkezdőjével és bevégzőjével. A léleknek minden energiáját fel kell használnunk és naponta koncentrálnunk a Krisztusra, harcolnunk kell, hogy megmaradjunk a hitben és gyarapodjunk. A Böjt az egyházi esztendőnek az a szakasza, amikor különösképen foglalkozunk Urunk szenvedésével és értünk hozott áldozatával. Ennek az időszaknak gazdag áldását csupán akkor tapasztalhatjuk meg, ha csakugyan meg is tesszük, amit a Böjt követel. De ha ezt az időszakot jól használjuk fel hitünk elmélyítésére és tartalommal való megtöltésére, akkor az utána következő napok is meghozzák életünkben azokat a perceket és félórákat, amikor lélekben letelepszünk Krisztus lábaihoz és átadjuk magunkat neki, hogy ö is átadhassa magát nekünk és betolthessen bennünket erőivel. A „világ reménye" így lesz örök reménység n mi személyes életünkben, amikor istenhitünk a Megváltó személyes életében gyökerezik s abból szívja a táplálékot s annak erejével terem gyümölcsöket. Bodelschwlngb, mint tbeológus. 1893 telén ki ül ott a greifswaldi theológia egyik tantermének utolsó padjában. Csak nem az öreg Bódelschwingh? Negyven évvel azután, hogy a theológia padjait koptatta, leült hallgatni Cremer és Schlatter előadásait. Eredetileg azért hívták Greifswaldba, hogy a missziói ünnepélyen prédikáljon. Az akadémia méltóságos keretei közt, kissé félszegen érezte magát, de azért kifejezte ezt a gyermeki hitét: „Remélem, hogy a másvilágon is boldog szívvel folytathatom a munkát azokon, akik az evangéliumról semmit sem hallottak." Hogy milyen nyomot hagyott az ő előadása, azt nem tudjuk, de azt tudjuk, hogy. az a komolyság és alaposság, amellyel az említett két professzor előadásait tartotta, igen mély benyomást tett Bodelschwinghre. Négy évvel később egy fürdőhelyen egész csodálatosan öt theológiai professzor talákozik a templomban.
