Evangélikusok lapja, 1931 (17. évfolyam, 1-46. szám)

1931-03-15 / 11. szám

1931. ______ Evangélikusok lapja___________________________________85.

a reverzális dolgában is a fegyelmezendő egyháztag folyamodhatik és szerintem eredménnyel folyamodhatik, amennyiben az egyháztagságra a büntetés vagy kirekesztés után is igényt formál, az állami hatóságokhoz; nemszólva arról, hogy a „keresztyén erkölcsbe ütköző magatartás” és a gyermekek vallásos és erkölcsi nevelésének elhanyagolása miatt kirótt büntetés ellen szintén a világi bíróságoknál kereshet magának elégtételt az illető, feltéve, hogy szentesített zsinati alkotmány nem ád jogot az egyháznak enemü büntetések kiszabására.

Általában, mielőtt az egyháztagok fegyelmezéséről szabályzatot készítenénk, jó volna először is tisztában lenni azzal, hogy miáltal lesz valaki egyházunknak tagja és miben áll ez az egyháztagság. Ha erre a kérdésre irányítjuk figyelmünket, lehetetlen rá nem jönnünk, hogy az egyháztagság dolgát hazánkban elsősorban nem egyházi, hanem állami törvények szabályozzák. Forrófejű emberek, akikben nem hiányzik a buz- góság és jóakarat s akik többnyire amerikai vagy „közösségi” viszonyokra állítják be mentalitásukat, erről meg szoktak feledkezni, valamint megfeledkeznek arról is, hogy a fegyclmezendő- nek családja, gyermekei, rokonai vannak s hogy ezeket a kapcsolatokat sem szabad figyelmen kívül hagyni a fegyelem szabályozásánál és gyakorlásánál. Nem szabad felejteni, hogy az a fegyelmezendő egyháztag nem úgy áll a világban, mint az ujjam, hanem tagja az államnak, a társadalomnak és a családnak. S mint állampolgár, mint a társadalom tagja, mint apa, anya, gyermek, sógor vagy koma szintén játszik szerepet s az a feddés, vagy választhatósági és keresztszülői jogtól való megfosztás, vatfv az egyházból való kirekesztés kihat nemcsak annak az egyénnek az életére, hanem egész környezetére is és nemcsak a megfegyelmezett, hanem a környezete és hozzátartozói is így vagy amúgy reagálni fognak a fegyelmezésre, s az új folt esetleg még nagyobb szakadást idéz elő.

Én nem mondom, hogy a fegyelmezés szükségtelen vagy helytelen. Én csak azt mondom, hogy a fegyelmezési szabályzatot nem szabad ilyen hevenyészve összeütni, mint ahogyan ez az előttem fekvő szabályzat szemmel láthatólag készült. S még arra is rá akarok ebben az össze- függésben mutatni, hogy a Szentléleknek is hagyjunk teret az egyháztagok fegyelmezésében és nevelésében. Ha nézem sok érdemes egyháztagunk életét, múltját, nehéz felismernem, hogy ha ilyen fegyelmi szabályzat paragrafusai szerint egy bizonyos ponton belenyúltunk volna annak az egyháztagnak az életébe, ma nem volna az, aki, nem volna az egyháznak érdemes tagja. Bármennyire bizzunk is az emberi és intézményes fegyelmezés áldásos hatásában, vagy a szabályzatok elrettentő és így preventív működésében, én mégis azt tartom, hogy az a Zsoltáríró, aki így imádkozik: „Ifjúságomnak vétkeiről és bűneiről ne emlékezzél meg; kegyelmed szerint

emlékezzél meg rólam, a te jóvoltodért, Uram!” egészen más fegyelmezés alatt állott, mint amilyent mi most előkészítünk.

Az amerikai methodisták takaródét hivatnak.

Az amerikai methodista püspöki egyház missziói bevételei évről-évre zsugorodnak, úgyhogy az 1930. év végén kénytelen volt, az amerikai gazdasági helyzetre való tekintettel is, költségvetésébe a küliöldi munkára előirányzott ösz- szeget, körülbelül két millió pengővel leszállítani. Ennek következtében az európai munkájában is változtatásokat tett, programmját megkurtította és némely területről visszavonult.

A németországi gyülekezetek segélyét leszállítja és felhívja őket, hogy mielőbb rendezkedjenek be arra, hogy önmagukat tartsák fenn. A jugoszláviai methodisták segélyezésére a svájci methodistákat kéri fel. A bulgáriai methodistákat felhívja, hogy az ottani kongrcgacionalistákkal egyesüljenek. A franciaországi munkát egészen likvidálja, s az ottani methodistákat megkeresi, hogy a franciaországi protestáns egyház kebelében helyezkedjenek el. Az olaszországi segélyezéseket is nagy mértékben alábbszállítja s az ottani gyülekezeteket felhívja, hogy vagy önállósítsák magukat anyagi tekintetben vagy csatlakozzanak más protestáns csoportokhoz. A svédországi, norvégiai és dániai gyülekezeteknek hat, hét, illetve nyolc esztendőt engednek, amely idő alatt anyagilag teljesen függetlenítsék magukat az amerikai methodistáktól. Ezen tervek megvalósításának valószínű következménye az lesz, hogy Európából visszahívnak minden amerikai methodista püspököt.

De nemcsak Európában, hanem a világ más részeiben is, a szoros értelemben vett külmissziói munkamezőkön itt-ott teljesen megszünteti, máshol pedig megnyirja a munkáját a methodista püspöki egyház.

Az amerikai metodistáknak európai propagandája, amely Magyarországra is kiterjedt, olyan volt, hogy méltán kihívta az európai protestáns egyházak elítélő kritikáját. Mondhatjuk, hogy skandalózus volt. Nemcsak hogy a tisztára evangélikus skandináv országokat tekintette külmissziói területnek, s bevitte azokba a protestáns egyházak közötti felekezeti harcot, hanem Németországban és nálunk is a protestáns egyházak rovására iparkodott terjeszkedni. És erkölcsi szempontból a methodisták eljárását nem fogja menteni a mostani visszavonulásuk sem, mert nem a protestantizmus közös érdekeinek felismerése alapján fújnak takarodót, hanem csupán pénzügyi okokból. Ha pénzük volna, bizonyára tovább folytatnák azt a munkát, amely a protestáns egyházak közti harcot szítva és állandósítva, Európában a protestantizmus helyzetét gyengítené.