Evangélikusok lapja, 1931 (17. évfolyam, 1-46. szám)
1931-03-01 / 9. szám
1931. 69. EVANGÉLIKUSOK LAPJA ödOÍJOáü Y & gek azokat a tevékenységeket, amelyek a társadalomnak a feladatához tartoznának, némelykor hatalomvágyból és féltékenységből, máskor hogy minél több embert tudjanak álláshoz és keresethez juttatni. A belügyminiszter nagyon helyesen mondja, hogy ez nem csupán a takarékosság kérdése. Mert itt valóban arról van szó, hogy ez az irányzat elsorvasztja a társadalmi felelősségérzetet, elsenyveszti azokat az erőket, melyek nélkül egészséges állami élet sincs. Ha meglevő egyesületek, amilyenekre a miniszteri rendelet is utal, az állami és községi adminisztráció túltengése vagy féltékenysége miatt nem kapnak működési tért, akkor azok az energiák is kárbavesznek, amelyek azokban az egyesületekben tömörülnek; kivész az egyéni kezdeményezés, az önzetlen szeretetmunka; a társadalom tehetetlen tömeggé kocsonyásodik. * Egy lelkész leveléből: ,,Amit megtehetek, szívvel és lélekkel teszem. Tavasztól őszig napokat gyalogoltam a múlt évben is ismeretlen falvakban s kerestem evangélikusokat, ősztől kezdve csak az összegyűjtöttek gondozására szorítkoztam, de most is járok a székhelyemtől 36 km.-re is elemi iskolások hitoktatását végezni a saját költségemen hetenként, pedig a havi ösz- szes fizetésem csak 180.66 P ... . Nagyon nagy a missziói területem, öt közigazgatási járás három vármegye területén és bár folyton járok, mégis ritkán jutok egy-egy pontjára .... Jelenleg a legfőbb gondom az x-i templomépítés, amit Isten segítségével ez évben szeretnék megcsinálni. Itt helyben is az evangélikusok lélekszáma csak 83 lélek." — íme egy missziói lelkész munkája és feladata! Nem érdemli-e meg, hogy reáterelődjék az egyház figyelme? Annak az x-i templomnak csakugyan fel kellene még az idén épülni. Az illető lelkész nem gondolt arra, hogy leveléből valamit közzéteszek, vagy templomának propagandát csinálok. Más természetű ügyben írta meg a levelét. De nem tehetem, hogy ne iktassam ide néhány mondatát. Vajha a missziói lelkészeink felhasználnák az egyházi sajtót, s tapasztalataikról egyet-mást leközölnének! Sokkal nagyobb lenne az érdeklődés s az áldozat- készség is. Nyugtázás.. Köszönettel ismerem el • kővetkező lelülfizetéseket: Dr. Simon László Cegléd 1.60, Roszner Lajos Rákoshegy 1.80, őzv. Dr. Tóth Gedeonná Újpest 0.80, Skrovina János Bpest 0.60, Stromp Miklós Siklós 0.80, Schulek János Bpest 3.60, Hoffmann Károly Kaposszek- cső 0.40, Tárnokréti lelkészi hivatal 2.95. Wiese Gyula Cegléd 0.80, Pohorecki Mária Bpest 0.60, Tiszavölgyi Kornél Cegléd 0.60. Dr. Ambrózy Árpád Albertfalva 1.60, Nagy Sándor Celldömölk 0.80, Dr. Grtinwald Elek Dezső Dunaszentgyörgy 3.60Í Kliment Judit Bcsaba 3.60, Richter Viola Győr 1.60. — Kérem az 1931. évi előfizetések mielőbbi szives beküldését s a hátralékok rendezését. Irodalom. Istentiszteleti Rendtartás a magyar református egyház számára. Megállapította az országos zsinat. Bpest, 1930. A gyülekezeti istentisztelet a keresztyén egyházak életében megmérhetetlen nagy jelentőséggel bir nemcsak mint az egyház hitéletének kifejezése és megnyilvánulása, hanem mint az éhitatnak és buzgóságnak gerjesztője, a telkeknek nevelője, a vallásos életnek szabályozója és irányítója is. A nyilvános istentiszteletben ölt egyházias, közösségi alakot az egyház dogmatikája s abban lOktet az egyház életének ritmusa. A testvér ref. egyháznak bizonyára kiváló szolgálatokat fog tenni az Istentiszteleti Rendtartás az egy- háziasság és a keresztyén kegyesség ápolásában, fokozásában s ezáltal közvetve az egész magyarországi protestantizmus megerősítésében. Bennünket evangélikusokat ezen az utóbbi szemponton kívül — hiszen nem lehet reánk nézve közömbös, hogy a hazai protestaniz- mus legerősebb képviselője, a református egyház, miként erősíti Sionjának falait — az Istentiszteleti Rendtartás azért is közelebbről érdekel, mert a reformátusok isten- tiszteleti rendje a múltban igen nagy hatással volt különösen magyar nyelvű gyülekezeteink istentiszteletére s ebből a Rendtartásból most azt látjuk, hogy a református egyház, persze a saját speciális lényegének kifejtésével, iparkodik liturgiáját kiépíteni, gazdagítani, mfg mi, a gazdag lutheránus liturgiái örökség tékozlói még mindig megmaradunk a racionalizmus sovány kosztján, nagy érzéketlenséggel és értelmetlenséggel a liturgia fontossága és szerepe iránt. Természetesen nem célom és feladatom ebben az ismertetésben dogmatikai kérdéseket feszegetni. Úgyszintén éppen csak per tangentem említem meg, hogy lutheránus szempontból minden Istentiszteleti Rendtartásnak nagy gyengéje az, ha az ősi egyházi esztendő szabályozó s egyúttal tartalmat adó ereje hiányzik. Az egyházi esztendő liturgikus jelentősége, amint az egyházunkban megmaradt, olyan kincsünk, amelynek kiaknázása és értékesítése a mi evangélikus istentiszteleteink rendjének megállapítását s az istentiszteletek tartalmi és alaki felépítését kétségtelenül megkönnyíti, de egyúttal az agendárts munkát is körülményesebbé teszi. Ezzel egyúttal hangsúlyozni kívánom azt az óhajtásomat is. nehogy egy evangélikus agenda-bizottság kényelemszeretetből a református testvérek Istentiszteleti Rendtartását vegye munkálatainak vezérfonalául, mert abból csak valami korcs születhetne. Éppen az istentiszteleti rendtartás kell, hogy kifejezésre juttassa az egyháznak jutott speciális kegyelmi ajándékokat, hű maradjon történelmi örökségéhez s felkínálja a reá bizott javakat. Az Istentiszteleti Rendtartás anyagát Dr. Ravasz László dunamelléki püspök készítette el Dr. Budai Ger gely theol. tn. tanár segítségével; a nyelv helyessége szempontjából az egész művet átnézte Dr. Mészöly Gedeon egyetemi tanár. A 20 Ív terjedelmű könyv hat részre oszlik. Istentiszteleti rendtartás; az istentisztelet bibliai és hitvallási alkotó részei; példatár; imádságok: istentiszteleti sorrendnek és végül Lectionarium és Tex- tuaríwn. — Az első rész háromféle istentiszteletet különböztet meg: homiliás istentiszteletek, sákramentomo«
