Evangélikusok lapja, 1931 (17. évfolyam, 1-46. szám)
1931-03-01 / 9. szám
XVIL éwioiy 1931. március í. 9. aiáoL EVANGÉLIKUSOK LAPIA SnrtMTÜsé« is klaáéfctrataJ: LÉIÉIT (HesM ■.) Ilatfla:! LUTHER-SZÖVETSÉG. Pastatakarttaéaztárl cstkkszáala: CM. •lapította ; DR. MfFIY SIM OR pisáik. Siwk.utéiM ItkUi NÉMETH KÁROLT upina. Mtfltlaalk bétánktól amzar, vasárnap. Elllizitési if: Eaév én« I r 4« Ilii.. Iliim 3 P 21 fill., netftitvre 1 P. N fill.. Én szia II Ilii ti arak aieaaflvuis szer lat. Magasabb világban. ..Azon ne örüljetek, bogy • lelkek néktek engednek; kenem inkább ezon örüljetek, hogy e ti neveitek fel vannak írva a mennyben." Luk. 10. 20 Küldetésükből visszatérve, a hetven tanítvány lázas örömmel jelenti: „Uram, még az ördögök is engednek nékünk a te Neved általi" — Az Ur megbízásában járva bepillantást nyertek a sötétség hatalmainak birodalmába, megütköztek a Sátán csapataival s Jézus Neve által győztek. Most el vannak ragadtatva. Az első diadalok mámora lüktet szívükben, az erőnek tudata feszíti lelki izomzatúkat. Kifelé megállották a próbát. De belülről is veszély fenyeget. A külső sikerrel az a belső veszedelem jár, hogy az ember megfeledkezik arról a forrásról, amelyből erőit meríti, és a további munkálkodásra az ihletést, a kedvet, a bátorságot a külső sikerek halmozásában, hajszolásában keresi. Eltávozik a forrástól, a lelki táplálkozást abbahagyja, kifelé és kívülről él. Ez a keresztyén szocializmusnak, a gyakorlati keresztyénségnek a tettek keresz- tyénségének a veszedelme. Amint hogy ez a veszedelme és gyengéje minden humanitarizmus- nak, minden szocializmusnak, minden pusztán emberi tevékenykedésnek. Elöbb-utóbb kimerül, elsekélyesedik, teremtő munkálkodás helyett pepecseléssé, önmagának élő adminisztrációvá lesz. Ez ellen akarja megvédeni Jézus az övéit. Azért háromszor is, háromféleképen is felfelé, az örök értékek és erők birodalmára irányozza lelkünket. Láttam a sátánt lehullani az égből: adok néktek hatalmat; örüljetek, hogy neveitek fel vannak írva a mennyben. A hetven tanítvány azért tudta az ördögöket leigázni itt a földön, mert az égben változás történt: a sátán, aki ott az embereket Isten színe előtt vádolta, lehullott az égből. Az égben immár nem a vádaskodó, rontani akaró sátán áll az Isten előtt hanem a kiengesztelő, közben járó, értünk esedező Jézus Krisztus. Krisztus lerontja a sátán munkáit az égben, gyökerében vágja el annak a hatalmát, s ennek következtében itt a földön is meggyengül az ördögök ereje. Krisztus egyházának nem szabad megfeledkeznie arról, amit Ura az égben munkál. Az imádat és áhítat lelkének nem szabad kiveszni az egyházból. Krisztus diadalmaskodott az ördögön a földön és az égben. Üj ég s azért új föld. Másodszor Jézus reámutat arra, hogy mit cselekszik az övéivel itt a földön. „Adok néktek hatalmat, hogy a kígyókon és skorpiókon tapod- jatok és az ellenségnek minden erején; és semmi sem árthat nektek." Az ördög ereje meggyengül azáltal, hogy a mennyekből letaszíttatott. De az embernél még mindig erősebb. Azért Jézus itt a töldön is az övéivel marad a világ végeztéig. Ahol ketten vagy hárman együtt vannak az 6 nevében, ottvan köztük. Ottvan s hatalmat ád. Ne gondolják tehát a tanítványok, hogy miután Jézus a mennyben lerontotta a sátán munkáit, ők itt a földön a maguk erejéből megállhatnak és diadalmaskodhatnak. Azontúl is mindig arra a hatalomra vannak utalva, melyet Jézus ád nekik. Jézus a sátánt gyengíti, övéit erősíti. Minden sikernél ottvan megváltói érdemének ereje, s minden sikernél ottvan külön-külön az ő közre- munkálkodása. Minden eredmény annak bizonysága, hogy élő Üdvözítőnk van. Ez tanít alázatosságra, de bizakodó bátorságot is önt belénk. „Semmi nem árthat néktek." Nem vakmerőséget, könnyelműséget, sötétben falnak ugró rögtönzéseket akar ezzel Krisztus tanítványaiba csöpögtetni. Annak a hitnek alapján, hogy Krisztus erősebb mindennél, s hogy ez a Krisztus ád hatalmat, a tanítványok bátran teljesíthetik Urok parancsait. Addig, amíg az ö hatalmával, az Ő megbízásában, neki engedelmeskedve, tőle függésben, reá támaszkodva élnek és dolgoznak, semmi nem árthat nekik. Félelem nélkül élhetnek a kígyóknak, sporpióknak és az erős ellenségnek világában. Harmadszor, a tanítványoknak nem szabad annyira elmerülniök a földi, e világi munkában, hogy annak küzdelmei és sikerei töltsék be egész lelkűket, kössék le egész érdeklődésüket, s hogy a világi munka eredményei legyenek egyetlen forrása annak az örömnek, amely a keresztyén élettől elválaszthatatlan. „Ne örüljetek, hogy a lelkek nektek engednek." Ez nem elég. A farizeusok és írástudók fiai is tudnak ördögöket űzni. Ezt az örömöt ők szintén ismerik. A keresztyén öröm gyökerei az örökkévalóságba nyúlnak. A keresztyén öröm az Istenben való öröm. „Inkább azon örüljetek, hogy a ti neveitek fel vannak írva a mennyben." A tanítvány ereje,
