Evangélikusok lapja, 1931 (17. évfolyam, 1-46. szám)
1931-02-22 / 8. szám
1931. EVANOELIKUSOK LAPJA 59. Az Evangélikusok Lapja olvasóinak sokszor voll alkalmuk a lap hasábjairól élvezni Payr Sándor szorgalmának, tehetségének. tudásának gyümölcseit, gyönyörködni abban az aranyos humorban is. amely jellemének olyan vonzó és kedves tulajdonsága. Egy jellemvonását akarom csak még kiemelni, amely sajnos nem minden nagy emberben, de minden igazi nagy emberben megvan. Ez a szerénység rudasánál csak a szerénysége mélyebb. Hogy ez a szerénység milyen imponáló, azt az ember csak akkor ismeri fel. ha már nem egészen fiatal. A hallgatói — akik közé én is tartoztam - csak később, amikor a világban már jobban körülnézhettek, jönnek rá. hogy Payr Sándor szerénysége olyan, mint a tengeré, vagy a hegyeké, vagy a mezőké. A tenger is megengedi, hogy a gyerekek lubickoljanak benne. Azért a hajós tudja, hogy micsoda ereje van. A sziklára rávésheti nevét a gyerek is. de a sziklabérc nem veszt monumentalitásából. A mezön lehet hancurozni. de a mező mégis géniuszokat ihlet meg. Payr Sándor szerénysége ilyen monumentális, öntudatlan egyszerűség; gyerekek visszaélhetnek vele; de később rájönnek, hogy ez az ember egy óceán, egy bérc. egy termékeny és szép mez őség voh. Es akkor visszamenni k. megemelni a kalapjukat, meghajolni a nagyság előtt. Lélekben már sokszor meghajoltam előtte én is. Most meghajlok előtte lapunk nyilvánossága előtt s örülök, hogy ezt megtehetem. Németh Károly. Levél az olvasóktól. Az Ev. Lapja f. évi lehr. 8 számában Xagytisztclctüségednek M. S. soraira tett mc!?jegyzéseire vonatkozólag legyen szabad egy rövid viszontmegjegyzést tennem. Az abszolút igazság természetesen Nagy- tisztcletüséged oldalán áll, de azt hiszem itt nem lehet ridegen az abszolút igazság alapjára helyezkedni és az egészet a szabad nem szabad szempontjából megítélni, hanem szem előtt kellene tartani a Pál apostol által különösen szorgalmazott keresztyén tapintatot. 0 mondja: Minden szabad, de nem minden használ, minden szabad, de nem minden épit . (] Kor. 10. 23.) Én azt hiszem, hogy itt igenis helyes, sőt szükséges különbséget tenni a Jupiter és bős között értve alattuk a pali értelemben vett erőseket és «gyengéket . Pál különösen óvja az erőseket , nehogy szabadságukkal ügy éljenek, hogy a gyengéket'' megbotránkoztassák. S a gyengék -nek megbotránkoz-J zásában az erős -éknek nem szabad mindjárt farizeismust látni, holott a farizeismus ellenkező irányú vádja sokkal kézenfekvőbb. Nehogy fél reért essem, távolról sem állítom, hogy azok az együttimádkozók fa- rizeuskodtak. csak azt mondom, hogy midőn összejönnek és együtt imádkoznak az egységért a különállás exponensei, akkor sokkal könnyebben érheti őket a kívül álló gyengék részéről a farizeuskodás vádja. mini megfordítva, hiszen ők az egység alatt csak az egyesülést értik és magasabb egységet nem ismernek. Hogy rá kell őket nevelni? Igaz. de ez nem olyan egyszerű és könnyű, mikor előbb még a nevelőket is nevelni kell. (iondolom Xiebcrgall mondja valahol: Sokkal veszedelmesebb a lel ki ismeret él len cselekedni, mint nem cselekedni. Természetesen nemcsak a saját lelkiismeretröl van szó. hanem a máséról is. (I Kor 10 29 ' Őszinte nagyrabecsülésem stb. Sand. 1931. Tebr 12 Teke Dénes ev. lelkész. (Niebergall n Teke Dénes lelkész úr által hivatkozott helyen azt mondja: »Tun gegen das Gewissen ist bedenklicher, als Lassen gegen das Gewissen.« Rz az elv adott esetben az jelenti, hogy ha lelki - hméretbeli meggyőződésem az, hog> baptistákkal stb. nem iinádkozhatom együtt, akkor a velők való együttimádkozásom aggasztóbb, mintha lelkiismeret- beli meggyőződésem az, hogy együítimádkozhatom. velők, s nem imádkozom együtt velők. A Niebergall által felállított knzuisztikus elv érvénye persze mindig a helyzettől függ. Lehet általánosságban - olyan helyzet, amikor sokkal aggasztóbb és veszedelmesebb az, ha lelkiismeretem ellenére elmulasztok valamit, mintha lelkiismeretem ellenére cselekszem valamit. Például hallgatok, ahol szólnom kellene: tétlen vagyok, mikor cselekednem kellene stb. Mérlegelni kell azt is. hogy milyen indító okokból cselekszem vagy nem cselekszem lelkiismeretem ellenére. Éppen úgy megvan a mások lelkiismerete kímélésének is a határa. Ugyancsak Niebergall mondja (anélkül, hogy Niebergallt tekintélynek akarnám beállítani, de Teke Dénes hivatkozott rá): »Nekem is van lelkiismeretem és a lelkiismeretem esetleg éppen azt mondja nekem, hogy a felebarátom lelkiismeretét nem szabad kímélnem.*; T. i. ha a felebarátom lelkiismerete és az enyém mögött különböző erkölcsi fokoknak vagy éppen világoknak az ellentéte áll. Szükséges, hogy a vitás kérdésnek ez a mélyebb elvi része tisztáztassék. A vita megindulásának csak örülni tudok. A főpont természetesen az, hogy megenged- hetö-e, hogy ágostai hitvallású evangélikusok, pláne azoknak hivatalos képviselői (püspökök, esperesek, lelkészek) együtt imádkozzanak a keresztyénség közös feladataiért az Evangéliomi Világalliansz keretén belül más hitvallású keresztyénekkel. Ennek az elvi főkérdésnek tisztázásához szükséges, hogy az elvi álláspont mellett eldöntessék az a gyakorlati kér
