Evangélikusok lapja, 1931 (17. évfolyam, 1-46. szám)
1931-02-08 / 6. szám
XVIL éTiolytBL Szerkesztéséi is tladéfclvatil: l E B E I Y (Hoson 0.1 liadla: I LDTHER-SZOfETSÉG. Postatakarékpénztár! csekkszámla: 1290. Hasította: OR. RlfTIT S1IOOB attspSk. SitrkMiM»*rt tal«l*a NÉMETH KÁROLT esperes. Mailaloalk kateaként eívszor. vasárnap. Elillzitísl ár: Eiéu ívre 6 P. 40 lilL Kittre 3 P 20 Ilii, oeiviltvre t P. 60 lill. Elf színi 16 lill Hirdetési árak measivezás szerint. A lelkiismeret. „Megtartván a hitet éa jó lelkűimére- tat, melyet némelyek elvetvén, a hit dolgában hajótörést szenvedtek." 1 Timotheus 1, 19. Pál apostol amikor Timotheust arra buzdítja, hogy vitézül harcoljon Krisztus szent zászlaja alatt, elrettentő például megemlíti neki Hi- menéust és Alexandert. Ezeknek a hamis tanítóknak a beszéde rákfekély módjára terjedt (2 Tim. 2, 17), szentségtelen üres lármájukkal elkábították a lelkeket, rothasztották a gyülekezeteket. Azért az apostol, „átadta őket a sátánnak“, hogy megtanuljanak nem káromkodni. A „sátánnak való átadás“ a fegyelmezésnek valószínűleg legsúlyosabb neme. Az isteni kegyelemből Himeneus és Alexander annyira kiestek, ad annyira megvetették és megtiporták, hogy a sátánnak kellett őket átadni. Homályos kifejezés, de annyi bizonyosnak látszik, hogy körülbelül azt jelenti: aki az Istent káromolja, s ezzel a sátán szolgálójává szegődik, azt teljesen át kell adni a sátánnak, hogy a saját kárán tanuljon. Az ilyenért ne imádkozzék, ne könyörögjön a gyülekezet, engedje oda az Ördög korlátlan hatalmába. Az evangéliomban példa van rá, hogy a sátán kért valakit, de az Ur nem adta át: „óimon! Simon! imé a sátán kikért titeket, hogy megrostáljon, mint a búzát, de én imádkoztam érted, hogy el ne fogyatkozzék a te hited“ (Luk. 22, 31., 32.) Himenéusra és Alexanderre a sátán rátette a kezét, ezek engedtek néki, s az apostol nem imádkozik értük, hogy hitük el ne fogyatkozzék, mert hitük nem volt, „hit dolgában hajótörést szenvedtek". A hit lett volna a hajó, amelyen eljuthattak volna az üdvösségre, de a hajójuk összetörött. Mi okozta a hajótörést? Semmi más, mint az, hogy eldobták a jó lelkiismeretet. Himenéus és Alexander prédikálása szentségtelen, üres lármává lett, a gyülekezetek testén rákfekéllyé vált, ők maguk a sátán karmaiba jutottak, mert elnémították magukban a lelkiismeret szavát, a sikerért, a szónoki diadalokért, a hallgatók tapsaiért, a világ kedvéért áruba bocsátották, elkótyavetyélték meggyőződésüket. Hitük ilyen módon megsértette az erkölcsi törvényt,- amely nem enged magával büntetlenül packázni; tanítottak egy olyan hitet, amelynek ellentmondott a lelkiismeretűk. S ahelyett, hogy végére jártak volna a dolognak; ahelyett, hogy imádkozással és böjtöléssel, önvizsgálattal és elmélkedéssel türelmesen megvárták volna, mjg a Szentlélek a hitnek és a jólelküsmeretnek megzavart viszonyát tisztázza, prédikálták azt a hitet, amelyre a sátán vitte őket. A nyílt istentelenség nem árt annyit a ke- resztyénségnek mint az a „hit”, amely mellől hiányzik a jó lelkiismeret. A meggyőződése-ellenére, vagy a meggyőződés nélkül „hitet“ prédikáló lelki tanítók a Krisztusnak ellenségei a sátánnak szövetségesei. Mikor egy hadvezérnek előterjesztettek egy névsort azokról, akik tisztekké lettek volna kinevezendők, az a tábornok így szólt: „Nem tudom, hogy ezeknek a neveknek milyen hatása lesz az ellenségre; de azt tudom, hogy én, mikor olvasom, reszketek a félelemtől.“ Itycu emberektől kell félni az egyháznak, akik a jó lelkiismeretet eldobják maguktól, s olyan hitet prédikálnak, amellyel a hallgatók lelkiismeretét is elaltatják, vagy megmérgezik, hitet, amely már forrásánál megromlott. ..Megtartván a hitet és a jó lelkiismeretet!“ Lelkész és felügyelő együttműködése. Befejező közlemény. 111. Ha a lelkész fiatal, kezdő ember, a felügyelő legyen a gyülekezettel és a társadalommal szemben pártfogója, tanácsadója, útbaigazítója. Még arra is legyen gondja, hogy a fiatal lelkész hol és kik között keresi barátait, mert a tapasztalat azt mutatja, hogy ez a körülmény a fiatal lelkésznek jövőjére, és a gyülekezet sorsára nézve döntő befolyással lehet. Ha meg a lelkész öreg, elfáradt munkása az Ur szőllejének, akkor meg épen álljon melléje a felügyelő. Vegyen át minden átvehető terhet az elfáradt vállakról. Különösen ebben az esetben kell megmutatnia a felügyelőnek, hogy ismeri és gyakorolja az egyetemes papságról szóló nagy protestáns elvet. Olyan ügyekben, melyekben a lelkész hivatásánál fogva el nem járhat, vagy eljárnia kényes, legyen ott helyette a felügyelő. Őrködjön a lelkész tekintélye felett és ha szükség van rá, saját tekintélyével és egyénisé1931 február I. 6. tftádL
