Evangélikusok lapja, 1931 (17. évfolyam, 1-46. szám)

1931-12-27 / 46. szám

366. EVANGÉLIKUSOK LAPJA 1931.

Elismerem azt is, hogy ebben a tekintetben lehetnek és vannak is jogos kívánnivalók. De csak úgy általánosságban úgy beszélni a papokról, mint dologtalan, henye, vizet prédikáló és bort ivó társaságról, akik a választási visszaélésektől kezdve az egyházi élet minden hiányosságának és bajának okozói, talán mégsem lehet. Lehet, hogy Diakónus sem így gondolja, de cikke min- den esetre ezt a látszatot kelti.

Megkérdezhetnénk Diakónustól: lehet-e jogosan az anyagi gondokkal terhelt, sok száz. néha több ezer lelkes gyülekezettel s mellette fii iákkal, szórványokkal megáldott lelkésztől érdemleges egyénenkénti lelki gondozást várni? Mert bizonyára ezt érti „megtérítés" alatt. Rámutathatnánk az egyház bajainak rajtunk kívül eső forrásaira, köztük nem utolsó helyen azon világiakra, akikre nem csak azért illik rá ez a név, mert nem papok. Könnyű volna kimutatni, hogy a papi körön kívül álló kórokozók veszedel • mesebbek az azon belül találhatóknál is, hiszen ez utóbbiakat az egyházi hatóságnak jogában és módjában is van szükség esetén az egyház testéből egyszerűen kioperálni, míg azokkal szemben a pap is, meg az egyházi hatóság is sokszor tehetetlen. De mi nem akarunk sem mentegetőzni, sem vádolni, . legkevésbbé pedig általánosítani. Az előbbiekkel nem sokat érnénk el, az utóbbival pedig igazságtalanságot követnénk el. Mi hálásan és készséggel elismerjük sok világinak sok és értékes egyházi szolgálatát, de az ellen ismételten óvást kell emelnünk, hogy minden bajért mireánk háríttassék a felelősség.

Ki ne látná, hogy az egyház berkeiben bajok, nagy bajok vannak? De ezeket igazán nem lehet így megszüntetni, ha távolról szemléljük a papok küzködését és magas bírói székbe ülve bírálgatjuk munkájukat. Nem jutnánk-e sokkal előbbre, ha a papokat mindig csak lesajnálók és kritizálók is oda állanának melléjük s velük együtt munkálkodnának a romok eltakarításán és a sáncok építésén? Elvégre ha a reformáció megajándékozta a keresztyénséget az egyetemespapság elvével, annak nem csak az egyházkormányzat külsőségeiben, „sallang"-jaiban kell megnyilvánulnia, hanem az egyházépítés és lé- lekmentés munkájában is. A ránk háruló felelősség alól nem akarunk kitérni, de másokét is a mi, amúgy is roskadozó vállainkra áttolni nem engedhetjük. Suum cuique!

Egy somogyi pap.

(Eszem ágában sem volt egyházunk minden bajáért papjainkat tenni felelőssé. De amikor a papok felelősségéről írok, nem írhatok a „világiak" felelősségéről. Diakónus.)

— Halálozás. Jausz László, Jausz Lajos rábaszabá- lyozótársulati főmérnök, győri egyházközségi másod- felügyelő fia, műegyetemi hallgató, december 15-én 19 éves korában Törökbálinton elhunyt: temetése december 18-án volt Győrött.

HÍREK.

A 46. zsoltár.

Luther éneke.

Erős várunk az Úristen,

Jó fegyverünk és pajzsunk;

Balsorsunkban más senki sem,

Csak ő segít mirajtunk.

Az ős ellenség Most félelmes még:

Erőszak és csel Harcát idézi fel,

Nincs párja itt a földön.

A mi erőnk semmit sem ér,

El vesztenők a harcot;

De küzd értünk a hős vezér,

Kit Istenünk választott.

Ha kérded, ki ő?

Krisztus, a dicső,

S nem más, mint maga A seregek Ura,

Győztes csak ő maradhat.

S legyen bár ördög a világ,

Hogy elnyeljen bennünket;

Nagy rettegés nem száll miránk,

Mert nyerni kell ügyünknek.

E világ Ura Gyúljon bosszúra,

Hiába dúl-fúl:

Elítélő az Ür,

Egy puszta szó ledönti.

Az ige áll, sha bántanák,

Maguk esnek szégyenbe:

Velünk marad pályánkon át Az Ür lelke s kegyelme.

Ha éltünk, nevünk,

Nőnk és gyermekünk Mind elveszítnők,

Azzal se nyernek ők:

Miénk lesz a mennyország!

Fordította: Vietorisz József.

— Változások a kormányban. A kormányzó Ernszt Sándor vallás- és közoktatásügyi valamint népjóléti és munkaügyi minisztert állásától felmentette s neki az I. osztályú magyar érdemkeresztet adományozta; vallás- és közoktatásügyi miniszterré dr. Karafiátb Jenő nyug. miniszterelnökségi államtitkárt, országgyűlési képviselőt nevezte ki. A népjóléti és munkaügyi minisztérium ideiglenes vezetésével ideiglenesen gróf Károlyi Gyula miniszterelnököt bizta meg. A kormányzó pénzügyminiszterré báró Korányi Frigyest nevezte ki. Végül felmentette állásától Mayer János tárcanélküli kisgazdaminisztert s neki elismerését nyilvánította. Dr. Karafiáth Jenő kultuszminiszter és báró Korányi Frigyes pénzügyminiszter vasárnap tették le az esküt a kormányzó kezébe. „