Evangélikusok lapja, 1931 (17. évfolyam, 1-46. szám)
1931-12-27 / 46. szám
XVII. évfolyam. 1931. december 27. 46. szám. Szerkesztésén és kiadóhivatal: LE BEIT IMoson m.l kiadta : I LUTHER-SZÖVETSÉG Alaaitatta: OR. RAÍFIT SAHDOR püspök. Mtgtalenik káténként eoiszer. vasárnap. ■ ■■■—■ - Előfizetési ftr: Egész évre 8 P. 46 UH..léiéire3 r $i*rk«aiM«ért i.uió. 20 HIÚ negvedevre t P. 60 HIÚ Est síén 16 Ilii Pastatakarékpéaztári csekkszámla: 1290. NÉMETH KÁROLT «iprr«» Hirdetési árak megegyezés szerint. U] kezdet. „Mikor eljött az időnek teljewcgc. kibocsátotta Isten az 6 Fiát, aki asz- szonytöl lett, aki törvény alatt lett, hogy a törvény alatt levőket meg váltsa, hogy elnyerjük a fiúaágot." Gál. 4, 4. 5. Emberi időszámítás szerint január elseje egy új mérföldkövet állít fel életútunkon. Ennek a mérföldkőnek megvan mindegyikünk életében a maga jelentősége főleg azokért a dolgokért, amelyeket az emberek kapcsolnak hozzá. Események megrögzítése, üzleti mérlegek készítése, életkor meghatározása és még sok egyéb igazodik a polgári esztendőhöz. Az óévvel lezárunk, az újévvel kezdünk sok mindent. Tudjuk, hogy a polgári év nem csupán önkényes berendezkedés, hanem összefüggésben áll a naprendszerei, a Földnek a Nap körüli pályájával. Alkalmazkodik tehát ahhoz a törvényhez, amelyet Isten az általa teremtett világnak adott, hogy a világ fennmaradhasson. A polgári év emlékezteti a Föld lakóját arra, hogy a Földdel együtt része egy nagy, bölcsen és hatalommal megalkotott világmindenségnek, amelyben van rend és törvényszerűség. A polgári esztendő is annak dicsőségét hirdeti, aki teremtette az eget és a földet s kimérte a csillagok pályáját. Aki a teremtéssel adott kezdetet s teremtményeinek fenntartásával adja az időt, hogy térben és időben mindeneket betöltsön és véghezvigye azt, ami szándékában van. Az időben és térben megjelenő világmindenség a Teremtő gondolatában és az Isten képére teremtett embernek a gondolatában elválaszthatatlan a célgondolattól. A létező tárgyi valóságok nem csupán időbeli egymásutániságban és térbeli egymásmellettiségben, avagy ennek a kettőnek a kombinációjában léteznek, hanem mindig bizonyos célra irányulnak, bizonyos céllal összefüggésben és vonatkozásban jelennek meg. Ezzel adva van a világmindenségnek erkölcsi relativitása, mert célkitűzés és célrahatás nincs \ erkölcsi érték, erkölcsi jelleg nélkül. Ahol célkitűzés van, ott morális szándék és cselekvés van. Ebből adódik az emberi életnek egy új síkban való orientációja, amikor a tényeket, valóságokat és eseményeket nem pusztán önmagukban, nem is csak egymáshoz való viszonyukban, nem is merőben okozati összefüggésükben vizsgáljuk, hanem azt mérlegeljük, hogy milyen összefüggésben állnak a világmindenségben megvalósuló nagy, isteni célgondolattal s hogy éppen ezen összefüggésükből kifolyólag hogyan kell nekünk embereknek azok irányában viselkednünk. A cél mindig több, mint az, ami adva van, ami létezik. Éppen azon több felé halad a cél- gondolat munkálása révén a világmindenség. A cél felé haladás útján is megvannak az állomások, amelyek korszakokat jelölnek s egyúttal azoknak a változásoknak egy-egy felötlöbb, tömöritettebb fázisát, amelyeken keresztül a teremtett világ a célhoz közelebb jut. Az egész világmindenséget átfogó isteni célgondolat megvalósulásának útján jelent egy döntő állomást, fordulópontot Jézus Krisztus megszületése. Ez a bibliai nyelvhasználat szerint „az Idő teljessége". V. 6. Eí. 1, 9. 10: „Megismertette velünk Isten az ő akaratának titkát az idők teljességének rendjére nézve, hogy ismét egybeszerkeszt magának mindeneket a Krisztusban, mind amelyek a mennyekben vannak, mind amelyek a földön vannak." Az idők teljességének elérkezése azt jelenti, hogy megérett az idő arra a nagy változásra, melyet az Isten a világ megváltása útján eszközöl. Ennek a változásnak óriási mivoltát mutatja az, hogy maga az örökkévaló Isten is a Fiút, aki tegnap és ma és mindörökké ugyanaz, aki nem teremtetett, hanem született, tehát nem teremtmény, hanem Isten, a földre küldi s a teremtő Ige megtestesül, emberré lesz. Az által, hogy asszonytól születik, mélységesen megalázza magát s részesévé lesz a teremtmények életének, halálának; azáltal, hogy alárendeli magát a Sinai hegyen adott törvénynek, beleilleszkedik abba az engedelmességbe, amellyel a teremtett ember tartozik a teremtő Istennek. A cél, amely a Krisztus elküldése és eljövetele által megvalósul, a megváltás és a megváltás révén a fiúság, tehát a teremtménynek Istenhez való viszonyában beállott gyökeres változás. Úgyhogy aki a Krisztusban van, új teremtés az. Üj élet kezdődik, a régiek elmúltak. íme egy másik időszámítás, mely a Krisztus születésétől számítódik ugyan, de a magunk újjászületésével kezdődik.
