Evangélikusok lapja, 1931 (17. évfolyam, 1-46. szám)

1931-12-20 / 45. szám

358.

EVANGÉLIKUSOK LAPJA

1931.

adta alkalom az egyháznak arra, hogy létjogosultságát kimutassa, szemléltesse és bebizonyítsa. Az egyháznak most kell teljes gőzzel és egész erejének latbavetésével dolgozni. Tálento- mait most kell kamatoztatni. Kegyelmi ajándékaival most kell előállni. Ismerjük fel az idők jeleit. Olyan elszakadások történtek a keresztyén- ségtől az utóbbi tizenöt évben, amilyenre az egyház történelmében nincsen példa. Oroszország nyíltan az istentelenség, sőt az istenellenesség alapján dolgozik. Kinek jut eszébe a nyugati államférfiak és nemzetgazdászok közül kombinációba venni, hogy a bolsevizmus megbuktatátá- sában nem lesz-e döntő tényező az, hogy a szovjetköztársaság istentelen, sőt Istenellenes? A nyugati civilizációnak hitetlenségét és képmutat- tását semmi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy a vallásellenes propagandát a nemzetek élete szemoontjából egyáltalán nem tekinti számbave- hető és számbaveendő faktornak. S ha az egyházak nem mutatnak életet, elevenséget, akkor a következmény az lesz, hogy a krízis utáni korszakban a vallást, a keresztyénséget Európa életéből egészen kiküszöbölik.

(Folytatjuk.)

Megbizhatók-e az emberek ?ij

Manapság könnyedén vállalkoznak az emberek különböző kisebb, nagyobb és még nagyobb rendű akciók megszervezésére, útnak eresztésére kezdve az ablakok virágokkal díszítésétől egészen a világbéke megteremtéséi*. A duzzadó vitorlák azonban rendszerint már rövid utazás után lustán lógnak s néha még a hajó is tönkremegy. Akkor aztán halljuk a panaszokat, hogy nem érdemes semmit sem csinálni, az emberek közönyösek, rosszak, megbízhatatlanok stb.

De ki mondta, hogy az embereknek csak füttyenteni kell s azonnal összefognak, hogy a világ vagy egy kisebb közület kátyúba jutott szekerét kiemeljék s előbbre tolják? Ki mondta azt, hogy az emberekre lehet építeni, s az emberekben meg lehet bízni? Azoknál a meghiúsult vállalkozásoknál már az elgondolás és a kiindulási alap téves volt.

A Szentírás sehol sem tanítja, hogy az ember megbízható. Ellenkezőleg a legnagyobb határozottsággal, világosan tanítja, hogy az ember szíve gondolatának minden alkotása szüntelen csak gonosz. Jeremiás prófétánál olvasom: „Átkozott az a férfi, aki emberben bízik és testbe helyezi erejét, az Úrtól pedig eltávozott az ő szíve.“ Jézus azt tanítja: „A szívből származnak a gonosz gondolatok, gyilkosságok, házasságtörések, paráznaságok, lopások, hamis tanúbizonyságok, káromlások.“ János apostol és evangélista Jézusról azt írja, hogy Jézus nem bízta magát a zsidókra, mert „ismeré mindnyáj okát“. Megmondta Jézus, hogy senki sem mehet őhozzá, hanem az Atyától van megadva néki. El volt készülve rá, hogy még a tanítványai is mindnyájan megbotránkoznak benne s a Szentlélektől várta az erőt, hogy a tanítványokból bizonyságtevők legyenek.

Mennyi jóakaratu mozgalom patakja sikkadt el a világ fövényében csak azért, mert az irgalmas emberbarátok sem önmagukat, sem azokat nem ismerik, akiket boldogítani szeretnének! Feltételezik, hogy a világ gonoszsága mindenkit megbotránkoztat; hogy a rosszat tulajdonképen mindenki gyűlöli; hogy az igazság, jóság és erény diadalán kivétel nélkül az egész emberiség örvendezne. Pedig — csodálatos — Jézus azt mondja, hogy az emberek inkább szeretik a sötétséget, mint a világosságot, hogy a világ ő benne, a világ világosságában botránkozik meg; hogy az emberek őt gyűlölik és tanítványait, követőit is gyűlölni fogják. Jézus életéből, szenvedéséből, halálából, szavaiból s egész tanításából nyílván kiderül, hogy a világmegváltás munkája nem abból a feltevésből indult ki, hogy az emberek hajlanak a jóra s kedvelik azt, ami tiszta, igaz és szent.

Ellenkezőleg. A feltevés az igazságnak megfelelően az volt, hogy a megváltandó emberiség s az egész világ elveszett, elkárhozott, megromlott a bűn miatt; a saját erejéből a jóra abszolúte képtelen, a szabadulásra tehetetlen, az üdvösségre érdemtelen. Csak az Isten igéjétől eltávolodott, a világtól rabul ejtett, a keresztyénség évezredes tanításától elrugaszkodott civilizáció káprázata hitette el az emberekkel, hogy az ember önmagában is fejlődésképes, kívánja és szereti a jóságot és igazságot. Ä valóság pedig az, hogy ha az embernek szíve nem volna gonosz, akkor az országok, népek, családok életében nem akadna hely a gonosznak, holott látjuk, hogy Jézus már megszületésekor istállóba szorul, jászolba kerül s végül a keresztfán végzi be életét és munkáját. Ha az emberek nem kedvelnék a bűnt, akkor nem tűrnék a bűnt. A nagyszabású, milliókra nyomorúságot zúdító gazságok azért lehetségesek, mert milliók kaphatók a gazságra.

A világnak mai állapota, igazán siralmas és veszedelmes helyzete azért alakulhatott ki, mert a kapzsiság, irigység, fösvénység, telhetetlenség, káröröm, versengés, civakodás, másénak megkí- vánása általában benne van a szívekben. Nem egynéhány gazembernek a lecsukása a feladat; minden anyaszülte ember magában hozza a világra a bűnt. A bűn népszerű. A bűn mindig számíthat nyílt vagy titkos szövetségesekre, segítőtársaikra, palástolókra, vagy közömbösökre, mely utóbbiak más irányban vétkezve, szemet húnynak az „emberi gyarlóságokon“.

Az emberekben nem lehet megbízni. Csak az újszülött emberekben lehet megbízni. Ezek által építi Krisztus kiválasztott magának a világban. Ezek alkotják az Újszövetség népét. Ezek sugározzák a világosságot, a meleget, az életet.