Evangélikusok lapja, 1931 (17. évfolyam, 1-46. szám)
1931-12-06 / 43. szám
XVII. «violy am. 1931. december 6. 43. szám. SzerfctsztAség És HtNAklvatal: LÉBEIT (Masaa a.) Kiadta:! LUTHER-SZÖTETSEG. Postatakarékpénztár! csekksziala: 1290. liapitana: OR. R1FTIT SÁNDOR pisáik. JitrkmMiérl laiclfo NÉMETH KÁROLY esperes. Megjelenik hetenként eívszer. vasárnap. Előfizetési ir: Eoész évre 6 P. 41 fllL félévre 3 P 20 filU negyedeire 1 P. 60 IIIL, Egy szén 16 Ilii Hirdetési érák megegyezés szerint. Számoljunk a helyzettel. — D. Báró Radsánszky Albert megnyitó beszéde az egyetemes közgyűlésen 1931. november 27. — Fótisztelendő Egyetemes Közgyűlés! 1931. évi egyetemes közgyűlésünk olyan időre esik, amikor nehéz gondok felhői tornyosodnak hazánk és az egész emberiség egén. Mintha megmozdult volna lábaink alatt a föld. Rombadől, inog, bizonytalanná válik minden, amit azelőtt elpusztíthatatlannak, szilárdnak, biz- tosnak tartottak az emberek. Mint omolhatnak össze trónok, amelyek dicső történelmi múlton és népmilliók bizalmán nyugodtak, mint hullhatnak szét birodalmak, mint bomolhatnak fel hadseregek, amelyek diadalt diadalra arattak, mindez már lejátszódott szemeink előtt. De most újabb meglepetéseknek lettünk szem- és szenvedő tanúi. Látjuk gyártelepek elnéptelenedését és ezzel kapcsolatban a munkanélküliek számának ijesztő mérvben való emelkedését, világviszonylatban kielégítő termés mellett az éhínség terjedését, a világ gazdasági helyzetének felborulását, a magunk anyagi exisztenciájának egyensúlyvesztését. És, ami a legveszedelmesebb, látjuk a közerkölcsök oly mérvű hanyatlását és a vallástalanság olyan arányú térfoglalását, hogy szinte rémület fog el. A gondfelhők itt keringenek egyházunk felett is. Nemcsak azok, amelyeket a vallástalanság és erkölcstelenség szélvihara hordott ide, de azok is, amelyek nélkülözők könnyéből táplálkoznak, amelyeket a munkanélküliek és a gazdasági válság más sújtottainak sóhaja tesz mind sűrűbbé, sötétebbé. És nemcsak azért kavarognak ezek a felhők egyházunk felett, mert az egyháznak köze van az emberiség minden bajához, de azért is, mert az egyházat magát is közelről érintik a jelen gondjai: korunk lelki és gazdasági válsága. Mi itt a teendő? I. Elsősorban óvakodjunk, nehogy azok hibájába essünk, akik úgy gondolják és azt hirdetik, hogy ilyen helyzetben még nem volt az egyház, és ügyünk végkép elveszett. Ne veszítsük el reménységünket, hanem merítsünk reményt az egyházunk régmúlt, küzdelmes korszakába való elmélyedésből és vonjuk le annak tanulságait a jelen számára. Elmélyedve egyházunk történetében, elsősorban azok az események elevenednek meg előttünk, amelyeket az idei esztendő rajzol lelki szemeink elé. Kétszáz évvel ezelőtt jelent meg a magyar protestantizmust csendes haldoklásra ítélő Carolina Resolutio. Ez a gyászokmány több mint 50 esztendőn át volt érvényben és fenyegette kioltással egyházunk életét. De mit látunk? A hamu alatt izzik a szikra, s amikor II. József 150 évvel ezelőtt megjelent türelmi rendelete szabadabbá teszi a légkört, a szikra hatalmas lángot vet, égő buzgóság fogja el a magyar protestantizmust, és beköszönt egyházunk fejlődésének virágkora. Haló porukban is áldva a Carolina Resolutio hatálya alatt hitünk mellett híven kitartott apáinkat, akiknek hűsége átmentette számunkra a reformáció örökségét ama nehéz idők válságain, és áldva a fenkölt lelkű II. József emlékezetét, merítsünk az esztendő e két emlékezetes évfordulójából és általában egyházunk történelméből tanulságot jelen helyzetünk számára. Jaj volna nekünk is, ha történelmünk ismerete nélkül állanánk ma itt. Amik történtek, okulásunkra lettek és szolgáljanak nekünk bátorításul. Ne essünk kétségbe tehát állami szubvenciók csökkenése fölött se, hiszen volt idő, amikor azt is elkobozták, amink volt. Ha támadnak más világnézetek, a mi hitünk, amely a kereszt jegyében meggyőzte a világot, ezek fölött is diadalmaskodni fog. Református testvéreink ez évijén ülték meg Zwingli Ulrich halálának 400. évfordulóját. Mi is kegyelettel áldozunk a hithős emlékének, ő elesett, de munkája nem maradt meddő. Más próféta támadt nyomában és az ő elveit is diadalra vitte. Zwingli története is tanít tehát, hogy, ha mi elesnénk is, az evangélium ügye Isten kegyelméből a mi hűségünk által mégis megtartatik. II. A helyzettel való számolás gyűjtő meghatározása alá foglalom össze a további teendőket. Az egyházunk egén gomolygó gondfelhők részijén a népünket nyomorgató lelki és anyagi bajok sajtolta könnyekből és sóhajokból táplálkoznak. Nem tartozom azok közé, akik az egyházat közjótékonysági intézménnyé akarják átalakítani. Az egyház feladata az Igével és a Szentségekkel való sáfarkodás. De a cselekedetek pré
