Evangélikusok lapja, 1931 (17. évfolyam, 1-46. szám)
1931-11-29 / 42. szám
332. EVANGÉLIKUSOK LAPJA 1931. — Az adakozásban lehetünk pazarlók is, mert ennek a pazarlásnak nyomában áldás fakad. D. Kapi Béláné Öméltóságának alapgondolata az, hogy a sors kegyéből jobb módban élő családok, a téli időszakban, háztartási berendezkedésük szerint, meleg ételt juttassanak egy-egy szűkölködő család gyermekeinek és viseltes ruhadarabot a ruhátlan felnőtteknek. Az akció már eddig is szép eredményt mutat, öívenet meghaladja azoknak a szegény gyermekeknek száma, akiket a püspökné Öméltóságának irányítása mellett a Belmisszió-Egyesüleí el tudott helyezni önként vállalkozó, megértő, segítésre kész evangélikus családoknál. Ezenkívül sűrűn érkeznek ruhaadományok is, amelyekből egész rakomány vár kiosztásra. A karácsonyi ünnepekre pedig egész sereg szegény iskolás gyermeket lát el lábbelivel és ruhával a Belmisszió-Egyesület azon a pénzen, amelyet e célra házankinti gyűjtéssel szerez meg az egyházközség jószívű tagjaitól s amelyhez az egyházközség pénztára is tekintélyes összeggel járul. Kapi Béláné úrnő ezzel a szamaritánusi ténykedéssel, amellett, hogy a kegyetlen magyar télben az emberszeretet lélekgyógyító melegét sugározza be a nélkülöző családok hajlékába, belső építő munkát is végez, amelyről nem maradhat el Isten bőséges áldása. A tavaly megkezdett szeretetmunkának továbbfolytatása feltétlen elismerést érdemel még akkor is, ha azt hangoztatjuk, hogy minden jó cselekedet önmagában hordja jutalmát. Küzdelmekkel telt mindennapi életünket a szeretet ünnepének hangulatával tölti el az ilyetén karitatív akció. Vajha minden nagyobb gyülekezetünkben, különösen a városiakban támasztana a Gondviselés egy- egy Tabithát, hogy a győrit utánzó karitativ ténykedéssel elviselhetőbbé segítené tenni a mostoha sorsban élő egyháztagok anyagi helyzetét. Bizonnyal kevesebb zokszó hagyná el a remegő ajkakat s kevesebb könny peregne le titkon a sáppadt arcok redőin! Megnyugtat bennünket a tudat, hogy a szeretet ma sem vesztett erejéből, — látjuk: ime, ma is munkálkodik. (b—k—e) Felhívás a falusi lelkészekhez és tanítókhoz Itt van az ősz, sőt már lassankint el is múlik. Ha a jó idő tart, nemsokára befejeződnek a fontosabb szántóföldi teendők. Ha a vetés megvan és a termények hazatakarí- tása megtörtént, kezd könnyebb lenni n munka. Ilyenkor aztán már nem olyan sürgős. Az emberek később kelnek és este korábban végeznek. Mert hiszen a földmíves, lehet mondani, mindig a nappal kel és vele nyugszik. Nyáron korábban, télen később. Most is jönnek már a rövid téli napok és hosszú esték. Az esték, amelyeken a föld- míves lakosság is ráér. Mert csak ez az az időszak, mikor tényleg van szabad ideje. Nyáron erről szó se lehet. — Gyönyörű és drága alkalmak lehetnek ezek a téli esték! De lehet átok is. Attól függ, hogy mi a tartalmuk. Közelebb viszi-e Istenhez, vagy eltörölni igvekszik-e Isten képét az ember szívében. E téli esték a legalkalmasabb idő falun az ifjúsági munkához. Hiszen azt talán nem is kell vitatni, hogy milyen nagy szükség van keresztyén ifjúsági munkára. — Az ifjúságnak jó vezetésre van szüksége ebben a kritikus világban. Most, amikor minden régi érték úgylátszik semmivé lesz, nem tudja az ifjúság megtalálni az igazságot. Cél nélkül bolyong az életben. S mivel nincs célja, nem tud semmiért (a jóért se) lelkesedni, hanem bután engedi magát sodorni a bűn lejtőjén lefelé. Célt kell az ifjúságnak mutatni. A cél pedig Jézus Krisztus, a mi Urunk. Ez mindnyájunk kötelessége, akik megtaláltuk örök célunkat, hogy testvéreinket is odavezessük Jézushoz, a mi Vezetőnkhöz. Ez Jézusnak határozott parancsa. Aki ezt nem cselekszi, az nem az Ő szolgája. Nehéz időket élünk mostanában. De úgy .mutatkozik, hogy még rosszabb lesz. Mindig sötétebb és vésztjóslóbb felhők tornyosulnak a közeljövő egén. Mindig sötétebb lesz körülöttünk. Mi lesz, ha majd ez a kis világosság is kialszik? A világon a sátán hatalma mindig nagyobb lesz és igyekszik elpusztítani mindent, amit Isten jónak teremtett. Igyekszik az Istentől eltávolodott ember leikéből kitörölni minden isteni vonást. A gyűlölet uralkodik minden vonalon, a szeretet pedig úgylátszik kihalófélben van. Hogy milyen a mai világ képe, azt olvashatjuk a napilapokban. Példa rá a biatorbágyi eset is. Szavahihető vezető emberek szerint az orosz bolsevizmus egész Európát fenyegeti. Most még csak távolról halljuk az orosz terror rémtetteit. És a biatorbágyi eset csak ízelítő. De mi lesz, ha ez itt hazánkban lesz valósággá? Majd ha elveszik a birtokunkat, vagyonúnkat és keresetünket. Eltörölik a magántulajdont. Majd ha elveszik a szülőktől gyermekeiket s a gyermekeket eltépik szüleiktől, hogy pribékeket neveljenek belőlük saját szüleik ellen? Mi lesz majd ha eltörlik a házasságot, a hitestársakat széttépik és ami szent, állati színvonalra sűlvesz- tik? És mi lesz, ha elveszik az embertől a legdrágább kincsét, Istenbe vetett hitét? Azt, ami egyedül képes az embert boldogítani és megjobbítani. Mert hiszen lelkünk által részei vagyunk az örökkévalóságnak. Pedig ez a rém közeledik, ha hisszük, ha nem. És gyáva struccpolitika, ha szemet hunyunk előtte. De még több. Mert ha mi látjuk, Istentől ránk rakott kötelesség, hogy embertársainkat is figyelmeztessük a veszélyre. De hogyan tudnánk mi gyenge emberek ennek az áradatnak ellentállni? A magunk emberi erőnkre és tudásunkra támaszkodva sehogy-
