Evangélikusok lapja, 1931 (17. évfolyam, 1-46. szám)
1931-01-25 / 4. szám
30. EVANGÉLIKUSOK LAPJA 1931. adatait, amennyiben kimondja, hogy „az egyház- községi felügyelő az egyházközség jogainak, érdekeinek és vagyonának, valamint az egyház- község, a lelkész és a többi egyházi tisztviselő tekintélyének őre.“ Röviden, az egyházközségi felügyelő a lelkésznek teljes jogú munkatársa, ami kifejezésre jut abban az ünnepélyes formában is, melyben a felügyelő beiktatása szokott történni. Hogy a „felügyelő“ szónak tartalma még világosabb legyen előttünk, rá kell mutatnom arra is, hogy a felügyelői tisztség gyökere visszanyu- lik azokba a nehéz, viszontagságos időkbe, mikor nehéz köz- és társadalmi viszonyok között, ellenséges közhangulat, ellenséges érzésű kormány- és királyi-hatalom idején, majd mindenegyik evangélikus egyházközség az evangélikus val- lásu földesurnak, vagy valamelyik előkelő, hatalmas nemes urnák védelme alá helyezkedett, akiket aztán a nagyjelentőségű „patrónus“ névvel illettek. A mai megváltozott világban már nincsenek meg a régi értelemben vett patrónusok, bár egyikmásik gyülekezetben még most is vannak olyan, régi családokból való felügyelők, akik valósággal ma is ,,patrónus“-számba mennek, hogy csak a Prónayakat, Ostffyakat stb. említsem. Hanem azért úgy érzem, hogy a „felügyelő“ szónak a fogalmában (a felügyelőséget egészen ideális értelemben véve) ma is kellene lenni valaminek a ,,patronus“-ból, vagy hogy a magam fordítása szerint, magyarul mondjam: az atyai védelmezőből. II. A felügyelői tisztség, bár rendes körülmények között nem okoz terhes munkát, sőt az egyházát szerető, ambiciózus felügyelő még örömöt is talál felügyelői tisztségének gyakorlásában, mégis annyira fontos bizalmi állás, hogy egyrészt csak alapos körültekintés és megfontolás után szabadna valakit felügyelővé választani, másrészt, a felügyelővé kiszemelt férfiúnak szintén csak alapos megfontolás és kellő tájékozódás után volna szabad ezt a tisztséget elfogadnia. A gyülekezeti felügyelői állás betöltésénél tehát feltétlenül tisztában kell lenni azzal, hogy csakis egyházát szerető, vallásos lelkületű, jóindulatú, tekintélyes, feddhetetlen férfiúról lehet szó, olyanról, aki egyházáért tud is, akar is önzetlenül dolgozni, és akinél számítani lehet arra, hogy az egyházkormányzás felelősségteljes munkájában, a lelkésznek a szó legnemesebb értelmében, munkatársa lehet. (Folytatjuk.) »Boldog nép az, amely megérti a kürt szavát; a te orcádnak világosságában jár ez, oh Uram! A te nevedben örvendeznek egész nap; és a te igazságodban felmagasztaltatnak. Mert az ő erejöknek ékessége te vagy; a te jóakaratoddal emeled fel a mi szarvunkat is. Mert az Ur a mi paizsunk és Izráelnek Szentje a mi királyunk«. — 89. Zsoltár 16-^19.^------------h íre k. Dr. Morehead a Dannebrog-rend lovagja. Dánia és Izland királya Dr, Morehead professzort, a Lutheránus Világkonvent végrehajtó bizottságának elnökét a Dannebrog-rend lovagjává nevezte ki, A kinevező okmányt és a Rend keresztjét a washingtoni dán követ adta át a kitüntetettnek azzal a magyarázattal, hogy a kitüntetés azoknak a kiváló érdemeknek szól, amelyeket Dr. Morehead az egyházaknak és a nemzeteknek a Lutheránus Világkonvent vezető állásában, továbbá Európa segélyezésében mint a Nemzeti Lutheránus Tanács biztosa teljesített. — A Dannebrog-rendet V. Keresztély dán király 1671-ben alapította, katonai és polgári érdemek jutalmazására. A Rend keresztyén, az alapítási év mellett az 1219. év is szerepel, amikor a hagyomány szerint Waldemar dán király az oroszországi pogányokkal harcolva, az égen meglátta ,,Dannebrog‘‘-ot, a dán lobogót, ami győzelmet jelentett. Halálozás. Rosta Ferenc felavatott lelkész, a soproni evang. líceum rendes tanára 34 évi buzgó és áldásos működés után életének 65-ik évében január 16-án, hosszú szenvedés után elhunyt. Temetése január 19-én volt Sopronban. Missziót est Győrben. Január 16-án a Fodor Kálmán karnagy által vezényelt gyülekezeti vegyeskar közreműködésével missziói jellegű vallásos estély volt Győrött. Előadók voltak D. Saul Frigyes esperes, a gallneukir- cheni diakonissza anyaegyház rektora és Hammitzsch György lelkész a Lipcsei Misszió egyik felügyelője. Az utóbbi átutazóban volt nálunk, Jugoszláviába ment, hogy ott több gyülekezetben előadást tartson. — D. Saul előadásában ismertette az ausztriai evangélikus egyház szenvedésekkel teljes történetét, amely nagyjában párhuzamos fejlődést mutat a többi Habsburg-országok, tehát Magyarország protestáns egyházainak történetével. Az örökös tartományokban a reformációt alaposabban sikerült kiirtani, mint nálunk. A mai, megcsonkított Ausztriának hat és fél millió lakosa közül 260.000 evangélikus, az arányszám tehát kedvezőtlenebb, mint nálunk. Az ausztriai evang. belmissziói munkának egyik leghatalmasabb alkotása a gallneukircheni diakonissza anyaegyház és a vele kapcsolatos intézmények. Gallneukirchen Felsőausztriában, Linz közelében van. A 2000 lakosú mezőváros többsége r. káth. Érdekes, hogy a 4—5 órajárásnyi körzetben elszórtan élő, kb. 200 evangélikus közt az ébredési mozgalmat százesztendeje a gallneukircheni r. kath. plébános indította meg. A diakonissza egyház 53 esztendős múltra tekinthet vissza; akkor lépett ott szolgálatba a két első diakonissza, akik Stuttgartban nyerték képesítésüket. Az elmúlt félszázad ennek az intézménynek életében gyönyörűen megmutatta a szere- tetben munkás hit erejét. Az 1929/30. évi jelentés szerint összesen 170 diakonisszája van a gallneukircheni anyaháznak, akik öt országban dolgoznak, Budapesten is van négy, a reformátusoknál. A diakonisszák közül betegápolással foglalkozik 38, elmebajosokkal 3, csecsemő- és gyermekotthonokban 18. a gyengeelméjüek, hülyék és epileptikusok iskolájában 6, leányotthonokban 2, agg- és betegmenhelféken 15, gyülekezetekben 12, Üdülő
