Evangélikusok lapja, 1931 (17. évfolyam, 1-46. szám)

1931-10-18 / 36. szám

1*31. EVANQEUKUSOK LAPJA 283. »Nekem van elég pénzem; ha egymilliót adnék, ugy-e akkor nem utasítaná vissza?« Titkárunk mit tehetett mást, elfogadta a pénzt s arabul hozzátette: »Isten a szivedet igen adakozóvá tette.« Olaszországban egy asszony azt mondta a kol- portörnek: »Elfogad-e az árába sült gesztenyét? H? igen, akkor adok annyit, amennyit meg tud enni, maga pedig ád érte három evangéliomot.« Egy másik asszony friss tojást, a harmadik főtt krumplit adott Bajorországban a kolportőr sokszor tért haza meg­rakodva tojással, füstölt hússal és kenyérrel. Az Ama­zon folyó (Délamerika) mellékén a kolportörök mint csereárut banánt, csirkét, cukrot, szappant, halat és teknösbékát kaptak. A Bibliatársulat missziói intézmény, tagjai néni pénzbeli hasznot keresnek, hanem az emberek örök javát akarják. A Társulat nem ingyen adja a Bibliát, mert jó, ha az emberek fizetnek azért, amit kapnak. De amellett ezer meg ezer példányt oszt ki az Ínsé­gesek és a nyomorultak közt ingyen. Belmisszíónk egyoldalú fejlődése evangélikus egyházunkban ! Belinisszió! Xagy jelentőségű és nagy ki­terjedésű munkát jelöl e szó, munkát, mely magába foglalja a mindenkori elméleti és gyakorlati keresztyénséget, az evangclizációt és a szolgálatot. Száraz, semmitmondó szó e világ gyermekeinek, de mennyei csengésű szó azoknak, akik óhajtva-óhajtják Isten or­szágának eljövetelét. Létjogosultságát, sőt szükségességét minden koron keresztül iga­zolja az a szomorú tény, hogy a harcoló ke­resztyének száma elenyészően csekély az ön­maguknak élő s ígv keresztyéni kötelessé­gükről elfeledkezett, névleges keresztyének között, akik közönyösek embertársaik szen­vedéseivel szemben és tétlenül nézik a körü­löttük folyó küzdelmet. Mig azonban külföldön néhány nagy protestáns lélek ajtóstóli munkája nyomán, mindjárt a gyakorlati keresztyénség jegyé­ben indult meg a belmissziói munka és így a szeretetmunka terén csodálatos eredmé­nyeket mutathatott fel az elő hit, eddig ha­zánkban inkább egyesületek szervezésében nyilvánult, mint az irgalmasság cselekede­teiben. így történt, hogy a külföldön létesült keresztyen* egyesületek teljes számban ná­lunk is szervezve vannak, azonban ezeknek munkájából a szegények iránti szolgálat majdnem egészen hiányzik. Néhány egve- sület próbálja felkarolni, de az általános részvétlenség, meg nem értés és az áldozat- készség hiányában csak éppen az eszmét juttatja kifejezésre. A keresztyén szeretet munkái« elősza­vában olvashatjuk, hogy becses dolog a tan tisztasága, épsége, a tiszta evangélium pré­dikálása, de az egyházat egyházzá a szeretet munkáinak gyakorlása teszi és hogy a jövő azé az egyházé, mely legtöbbet tud tenni az emberi nyomor enyhítésére. Nagy igaz­ságok ezek, melyek áthatolták mindazoknak a lelkét, akik Isten Szentlelke által vezérel­tetve, mindenütt és minden időben a szeretet­ni tézm ényekel alapítottnk. Mint igazságokat hordozták lelkűkben a bclmisszió hősei, midőn ömuegtagadó élet­tel vetették meg ala|>ját a nagy árvaházak- nak, diakónus- és diakonissza-nevelőintéze­teiknek s ezekkel együtt számos szeretetin- tézménynek. Lehetetlen, hogy ne érezzük, hogy az Ur Jézus lángoló szeretelének egy szikrája az ö szívükben lobogott a szenve­dőkért, mikor a szeretetintézmények hosszú sora jelenik meg csodálkozó szemeink előtt, melyeket sokszor szinte lehetetlen helyzet­ben egy-egy embernek számítása szerint — pusztulásra itéít, kicsiny s anyagiakban sze­gény protestáns gyülekezetekben létesítettek. L szeretetintézmények azóta már az egész világon bizonyságot tesznek néhány keresztyén nép élő hitéről s nyilvánvalóvá leli előttünk, hogy mindezek ott és abban az időben megvalósíthatók voltak de nem valósíthatók meg századokkal később a ma­gyar fővárosban. A mentő szeretet megindult ugyan munkára itt is. az lTr Jézus Krisztus igéje szerint arany, ezüst, két ruha, saru, pálca nélkül, de nem fogadtuk he szeretettel. Itt nyilvánul meg hitünk erőtlensége. Végigtekintve az elmúlt évtizedeken, a teljes igazságot mondjuk ki, midőn megálla­pítjuk, hogy a magyar evangélikus belmisz- szió az elméleti keresztyénség jegyében áll A gyakorlati kérésztyénséggel, tehát a szere- tctmunkával szemben tanúsított álláspontja: a gazdag ifjú álláspontja, mert elméletben, mindenki szépnek találja Krisztus szeretet­törvényéi, de a gyakorlatban való keresztül­vitelét éppen az önfeláldozó felebaráti sze­retet hiánya és a vagyon iránti előszeretet akadályozza meg. Tudjuk i>e(lig, hogy a leg­nagyobb parancs iránti engedelmességnek nemcsak érzésben és szavakban, hanem cse­lekedetekben is kell megnyilvánulnia. »Aki­nek van miből élnie a világon és elnézi, hogy az ő atyafia szükségben van és elzárja attól az ö szívét, miképen marad meg abban az isten szeretető? Fiacskám, ne szóval szeres­sünk, se nyelvvel, hanem cselekedettel és valósággal, — mondja első levelében János, a szeretet apostola. Igaz keresztyén nem mehet el soha rész­vétlenül az emberi nyomor mellett, mert az igazi hit és az igazi szeretet cselekedetekben s áldozatkészségben nyilvánul, mely nélkül, — bármennyire szervezve legyünk, — a bel- misszió terén nem lehet elérni semmit. Legnagy obb betegségünk a részvétlen­

Next

/
Oldalképek
Tartalom