Evangélikusok lapja, 1931 (17. évfolyam, 1-46. szám)
1931-08-09 / 30. szám
238. EVANGÉLIKUSOK LAPJA 1931. natkozik minden keresztyén lélekre. A vallásos lélek megérzi, Isten megadja Neki élni, hogy melyik hivatás neki a legjobban megfelelő. Ha valaki úgy érzi, hogy Isten arra kötelezte el, hogy felebarátai nyomorán enyhítsen, hogy Krisztus egyháza építésén mint diakonissza szolgáljon, akkor tudnia kell azt is, hogy az Ür megadja neki azt a lelki erőt, ami ehhez a szolgálathoz szükséges. Az Ür nem arat ott, ahol ő nem vetett. A I. kir. könyve 3. f. 5. v. azt mondja: Kérj amit akarsz, hogy adjak neked. Ne légy olyan mint a rest szolga, aki adományait s képességeit kicsinyli és azért nem tesz semmit. A diakonissza a Krisztus leikétől áthatott anya- házában úgy működik, mint a váltóbankban a legkisebb összeg is az összvagyont gyarapítja, úgy az ő hűséges szolgálata a közös lelki tőkét gyarapítja. Az Ür csak a hűség s nem pedig a siker után kérdez. A diakonissza szolgálat a szó legnemesebb értelmében önként vállalt s a léleknek szabad minden mellék érdek kizárásával véghezvitt elhatározása. Ebből az következik, hogy az egész lélek tiszta, őszinte odaadását követeli. Minden személyes vagy önző családi érdeknek háttérbe kell szorulnia, a Krisztus országa építése szent célja mögé. Igaz ugyan, hogy az Ür azt mondja: ,,Tiszteld atyádat és anyádat“ és te mégis elhagyod őket s idegenek nyomorán akarsz enyhíteni? Igen, de ő azt is mondja: ,,Hadd temessék el a halottak az ő halottaikat: te pedig elmenvén hirdesd az Isten országát“, mert így nyersz egy nemes élethivatást s csak így nyersz lelked számára megnyugvást s lehetsz az ő szolgálója. Azt hiszem most már megértették, hogy mit jelent az a bibliai szó: diakonissza. Lehet, hogy még ezek után is sokaknak idegenszerüen fog hangzani e szó, de akiknek a szívében vallásos lelkűiét él, azok érezni fogják, hogy ebből a szóból kicsendül: Az Ür szolgálója. Az én utolsó éveim szolgálatát az úgynevezett gyülekezeti munkában teljesítettem. Engedjék. meg azért nekem, hogy erről a munkáról beszéljek. Ügy gondolom, hogy a mi magyarhoni gyülekezeteinkben a gyülekezeti diakonissza munka egy teljesen ismeretlen dolog. A gyülekezeti munka a diakonissza hivatás koronája. A gyülekezetben munkálkodó diakonissza az ő munkakörét kiterjeszti a szegényekre, nyomorékokra, az elhagyottakra, az elhanyagol- takra, röviden mindazokra, akiket nem tudnak valamely intézetben elhelyezni. Ezeket fogja a diakonissza rendszeresen felkeresni, őket ápolni és gondozni. Főmunkája, hogy a gyülekezetben a lelkész segítségére legyen, azokat, akik az egyháztól akár a nyomor vagy más szerencsétlenség folytán elhidegültek, ismét a szeretet kötelékeivel az egyházhoz fűzze. Az egyházban dolgozó gyülekezeti diakonisszának mindenhez kell értenie, mert ő sokaknak tanácsadója. Tetterős bölcseséggel kell rendelkezni-e, hogy minden körülmények között gyorsan feltalálja magát. A szegénységet tisztán fel kell ismerni, hogy megláthassa az igazi nyomort s észre vegye a képmutatást, a munkakerülést és a léhaságot. A diakonisszának meg kell látni, hol kell igazán segíteni. Meg kell ismernie a módot, hogyan lehet az emberek szívéhez jutni. Mindenkinek mindene legyen és mégis mestere a körülmények felett való biztos uralomnak. Ezt a tudományt csak akkor tehetjük magunkévá, ha bennünket az a tudat hat át, hogy, naponként, sőt óránként abból a forrásból merítünk, amely soha el nem apad és ez: Jézus Krisztus! Nagy emberismeretre van szükség, hogy meglássuk az emberi lélek igazi arculatát. Mert nem minden nyomor igaz, mert sok képmutatás, hazugság és hízelgés van a világon! A gyülekezetben dolgozó diakonissza legyen okos, mint a kígyó és szelíd, mint a galamb, A szeretet legyen az alaphangja az ő szíve munkájának. Szeretet a szegénységhez, a nyomorhoz, a szegényekhez. A diakonisszának meg kell érezni, hogy a nyomorgók s elhagyottakban tulajdonképpen a szegény Jézust; a megalázott Jézust kell látnia. Ahol nincs ez az érzése, azon a munkán nem nyugodhatik Isten áldása! A legszebb dicséretet akkor nyeri a gyülekezetben dolgozó diakonissza, ha azt mondják róla: a szegények anyja! ő sokaknak anyja, barátnője és mégsem a bizalmasuk, Bizalmat ébreszteni és mégis mint vendég idegen maradni, jön mint Isten küldöttje, meglátja a házban mire van szükség, a betegeket ápolja, védi és azután távozik, ő mindenütt ott van, mindenkinek ügyes-bajos dolgairól tud, de ezekbe a dolgokba nem bonyolódik bele. Valami szent mozgékonvság párosulva a tetterős energiával, az ő szép lelki tulajdonsága. A munka sokfélesége, a folytonos ide-oda menés sok lelki rugékonyságot követel, azért ennek a nehéz munkának nem szabad eredménytelennek maradnia. Sok minden veszedelem és nehézséggel találkozik, az élet sok közönségességével. Jó ha ezen utóbbiból semmi sem ragad reá! A diakonissza kell, hogy élethivatása akadályait ismerje s ezekkel szemben egész lelkületét az a mélységes hítbizonyosság hassa át, hogy az, aki az ő életét adta, minden bűnös lélekért, minden lépteinél vigyáz reá. az ő áldozatos vére, amely váltságul adatott, megtisztítja őt is és újból és újból megerősíti. Azért a gyülekezeti diakonisszának szilárd jellemű egyéniségnek kell lennie, kinek ezt a szilárdságot a Krisztusban való mélységes hit kölcsönzi. Szilárdság, ridegség nélkül, az elbizakodottsággal és oktalansággal szemben. Türelem, gyengeség nélkül a rosszakaratuakkal szemben. Titoktartó a bizalommal szemben. A diakonissza lelke nyugalmának és békéjének az az alapja, hogy őt teljesen az a tudat hatja át, hogy hivatásiéi jesítésében nem önmagának él, hanem
