Evangélikusok lapja, 1931 (17. évfolyam, 1-46. szám)

1931-08-09 / 30. szám

1931. EVANGÉLIKUSOK LAPJA 235. tosítani? És ilyen célra engedi felhasználni ma­gát és a mi nevünkben szent hivatását az evang. pap. És ha ennek helytelenségét egyesek (papok) nem látják be, akkor megfelelő törvények alko­tásával kell őket ettől eltiltani. Csak egyetlen egy funkciót engednék meg az evang. papoknak más vallású féllel szemben — a temetést, ha azt az illetékes lelkész megtagadta. Ebből az engedékenységből is kizárván azonban az egy­kor volt evangélikusokat. Szükségesnek tartanám még, hogy a rever- zális-adás kérdésében a protestánsok egyönte­tűen járjanak el, annak egyidejű kimondása mel­lett, hogy egymástól rcverzálist sem nem kér­nek — sem el nem fogadnak és a házasságkö­téskor katholikusok javára adott reverzális miatt kitérőket egyházunkba kölcsönösen fel nem ve­szik. Röviden összefoglalva szükségesnek tar­tom a reverzális-adás elleni védekezést és meg­felelő szabályrendelet alkotásával ne végezzünk félmunkát — az orvos is eltávolítja a beteg test­részt, hogy megmentse a többit és közben — a magasabb cél érdekében — nem riad vissza at­tól, hogy beavatkozása folytán egy pár egészsé­ges sejt is elpusztul. Egy fehérvári presbiter. JEGYZETEK. A kormányzó július 21-én megnyitotta az új országgyűlést, amelynek miként már lapunk­ban hírül adtuk, egyetlen protestáns lelkész tagja sincs. Az új országgyűlés megnyitása nagy gazdasági és pénzügyi válság idejébe esik, amely válságot a kormányunk és törvényhozásunk bölcs intézkedésekkel enyhíthet, de gyökeresen nem orvosolhat, mert idegen nagyhatalmak ke­zében van a helyzet kulcsa. Ez természetesen nem oldja fel a kormányt sem a törvényhozó­kat azon kötelességük és felelősségük alól, hogy a politikában, a közigazgatásban és a gazdasági életben a legjobb és leglelkiismeretesebb mun­kát végezzék, annál is inkább, mert az állam- és kormányhatalom óriási méretű felduzzadása a polgárokat úgyszólván minden kezdeményezéstől és vállalkozástól elüti. Akik ezekben a nehéz időkben rátermetteknek érzik magukat arra, hogy a viharos tengeren hányódó államhajót kor­mányozzák, ne feledkezzenek meg arról, hogy cselekedeteikről és mulasztásaikról nem csupán a „történelem ítélőszéke" előtt tartoznak számot adni, hanem számadásra szólítja majd őket az élő Isten s az ő trónja előtt felelnek arról, hogy miként sáfárkodtak azzal a nagy, majdnem kor­látlan hatalommal, amely az ország belügyei te­rén kezükben van. Az országban nő a nyomorú­ság s szeretnénk látni, hogy ennek a siralmas állapotnak orvoslására végül komoly áldozato­kat hozzanak azok, akiknek anyagi helyzete olyan, hogy képesek volnának áldozatokat hozni. A gazdasági nyomor talán kényszerít majd bennünket arra, hogy végre-valahára összeállít­suk egyetemes egyházunk teljes pénzügyi sta­tisztikáját s annak alapján számba vegyük, hogy az egyház magasztos céljának megfelelően sá­fárkodunk-e anyagi eszközeinkkel. Hova-to- vább elkerülhetetlenné válik a bátor és határo­zott szembenézés a válságos helyzet egészével. A mai élreállitott s az elpattanásig feszült gaz­dasági viszonyok közt szinte fantasztikum számba mehet az az abszolút tájékozatlanság, amely­ben egyházunk botorkál és tapogat. Nem hi­szem, hogy volna az országban még egy testület, amely annyira elhanyagolná a helyzete felől való tájékozódásnak legelemibb követelményeit, mint a mi egyházunk. Másrészt az is bizonyos, hogyha egyháztagjainkban volna igazi, elénk ér­deklődés az egyház szélesebb körű ügyei és fel­adatai iránt, már régen nem tűrnék ezt a vesze­delmes homályt, hanem megkövetelnék, hogy tiszta képet nyújtsanak nekik az egyház anyagi állapotáról. • Van olyan gyülekezetünk, amely évi bevéte­lének 60X-át fizeti el különböző járulékokra és állami stb. adókra. Sem a lelkészek, sem a gyü­lekezetek nem bírják a nyugdíjintézeti járuléko­kat. Az egyházi közigazgatás költségeit csökken­teni kell, s nevezetesen tekintetbe veendő, hogy ami a közigazgatási államsegély révén az egy­ház javára esik, ne kezeltessék mint olyan plusz, amelyet egyszerűen az addigi közigazgatási be­vételekhez hozzá csapnak, hanem tényleg fordít- tassék arra, hogy a gyülekezetek terhei könnyít- tcssenek. Az egyházkerületek háztartását egy­ségesen kell ebből a szempontból felülvizsgálni s szigorúan ellenőrizni, hogy az egyházkerületek a közigazgatási államsegély felhasználásánál a kellő gondossággal s a gyülekezetek érdekeinek valamint az államsegély céljának szem előtt tar­tásával járjanak el. A gazdasági helyzet a gyü­lekezetekben olyan feszült, hogy gyors cselek­vés nélkül a háztartásuk menthetetlenül felbo­rul. • Hoover amerikai elnök június 20-ikán elő­terjesztett moratórium-javaslata, amely egy esztendőre felfüggeszti a háborús adósságok fi­zetését, habár a franciáknak előrelátható kikö­tései miatt valamelyest módosított formában is, de dűlőre jut s egyelőre megmenti Németorszá­got, vele együtt Középeurópát a pénzügyi ösz- szeomlástól s a nyomában fenyegető politikai káosztól. Lényegileg azonban nem változtat a helyzeten. S ha a vezető államok nem akarják, hogy egy év múltán a helyzet még rosszabb le­gyen, mint most, akkor a moratóriumot csak első lépésnek szabad tekinteni a nemzetközi po­litika új útján. A február havában tartandó le­szerelési konferencia már meg fogja mutatni, hogy a mai politikai, gazdasági és állami rend-

Next

/
Oldalképek
Tartalom