Evangélikusok lapja, 1931 (17. évfolyam, 1-46. szám)

1931-08-09 / 30. szám

1931.

EVANGÉLIKUSOK LAPJA

235.

tosítani? És ilyen célra engedi felhasználni magát és a mi nevünkben szent hivatását az evang. pap. És ha ennek helytelenségét egyesek (papok) nem látják be, akkor megfelelő törvények alkotásával kell őket ettől eltiltani. Csak egyetlen egy funkciót engednék meg az evang. papoknak más vallású féllel szemben — a temetést, ha azt az illetékes lelkész megtagadta. Ebből az engedékenységből is kizárván azonban az egykor volt evangélikusokat.

Szükségesnek tartanám még, hogy a rever- zális-adás kérdésében a protestánsok egyöntetűen járjanak el, annak egyidejű kimondása mellett, hogy egymástól rcverzálist sem nem kérnek — sem el nem fogadnak és a házasságkötéskor katholikusok javára adott reverzális miatt kitérőket egyházunkba kölcsönösen fel nem veszik. Röviden összefoglalva szükségesnek tartom a reverzális-adás elleni védekezést és megfelelő szabályrendelet alkotásával ne végezzünk félmunkát — az orvos is eltávolítja a beteg testrészt, hogy megmentse a többit és közben — a magasabb cél érdekében — nem riad vissza attól, hogy beavatkozása folytán egy pár egészséges sejt is elpusztul.

Egy fehérvári presbiter.

JEGYZETEK.

A kormányzó július 21-én megnyitotta az új országgyűlést, amelynek miként már lapunkban hírül adtuk, egyetlen protestáns lelkész tagja sincs. Az új országgyűlés megnyitása nagy gazdasági és pénzügyi válság idejébe esik, amely válságot a kormányunk és törvényhozásunk bölcs intézkedésekkel enyhíthet, de gyökeresen nem orvosolhat, mert idegen nagyhatalmak kezében van a helyzet kulcsa. Ez természetesen nem oldja fel a kormányt sem a törvényhozókat azon kötelességük és felelősségük alól, hogy a politikában, a közigazgatásban és a gazdasági életben a legjobb és leglelkiismeretesebb munkát végezzék, annál is inkább, mert az állam- és kormányhatalom óriási méretű felduzzadása a polgárokat úgyszólván minden kezdeményezéstől és vállalkozástól elüti. Akik ezekben a nehéz időkben rátermetteknek érzik magukat arra, hogy a viharos tengeren hányódó államhajót kormányozzák, ne feledkezzenek meg arról, hogy cselekedeteikről és mulasztásaikról nem csupán a „történelem ítélőszéke" előtt tartoznak számot adni, hanem számadásra szólítja majd őket az élő Isten s az ő trónja előtt felelnek arról, hogy miként sáfárkodtak azzal a nagy, majdnem korlátlan hatalommal, amely az ország belügyei terén kezükben van. Az országban nő a nyomorúság s szeretnénk látni, hogy ennek a siralmas állapotnak orvoslására végül komoly áldozatokat hozzanak azok, akiknek anyagi helyzete olyan, hogy képesek volnának áldozatokat hozni.

A gazdasági nyomor talán kényszerít majd bennünket arra, hogy végre-valahára összeállítsuk egyetemes egyházunk teljes pénzügyi statisztikáját s annak alapján számba vegyük, hogy az egyház magasztos céljának megfelelően sáfárkodunk-e anyagi eszközeinkkel. Hova-to- vább elkerülhetetlenné válik a bátor és határozott szembenézés a válságos helyzet egészével. A mai élreállitott s az elpattanásig feszült gazdasági viszonyok közt szinte fantasztikum számba mehet az az abszolút tájékozatlanság, amelyben egyházunk botorkál és tapogat. Nem hiszem, hogy volna az országban még egy testület, amely annyira elhanyagolná a helyzete felől való tájékozódásnak legelemibb követelményeit, mint a mi egyházunk. Másrészt az is bizonyos, hogyha egyháztagjainkban volna igazi, elénk érdeklődés az egyház szélesebb körű ügyei és feladatai iránt, már régen nem tűrnék ezt a veszedelmes homályt, hanem megkövetelnék, hogy tiszta képet nyújtsanak nekik az egyház anyagi állapotáról.

•

Van olyan gyülekezetünk, amely évi bevételének 60X-át fizeti el különböző járulékokra és állami stb. adókra. Sem a lelkészek, sem a gyülekezetek nem bírják a nyugdíjintézeti járulékokat. Az egyházi közigazgatás költségeit csökkenteni kell, s nevezetesen tekintetbe veendő, hogy ami a közigazgatási államsegély révén az egyház javára esik, ne kezeltessék mint olyan plusz, amelyet egyszerűen az addigi közigazgatási bevételekhez hozzá csapnak, hanem tényleg fordít- tassék arra, hogy a gyülekezetek terhei könnyít- tcssenek. Az egyházkerületek háztartását egységesen kell ebből a szempontból felülvizsgálni s szigorúan ellenőrizni, hogy az egyházkerületek a közigazgatási államsegély felhasználásánál a kellő gondossággal s a gyülekezetek érdekeinek valamint az államsegély céljának szem előtt tartásával járjanak el. A gazdasági helyzet a gyülekezetekben olyan feszült, hogy gyors cselekvés nélkül a háztartásuk menthetetlenül felborul.

•

Hoover amerikai elnök június 20-ikán előterjesztett moratórium-javaslata, amely egy esztendőre felfüggeszti a háborús adósságok fizetését, habár a franciáknak előrelátható kikötései miatt valamelyest módosított formában is, de dűlőre jut s egyelőre megmenti Németországot, vele együtt Középeurópát a pénzügyi ösz- szeomlástól s a nyomában fenyegető politikai káosztól. Lényegileg azonban nem változtat a helyzeten. S ha a vezető államok nem akarják, hogy egy év múltán a helyzet még rosszabb legyen, mint most, akkor a moratóriumot csak első lépésnek szabad tekinteni a nemzetközi politika új útján. A február havában tartandó leszerelési konferencia már meg fogja mutatni, hogy a mai politikai, gazdasági és állami rend-