Evangélikusok lapja, 1931 (17. évfolyam, 1-46. szám)
1931-07-12 / 28. szám
1931. EVANOELIKUSOK LAPJA 221. JEGYZETEK. A napokban olvastam szemelvényeket azokból a biblia-magyarázatokból, amelyeket az egyik missziói munkamezőn egy benszülött evangélista tart a katekuménusainak, vagyis azoknak, akik a keresztyénségben első oktatást nyernek. Az egyik bibliai történet címe: Jézus halála. Megkapó szemléltető módon azzal kezdi, hogy elmondja, hogy szeretett betegünket mennyire dédelgetjük mi. És szembe állítja ezzel azt, hogy miként bántak az emberek Jézussal, mikor a keresztfán szenvedett és haldoklott. Különösen megkapta a figyelmemet ez a része: „Az emberek Jézus állapotáról megtudhatták volna ezt: Mikor éjjel elfogtuk és magunknál tartottuk, az egész hosszú idő alatt semmit sem evett, hozzá még a nehéz keresztfát is hurcolta. Miután szegekkel a keresztfára szegeztük, sok vért vesztett, hozzá még a legyek is kínozták. Azért hát enni adunk neki valamit, elhajtjuk a legyeket és meg is vigasztaljuk. De nem. A fájdalmait növelték és győzelmi dalokat énekeltek." „Hozzá még a legyek is kínozták!" Megvallom, én erre sohasem gondoltam. Sőt Jézus kín- szenvedésének erről a részletéről soha nem is olvastam. Az állatok is gyötörték az Urat ott a keresztfán. Papini híressé vált Jézus-életrajzában lerombolja annak a romantikának minden mázát, amely azt az istállót kilakkozta, ahol Jézus megszületett. Filiepa, az ununui missziói munkás élesenlátó realizmussal mutat rá Krisztus kínszenvedésének egy elhanyagolt részletére: hozzá még a legyek is kínozták! S reámutat, hogy kellett volna az emberek között valakinek lenni, aki gondolt volna rá: elhajtom a legyeket! A legyek igen kellemetlenek tudnak lenni így nyári időben. Keleten még több a légy. Filiepa nem felejt el rámutatni Krisztus sebekkel lepett testére. Azt mondja, Jézus egész éjjel nem aludt, az egész teste daganatokkal volt lepve, a vére aláfolyt. Hozzá még a legyek! A töviskorona, a korbács, a szegek sebeket vágtak, szúrtak, ütöttek rajta; a sebeket legyek lepték. S Jézus nem tudta a kezét megmozdítani. Nem tudta a legyeket elhajtani. Valóban, testi szenvedésének ez nem a legjelentéktelenebb része. A legyek az embert egészen kihozhatják jl sodrából. Rettenetesen indulatba tudunk jönni egyetlen újra meg újra visszaszálló légy miatt. S a mérgünket, haragunkat a legyek helyett embereken töltjük ki. Bosszúsak vagyunk. A szeretetnek micsoda mély tengere az, hogy Jézus emberektől és legyektől kínoztatva, szeretettel imádkozott: Bocsáss meg nékik! Hányszor mondok mi, hogy az apró szekatúrák, a kicsinyes tüszúrások megkeserítik az életünket, idegesítenek. Nem tudunk miattuk dolgozni. Igen, ezek az apró csípések és csipkedések, az apró komiszkodások és packázások, olyanok, mint a legyek. Vajha eszünkbe jutna, amikor miattuk indulatba jövünk: „Hozzá még a legyek is kínozták*! S lennénk valamivel türelmesebbek a környezetünk iránt, akikkel azért kiállhatatlankodunk, mert a legyek csipkednek és kínoznak bennünket. A színesbörü Filiepa azonban nemcsak arra mutat rá, hogy Jézust a legyek is kínozták. Az erkölcsi érzésnek, a felcbaráti szeretetnek valami csodálatos realizmusával figyelmeztet arra, hogy kellett volna valakinek akadnia, akinek eszébe jut, hogy elhajtom a legyeket Jézusról, ne kínozzák. Ebben a megvilágításban milyen érdekes a zsidóknak az a megjegyzése, hogy Jézus szálljon le a keresztről! ők valami nagyot várnak; valami csodálatos eseményt akarnak látni. A legyeket észre sem veszik. Bámulom ennek a Fi- liepának a szeretet által kifinomodott érzékét: Hajtsátok el róla a legyeket! Azt gondolom, hogy ebben a gondterhes és nyomorúságos világban sok ember van, akit iszonyúan kínoznak a legyek. S a főpapok és Írástudók, a farizeusok és szadduceusok a világkrizisről, az általános gazdasági válságról írnak, beszélnek. A Kellog- paktum, a Népszövetség, a leszerelési konferencia, a Hoover-akció: nagy ötletek, nagy tervek, óriási méretű szanálási koncepciók röpködnek a levegőben. Filiepa arra tanítja színesbörü kate- kuménusait, hogy a legyeket is el kellene valakinek hajtani. Mert iszonyúan fájnak a légycsípések, úgyhogy némelyeket szinte az őrületbe kergetnek. Nem a világválság lázítja az emberek nagy részét. A legyek lepik őket. Hajtsátok el a legyeket! Kedves olvasóm, aki eddig elolvastad ezeket a sorokat, gondold meg, hogy sem te, sem cn nem vagyunk abban a helyzetben, hogy a világkrizist megoldjuk, bármennyi cikket olvasunk is róla és akárhányszor emlegetjük is. De megtehetünk annyit, hogy itt-ott cgv-egy legyet elkergetünk, vagy cgy-egy légyre lecsapunk, amelyik az embertársunkat kínozza. HÍREK. — Lapunk legközelebbi száma július 26-án jelenik meg. — Bibliaolvasóknak. — A keresztyén ember viszonya a vagyonhoz és a pénzhez. — Júl. 13., hétfő: A keresztyén a földi vagyon sáfára. Luk. 19, 11—28. — Júl. 14., kedd: Nem gyűjt kincseket. Máté 6, 19—24. — Júl. 15., szerda: A földi áldás nem felejteti vele az örökkévalóságot. Luk. 12, 13—21. — Júl. 16., csütörtök: Ismeri a földi vagyon nagy veszedelmeit. 1. Tim. 6, 6—11. — Júl. 17., péntek: Segít a szegényen. Máté 6, 1—4, 5. Mózes 15, 7—11. — Júl. 18., szombat: Isten országára fordítja. Filippi 4, 10—19. — Júl. 19., vasárnap: Ismeri a földinél drágább kincset. 16. Zsoltár. — Szentháromság után 7. vasárnap; epistola Róm. 6, 19—23, Bűn és halál, kegyelem és élet; evangéliom Márk 8, 1—9, Jézus meg
