Evangélikusok lapja, 1931 (17. évfolyam, 1-46. szám)
1931-04-12 / 15. szám
1931. EVANGÉLIKUSOK LAPJA 117. ezek után csak annyit lát és tud, hogy a közgyűlés megint megszavazott egy offertóriumot s ezzel megint koldul, kéregét, s nincs aki a közvéleményt tájékoztatná, hogy a dolgot egy másik oldalról is lehet és kell tekinteni, t. i., hogy egy szükséges, hasznos és keresztyéni munka indult meg, Isten országa, az anyaszentegyház vagy a nyomorultak érdekében, amely munkából kivenni a részünket, amely munkát áldozatok árán is támogatni kötelesség és gyönyörűség. A közgyűlésnek nincs joga ahhoz, hogy a saját kötelességét bizottságok nyakába varrja. A bizottságoknak pedig éppenséggel nincs joguk ahhoz, hogy javaslataikat, mint a csalhatatlanság jegyében készült kinyilatkoztatásokat vigyék a közgyűlés elé. A bizottságoknak az a kötelességük, hogy az ügyekkel behatóan foglalkozzanak, javaslatokkal előálljanak. de főleg, hogy előadóik az ügyeket ismertessék a közgyűléssel és így lehetővé tegyék, hogy a tagok a kellően előkészített ügyben megfontolva határozhassanak. A bizottság alárendeltje a közgyűlésnek. A közgyűlési egyházkormányzat és képviselet rendszeréhez pedig hozzátartozik az is, hogy ugyanaz a hatóság, amely határozatokat hoz, felülvizsgálja, hogy határozatainak mimódon tettek eleget azok. akiknek ez a kötelességük. Diakónus. JEGYZETEK. Harsányi Zsoltnak a tollából „Négyszemközt gróf Bethlen Istvánnal“ címen érdekes cikk jelent meg a miniszterelnökről a Pesti Hírlap húsvéti számában. A miniszterelnök vallásosságáról a cikkből ezeket tudjuk meg. Kérdés: Vallásos ember-e Excellenciád? Felelet: Az a kérdés, mit értünk vallásosság alatt. Templomba nem járok, mert arra lehetetlen időt szakítanom. Mégis vallásos vagyok a magam módján, mert szilárdan hiszek a fizikai léten felüli létben. És szilárdan hiszem az Isten fogalmát. Az „America“ című, amerikai jezsuiták által szerkesztett lap 1928. évi febr. 11. számában Mullaly C. J. jezsuita pátertől egy cikk jelent meg, amelyet külön lenyomatban is terjesztettek. A cikkben a szerző hét tanácsot ad arra, hogy az újságokat hogyan lehet bojkott alá helyezni, anélkül, hogy a bojkott szóról említés történnék. Illusztrálásul elmondja, hogy Washingtonban, a fővárosban miként vált be ez a módszer; hatását „mágikus -nak jelemzi. Az az újság két hét alatt negyven százalékkal esett példányszámban s csakhamar ugyanakkora veszteséget szenvedett a hirdetések révén. Egy sajtótudósító vállalatot és egy lapot arra kényszerítettek, hogy egészen jogosult és igaz hírek leközléséért bocsánatot kérjenek s megígérték, hogy a hiba nem fog ismétlődni. — így dolgoznak a jezsuiták! • A gazdasági depresszió hatását Amerikában az egyházak is egyre jobban megérzik. Lelkészek vannak állás nélkül. Dr. Trcxler Sámuel, a new- yorki United Lutheran zsinat elnöke körlevelet bocsátott ki a lutheránus theol. szemináriumokhoz, amelyben arra hívja fel őket, hogy gyomlálják ki azokat a tanulókat, akikből hiányoznak az elsőrendű lelkészekben megkivántató kvalifikációk. Szerinte a lelkészi túltermelés meggátlására a legjobb módszer, ha a problémát forrásánál ragadjuk meg s csak a legmagasabb típusú embereket engedjük a lelkészi pályára. Bodelschwingh, mint tlieológus IV. Hogy lehet e kettős bajon segíteni? Nem parlamenti felszólalásokkal s kultuszminiszter elleni támadásokkal. Az utóbbiak igazán igyekeztek nemcsak tudós, de szívből kegyes professzorokat ültetni a katedrákra. Az utolsó 50 évben: Beck, Neander, Hengstenberg, Nitzsch. Tholuck. Müller, Hoffmann, Dclitch, Luthardt, Käler. Cremer, Schlatter révén olyan virágzást ért az evangéliumi theológia, amilyent a reformáció kora óta soha. .,Ha arra a közel kétszáz lelkész- jelöltre gondolok, akik 18 év alatt itt Béthelben a kék kötényt hordták s arra a több, mint 20 misszionáriusra, akik közülük ki mentek afrikai testvéreiknek hirdetni a Krisztust, nem győzök örülni hogy mennyien hoztak magukkal nemcsak alapos tudást, de élő hitet is a főiskolákról.“ Mindamellett tagadhatatlan, hogy nagy a hiány igazi Lélektől áthatott bizonyságtevőkben a katedrákon. De ilyeneket sem miniszterek, sem zsinatok, sem egyházi főtanácsok nem produkálhatnak. Kőgel azt szokta mondani: „Hivő pro fesszorok, Isten kegyelmi ajándékai. Emberektől nem csikarhatjuk ki őket, felülről kell kikönyörögni, hogy legyenek.“ Itt nyílnék szép feladat a mi hívő közösségünk számára. Ha ők egyszer az Ürtól kikönyör- gött professzorokat láthatnának a katedrákon mentek maradnának minden ítélkezési szellemtől, önző egyházellenességtől. „A mi Béthel-i szép temetőnkben nyugszik Heermann Vilmos, akit örömmel és joggal mondunk intézményeink megalapítójának, ő sohasem szidta a papokat, az egyházat s annak elöljáróit. Rendkívüli bizonyságtevő képessége ellenére sem gondolta, hogy ő most már jobban tudná csinálni a dolgokat, mint akármely lelkész. Imádkozó keresztyé
