Evangélikusok lapja, 1931 (17. évfolyam, 1-46. szám)
1931-01-04 / 1. szám
XVII. árfolyam. 1931 január 4. ' 1. szám. Szarkesztöség és kiadóhivatal: LEBENY (Mosoa raj lladia: I LUTHER-SZÖVETSÉG. Postatakarékpénztár) csskkszéala: 1290. Uaaltotta: OR. R1FFIY SIIQQR püsatik. StarkcKilcaérl IcUló* Németh Károly esperes. Meceleník hetenként amzar. vasárnap. Előfizetési ár: Egész éne 6 P. 4« fill, léiéire 3 P. 20 Ilii, Begyedéire 1P. 60 nil. Egy szám 18 2111 Hlrdatési árak megegyezés szerint. Újévre. ..Az Úr ád bölcseséget, az 6 szájából tudomány ét értelem származik. Az igazaknak valóságos jót rejteget, paizst a tökéletesen járóknak." Példabeszédek 2, 6. 7. „Isten nevében kezdem el, 0 segítsen kegyelmével!’' Csak ennek a múlandó és egyre változó világnak állapotát vizsgálva, igen sok jel azt mutatja, hogy növekvőben van a sötétség, amelyről a próféta így ír: ,,Imé, sötétség borítja a földet és éjszaka a népeket.“ Az egész világot szorongatja a gazdasági válság; ezzel velejár mindenféle testi és lelki nyomorúság. Forradalmi elégedetlenség láza emészti a szíveket. A szeretet meghidegül. A gyűlölet, irigység, ty- zonytalanság és keserűség mérges tajtékja tapad szavakhoz, cselekedetekhez. A nemzetek és az emberiség keresztül-kasul vannak szaggatva politikai, felekezeti, gazdasági szakadékokkal, árkokkal, s az ördög belopja magát mindegyik táborba, hinti a konkolyt s ravasz számítással lesi aratását. Az emberiség, közelebbről magyar nemzetünk, nem tanult a világháborúnak és a bolsevizmusnak szörnyűségeiből, illetve megtanulta és nem szégyenli azokat a bűnöket, amelyek a háborúban és a forradalomban felburjá- noztak, más hímet varrt reájuk s folytatja tovább azt az életet, amely nem egyéb, mint a rothadásnak magát folyvást mélyebbre evödése. A világtörténelem hanyatló századaihoz, haldokló nemzetek végnapjaihoz kell fordulnunk, hogy a múlt időkben ráakadjunk annak a képnek vonásaira, amit a mai emberiség és a mai magyarság mutat. Kivész nemcsak az ép erkölcsi érzék, de a józan mérlegelésnek, a világos gondolkodásnak a képessége is. Feneketlen cinizmussal, a legrosszabbra is elkészülve és a leggaládabb visszaélésektől sem meglepődve nézik az emberek egymás dolgait s a maguk cselekedeteit. Iparkodnak kihasználni a helyzet pillanatnyi előnyeit a maguk javára, s nem törődnek azzal, hogy gaz önzésükkel, bitang telhetet- lenségükkel hány embert döntenek nyomorba, kergetnek kétségbeesésbe. Ámde, minél rikítóbb és tobzódóbb lesz az elaljasult ember; minél élesebben kiviláglik az emberek gyarló tehetetlensége és szívgonoszsága, a hívő lélek, aki Istenre tekint s Tőle kér, remél segítséget, annál bensőbben, odaadóbban, forróbban ragaszkodik a szent és mindörökké változatlanul ugyanaz Istenhez. Alázatosan bevallja és istenfélelemmel látja, hogy bölcsesé- get, tudományt és értelmet népeknek és egyeseknek csak az Dr adhat. Ha valaki elfordul az Űrtől, ha megveti azt, ami az Ür szájából származik, s csak a kenyérnek s csak kenyérrel akar élni, annál a kenyér is elfogy. Nyomorúság az osztályrésze az istentelennek. Aki nem hisz, az már megítéltetett. Hitetlensége, istentelensége, magabizása és emberi gőgje miatt ostoroztatik és szenved a világ, benne a mi országunk és népünk. A világégésből az Isten kegyelme kimenthet egy-egy üszkös gerendát, de a pusztulás, hacsak bünbánatban meg nem térünk, dühében nö- Rekedni fog> Csapásra új csapás; nyemorívságra tetőzött nyomorúság következik. A gyűlölet óceánja beborít hegyet-völgyet; a libánoni cédrust és az ösztövér galagonyabokrot. „Az Úr ád bölcseséget.” De az Ür valóban ád bölcseséget azoknak, akik hittel kérik, semmit nem kételkedvén. Az Úr nem azért tartja fenn a maga számára a böl- cseség, tudomány és értelem osztogatását, hogy ne adjon belőle, hanem azért, hogy emberi vagy ördögi gonoszság senkit ki ne zárhasson belőle. Az Ür Isten nem ismeri el önmagára kötelezőnek azokat a korlátokat, zárkákat, amelyekkel emberek egymás elől zárják el a bölcseségnek, ismeretnek, tudománynak útját. Az Ür adni akar és ád. Az egyiptomi rabszolgának, Józsefnek; a Nilus vizére kitett Mózesnek; a tekoabeli pásztornak Amosnak. Milyen jó, hogy az Ür jóságára és bölcseségére van bizva, hogy kinek legyen értelmes, bölcs szíve, Istent félő és Istent szerető! Kövessük Izráel nagy királyának példáját s kérjünk Istentől az újesztendő elején értelmes szivet, hogy tudjunk választást tenni a jó és gonosz közt ebben a világban, ahol az ellenség a tiszta búzavetésbe annyi konkolyt szórt s ahol a konkoly az aratásig nő és érik a búzával. Az Ürtól kért és kapott bölcseség nagyban különbözik e világ fiainak eszességétől. A világi bölcseség felfúj, büszkélkedik, hatalmaskodik. Az Istentől kért és kapott bölcseség alázatossá tesz, mert megismerteti velünk, hogy semmink sincs, amit ne Istentől kaptunk volna. S minél többet kaptunk, annál alázatosabbak leszünk,
