Evangélikusok lapja, 1930 (16. évfolyam, 1-43. szám)

1930-06-15 / 24. szám

1930. EVANGÉLIKUSOK LAPJA 189. A régi Festetich grófok jóbarát­sága a protestánsokkal. Egyháztörténet! emlékek a felvilágosodás korából. Irta: Dr. Payr Sándor. Kis Jánost Nagybaráti, Kóvágóórs és Ne- mesdömölk után 1808-ban Sopron választotta meg lelkésznek, aminek Festetich is megörült és jobbágyának fiát, a hírneves írót, Sopronban többször meg is látogatta. Matkovich Pál, a kőszegi kerületi tábla elnöke és dunántúli ev. egyházfelügyelő pedig, aki Kis Jánost már ek­kor püspöknek szánta, a kerületi gyűlést 1808. jun. 30. Rábaszentandrásra, Kis szülőhelyére hívta össze. Festetich erről tudomást vevén, a gyűlés napján a mintegy száz evang. lelkészt és világi urat s velők, ami feltűnő volt, Kis János atyját is, a szomszédba, egyedi kastélyába hívta meg ebédre. Tudnia kellett bizonyára, hogy ez az egyedi kastély s vele Szentandrás és Sobór száz év előtt a kuruc háborúk idején és a szatmári béke után az evang. Teleki Török István huszárezredesnek, II. Rákóczi Ferenc sze­nátorának volt a birtoka s mint ilyen az üldö­zött evang. lelkészek és tanítók menedékhelye. És ekkor játszódott le Egycden a régi ma­gyar jobbágy világnak egy szép jelenete. Nagy figyelemre vallott már az is, hogy az előkelő grófi házigazda Kis János atyját az asztalnál a szentandrási lelkész, a derék Edvi Illés Péter mellé ültette, hogy bátrabb legyen és jobban érezze magát a nagyúri társaságban. A gazdag és vidám főúri ebed után pedig felállott gróf Festetich Ignác csász. és kir. kamarás és ott a sok eretnek között, mindenek füle hallatára kijelentette, hogy ó mint földcsűr e mai napon eddigi jobbágyát Kis Sándort, a soproni lelkész atyját, jeles fiának az érdemeire való tekintettel, minden jobbágyi szolgálat alól holta napjáig felszabadítja. A meghatottság könnyei ültek a szemekben, hangosan tört ki a hálaszó a nagy társaságban. Kis János fiúi érzésétől elragadtatva meg akarta a gróf kezét csókolni, de ez nem engedte, ha­nem a soproni prédikátort karjai közé szorította és ott nyilvánosan megcsókolta. Nagy dolog volt ez és mily nagy ellentét, midőn a "fentebbi Townson angol utazó ezekben az években je­gyezte fel, hogy gróf Esterházy Károly egri püspöknek, a nagy téritőnek még az is nagy lelkiismeretbeli furdalást okozott, hogy a pro­testáns Angliából hozatta a távcsöveket az általa felállított csillagvizsgáló toronyba. (Marczali III. 309). Vájjon mit szólt volna ehhez a nagy Széchenyi István? Ennek az egyedi vendéglátásnak az iroda­lomban is maradt nyoma. A jelenvolt Vecsey Sándor győrszemerei ev. lelkész, Matkovich Pál bizalmas embere, (előbb sárszentlőrinci tanár) hosszabb alkalmi költeményt irt ily címen: Mél- tóságos Tolnai gróf Festetich Ignátz ő Nagysá­gához intézett versek, midőn a superintenden­tialis gyűlésnek nagyobb része Szentandrásról Egyedre a grófi háznak udvarlására ment 30-dik Júniusban 1808. Irta hamarjában ugyan Egye* den V. S. Gy. Sz. E. P. (Vecsey Sándor győr­szemerei ev. prédikátor.) Veszprémben Számmer Klára betűivel. 8-r. 2 levél. Megvan a N. Mú­zeumban. (Kis J. Emi. 275. Petrik G. Bibliogr. III. 783.) Kis János atyjának a jobbágyság alól való felszabaditását Darnay Kálmán, a regényes vi­dám történetek Írója is elmondja a Kaszinózó Táblabirák« II. köt. 35. lapján, de igen sok té­vedéssel. Darnay szerint Szentandrás Széchenyi- birtok és gróf Széchenyi Ferenc sógorával, a keszthelyi Festetich Györgvgyel főzte ki előre, hogy miként fogják Kis Jánost meglepni, öreg jobbágyát Széchenyi mint futárt küldi egy pe­csétes levéllel 1817. a Keszthelyi Helikon ün­nepére s az evang. szuperintendens itt ebből a levélből tudja meg, hogy atyja Széchenyitől birtokul kapta eddigi házikóját és a szántóföl­deket. Ennyi téves adatot a költői szabadság cime alatt sem lehet közölni, midőn oly köny- nyen hozzáférhető a hiteles forrás: Kis János Emlékezéseinek az Olcsó Könyvtárban 1890. megjelent újabb kiadása. Gróf Festetich Ignác 1808 után sem únta meg az evangélikusokat. Kis Jánost Sopron­ban többször is meglátogatta és könyvajándé­kokkal tisztelte meg. Mikor pedig hírét vette, hogy a dunántúliak 1812. püspöküknek válasz­tották, ebben a minőségében is ki akarta tüntetni és ennek módját is ő maga gondolta ki. Annál több hajlandóságot érzett erre, mert 1814. febr. 20. volt fiának a házassági esküvője Pesten és ez alkalomra a soproniak (talán maga Kis János vagy valamelyik nagyobb diák) ismét üdvözlő verset adott ki ily címen: »Méltóságos gróf Tolnai Festetits Vincze úrnak és Wenckheim Franciska báró kisasszonynak öszvekelésekre Pesten febr. 20-án 1814. Nyom. Sopronban Sziesz maradékának betűivel. (4. r. 2 levél. Pet­rik G. Bibliogr. I. 784.) Nem sokkal az esküvő után, még 1814 ta­vaszán Festetich, az örömapa felkérte Matkovich Pál kerületi felügyelőt, hogy a dunántúli evan­gélikusok ez évi közgyűlésüket Egyeden az ő úri kastélyában tartsák meg. Erre őt, úgymond, a nászass/onya (fiának napa), az ág. hitv. evang. özvegy báró Wenckheim Ferencné báró Rosen- feld Karolina, valamint Kis János szuperinten­dens iránt való tisztelet indítja. Matkovich Pál 1814. ápr. 14. küldte szét Kőszegről a meghívó­kat az esperességeknek és Egyedre jun. 21. reg­geli 8 órára tűzi ki a közgyűlés kezdetét. Nyo­matékkai emeli ki, hogy Festetich gróf »ex proprio motu suo« hívta meg egyházunkat és ilyen előkelő megtiszteltetést visszautasítani nem lehet. Egyeden most nincs ugyan gyülekezetünk, de azért már 1808. is elfogadtuk a gróf úr meg­hívását és most is meglesz mindenféle alkalma­tosság (omnis necessaria accomodatio). (Ekher. jkv. 1814. 1.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom