Evangélikusok lapja, 1930 (16. évfolyam, 1-43. szám)

1930-03-23 / 12. szám

muftit BUDAPEST

VII.Gi2eLU-u.29

XVI. éTioiyam.

1930. március 23.

12. szám.

EVANGÉLIKUSOK LAPJA

Sztrfctsztisig és klaMfclfatal:

it B£1Y (Moson ■.)

Kiadta :l LUTHER-SZÖVETSÉG. Postatakarékpénztárt csekkszámla: 1290.

Alapította : DR. RIFFIT S1NDQR pitpftk.

SiMkiiiUiéri I.I.I6.

NÉMETH KÁROLY «»per«».

Meoteieaik hetenként eavszer. vasárnap. CIOnzetésI ár: Epész évre 6 P. 40 (HL liléire 3 P. 20 KIL netvedevre 1 P. 60 lilL Elv szám 16 fill Hirdetési árak aiegeevezés szerint.

Megszentelődés.

„Amiképen szent az, aki elbivott titeket, ti is szentek legyetek teljes életetekben "

1. Péter 1, 15.

A szentség Istennek tulajdonsága. A szentté létei, vagy megszentelődés tehát nem egyéb, mint Isten ezen tulajdonságának megszerzése. Erre a magunk erejéből teljességgel képtelenek vagyunk, hanem a Szentlélek segít bennünket rá, amiként Isten az, aki elkezdi és befejezi rajtunk és bennünk a jó munkát. A megszentelo- dés Jézus Krisztus azon parancsolatából folyik, amellyel azt mondta: Legyetek tökéletesek, miként a ti mennyei atyátok tökéletes. Minél nagyobb az a szakadék, amely a teremtményt a teremtótól elválasztja, annál nagyobbnak és erősebbnek kell lenni a hídnak, amely a szakadék két szélét összeköti. Minél távolabbra esik a bűnös ember a szent Istentől, annál nagyobb az az átalakulás, amelyen a teremtménynek keresztül kell menni, hogy olyan tökéletes legyen, mint az Isten. Az embert bűne olyan messze sodorta és olyan mélyre siilyesztette, annyira összevissza karcolta a reálehelt istenképet, hogy a megszentelődés egyértelmű az új teremtéssel. Aki a Krisztusban van, új teremtés az. Ha valaki ujonan nem születik, nem láthatja meg az Istennek országát. Szentség nélkül senki sem látja meg az Urat. A tiszta szivüek látják meg az Istent.

A megszentelődés a keresztyén vallás elengedhetetlen követelménye. »Szánjátok oda tagjaitokat az igazságnak a megszenteltetésre.« »Maga a békességnek Istene szenteljen meg titeket mindenestől; és a ti egész valótok, mind lelketek, mint testetek feddhetetleniil őriztessék meg a mi Urunk Jézus Krisztus eljövetelére.« »Amint magának kiválasztott minket ö benne világ megteremtetése előtt, hogy legyünk mi szentek és feddhetetlenek ö előtte szeretet által.« Istennek lényege a szeretet, és a szentség nem egyéb, mint a szeretet a legmagasabb és legtisz- tultabb fokon, a lángoló és világitó szeretet. Az egyhá* a szentek nyája. »Hogy majd Önmaga elébe állítsa dicsőségben az egyházat, úgy hogy azon ne legyen szeplő vagy sömörgözes, vagy valami afféle; hanem hogy legyen szent és feddhetetlen.« És habár a búza közé konkoly is keveredik, habár az egyházba a szentek közé sok képmutató és gonosz ember elegyedett is, az egyházban mindig kell lenni olyanoknak, akik a hit által megigazulván, termik a hitnek gyümölcseit a Szentlélek ereje által s igy igazo.ják, hogy az egyház nem csupán elméiéiben, de valósággal is a szentek nyája, akik naponta újjászületnek tisztaságban és szentségben.

Amikor egyházunk a hit által való megiga- z.ulást hirdeti, nem ereszti lejebb a korlátokat és nem csökkenti az igényeket. Hitünk abban erősít meg bennünket, hogy részeseivé lettünk az isteni kegyelemnek és bünbocsánatnak. A keresztsépben Istennek kegyelmét kapjuk és Istennek kegyelmébe fogadtatunk. A hitnek gyümölcsöket kell teremni, s az isteni kegyelem nem tétlen állapot, hanem munkálkodó erő. Éppen a hit, a kegyelem és a bűnbocsánat köteleznek bennünket arra, hogy ne érjük be azokkal a jócselekcdetekkel, amelyek lehetnének csupán külső reánkaggatott dolgok is, hanem törekedjünk a szívnek arra a tisztaságára és szentségére, amely látja, élvezi és szolgálja az Istent. A megszentelődés istenülést jelent. Átváltozást a Krisztus ábrázatára, aki Isten dicsőségének kiábrázolása és Isten valóságának képmása. »Most Isten gyermekei vagyunk, és még nem lett nyilvánvalóvá, hogy mivé leszünk. De tudjuk, hogy ha nyilvánvalóvá lesz, hasonlókká leszünk Ö hozzá; mert meg fogjuk öt látni, amint van.« Mihelyt a Szentlélek megvilágos.totta lelki szemünket, hogy meglássuk magasztos elhivatá- sunkat és rendeltetésünket, amelynél fogva mint új teremtésnek részesei, örökösei vagyunk Isten szentségének és polgárai országának, gyermekei az atyai háznak, azonnal meglátjuk azt is, hogy amikor megtermékenyítette szivünket a Szentlélek és beleoltotta a tökéletes szentség után való vágyódást: ebben a világban, amelyet a szent Isten teremtett, kormányoz és tart fenn, nem vagyunk magunkra hagyatva és nem állíttatunk olyan követelmény elé, amely lényünktől teljesen idegen. Éppen mert Isten szentsége a célunk, azért megtapasztaljuk, hogy mihelyt a szivünk megnyílt, mindenfelől áradnak belé azok a sugalmazások, ösztönzések, erők, amelyek előbbre visznek a tökéletesség útján. Isteni hi- vogatásokat hallunk, képek és gondolatok ra- joznak előttünk, amelyek bátorítanak, buzdítanak a megszentelődés útján. Szinte úgy érez