Evangélikusok lapja, 1930 (16. évfolyam, 1-43. szám)

1930-03-16 / 11. szám

82 EVANGÉLIKUSOK LAPJA 1931). vagy főiskola, a nagyközönség teljesen tájéko­zatlan és nem tudja, hogy mit követeljen tőle. A legképtelenebb az a követelés, mely gyakor­lati kiképzést kíván. Nézzék meg a szakiskolákat, az onnan kikerült tanulók se használhatók azon­nal a gyakorlatban semmire. Nem akarok most semmi mással foglal­kozni, csupán a német nyelv tanításával. Itt is az a panasz, hogy a tanulók, például a gimná­ziumban, hat évig tanulnak németül, mégse tud­nak. Először is ez a hat esztendő frázis. Mert az a tanuló, aki magától nem törekszik a nyelv megtanulására, az iskolán kivül német szót nem hall, az óra alatt se figyel és csupán akkor for­dul figyelme a német felé, ha a tanár ővele fog­lalkozik, igen pontos számítás szerint az egész hat esztendő alatt csak harminc óra hosszat fog­lalkozik a német nyelvvel. Ezzel minden meg van magyarázva. Harminc óra alatt nyelvet megtanulni nem lehet. Még fokozottabb mértékben áll ez a főisko­lára, ahol a hallgatók még kevésbé vannak kö­telezve a mindennapos tanulásra. Azért, aki az iskolát teszi felelőssé az eddigi eredményekért, annyira nem ért a dologhoz, hogy kár vele fog­lalkozni. Ha maga a tanuló vagy hallgató nem követ el mindent, hogy a nyelvet megtanulja, az iskola, melynek csak az a célja, hogy útba­igazítson, nem viheti föl a hegyre, ahová magá­tól kell felmennie. '* De segíthet neki. Először is azzal, hogy a német nyelvet nem tanítja úgy, mint a klasszikus nyelveket. Hanem például a theologián három­féle irányban áll a törekvő hallgató szolgála­tára. Az egyik irány, amely felé minden evan­gélikus theologusnak törekedni kötelessége: megérteni a német nyelvet úgy, hogy olvashas­son német könyveket. Előbb szótárral, aztán mindig könnyebben. Ehhez a gyakorlatot a hall­gató úgy szerezheti meg, ha eleinte németre fordított magyar könyvet olvas és egybeveti a kétféle szöveget. Aztán német szentirásbeli he­lyeket tanul meg. Mindennap egyet. Mert könyv nélkül való tanulással lehet csak nyelvet elsa­játítani. A második irány a német nyelvnek közön­séges használatra való elsajátítása. Itt a vezetést nyelvmesterre kell bízni és legfeljebb ötös cso­portok foglalkozhatnak egyszerre. Ezekből á csoportokból félévenkint ki kell választani a leg­jobbakat, akik fokozottabb mértékben fejleszt­hetők. Mert ha ki nem választjuk őket, elvesz­tik a kedvüket nehezen haladó társaik mellett. A harmadik irány a német nyelvnek a né­met istentisztelet számára való megtanulása. Azt hiszem, hogy ezt az előkészítést teljesen gyakorlativá kellene tenni. Az év folyamán négy­öt egyházi beszédet meg lehet könyv nélkül tanulni és a nyári szünet alatt valamely német gyülekezetbe kellene kimenni, hogy ott a lel­késznek segítségére lehessen, prédikáljon és a német gyülekezeti életbe belejöjjön a hallgató. Nem tudom, hogy Sopronban milyen mód­szer szerint tanítják a német nyelvet a theolo­gián. De abban bizonyos vagyok, hogy a leg­nagyobb lelkiismeretességgel és buzgalommal. Az ügy iránt való kötelességemnek tartottam, hogy ezt a néhány észrevételt elmondjam. Aztán nagyon félek attól, hogy ha nem tudunk a né­met gyülekezetek számára elég magyarlelkű lel­készt nevelni, akkor kénytelenek leszünk német­lelkű lelkészeket beengedni és hogy ez mekkora veszedelem, csak az tudja, aki ismeri azt a ha­talmas német propagandát, mely célul tűzte maga elé a Duna völgyének meghódítását. Hamvas József. A gyakorlati keresztyénség világmozgalma. Múlt évi egyetemes közgyűlésünk élénk ha­tása alatt állott a külföld protestantizmusával való kapcsolatainkról szóló egyetemes felügye­lői jelentésnek, amely a speyeri birodalmi gyű­lés emlékünnepélyén és a Kopenhágában tartott II. luth. világgyűlésen való emlékezetes, áldásos részvételünkről számolt be. Emlékezetes marad az a szivekből kitörő meleg üdvözlés is, amely- lyel egyetemes közgyűlésünk a németországi evang. egyházi szövetség nagy tekintélynek, köz- tiszteletnek és szeretetnek örvendő elnökét, Dr. Kapler Hermannt fogadta. Kétségtelen, hogy ezek a kapcsolatok, közelebbről azoknak ünne­pélyes alkalmakkor való felelevenedése áldásos buzdító, elevenítő és lelkesítő hatást gyakorol­nak mindazokra, akik azoknak a megépítésében fáradoznak. De nem kevésbé áldásos, mert rendkívül tanulságos és eszméltető hatású annak a mun­kának a közelebbi szemlélete is, amit ezek a külföldi protestáns mozgalmak végeznek. Ezek egyikéről óhajt beszámolni az a rövid közlemény, amelynek anyagát e sorok írója a németországi egyházi sajtóközleményekben ol­vasott s amelyet magyarhoni Lutherániánk ol­vasóközönségével azért óhajt megismertetni, mert tudomása szerint a mi egyházi sajtónk ar­ról nem hozott tudósítást. A gyakorlati keresztyénség világmozgalmá­ról van szó, amelynek a végrehajtóbizottsága a múlt év szeptemberében, Eisenachban ülé­sezett. A bizottság első teendője az volt, hogy új nevet vett fel, amidőn innentúl: »a gyakorlati keresztyénség egyetemes tanácsainak nevezteti magát. Azután megállapította a tanács, hogy tagjai között — a róm. kath.-t kivéve — a világ összes egyházai képviseletet találnak. (Németország részéről Dr. Kapler Hermann szövetségi elnök, Dr. Ihmels szász püspök, Br. Pechmann, a ba­jor egyház elnöke, Dr. Simons birodalmi főtör­vényszéki elnök, Dr. Schöli stuttgarti prelátus,

Next

/
Oldalképek
Tartalom