Evangélikusok lapja, 1930 (16. évfolyam, 1-43. szám)
1930-03-02 / 9. szám
urnáit iJuuflrD dt vii.aizöiiÄ-u.ft* XVI. évfolyam. 1930. március t. 9. szacu. Szerkesztőség és kiadóhivatal: LEBENY IMoson ■.) Kiadja: I LOTHER-SZÖVÉTSÉG. Alapította : OR. RIFFIY SÁNDOR püspök. SiarkaaiWo.rt UUIA« Megjelenik hetenként egvszer. vasárnap. Előfizetési ir: Elést évre 6 P. 40 fill., félévre 3 P. 20 (1IU neoiedévre t P. 60 fill., Eov szám 16 Ilii Postatakarékpénztár! csekkszámla: 1290. NÉMETH KÁROLY ««pere*. Hirdetési árak megegyezés szerint. Anániás. „Mondja pedig Péter: Anániás, miért foglalta el a Sátán a te szivedet, hogy megcsald a Szent Lelket, és a mezőnek árából félre tégy ?“ Ap. Csel. 5, 3. Anániásnak az volt a bűne, hogy eladta a birtokát és azt akarta elhitetni Péter apostollal, hogy az egész vételárat a gyülekezetnek bocsátotta rendelkezésre, pedig a felesége tudtával egyrészt félretett. Az apostol ügy itél, hogy Anániás Istennek hazudott és a Szentjeiket csalta meg. A büntetés: halál. Ez a történet is a mi tanulságunkra íratott meg. Minden kereszt) én ember tanulságára. Azt tanulhatjuk meg belőle, hogy a keresztyén kegyességre senki sem kötelezhető, de aki keresztyén akar lenni, annak le kell fizetni az egész árt. Nem szabad megállnunk a félúton. A mustra nem lehet más, mint az árú. Két úrnak nem lehet szolgálni. A hidat fel kell magunk mögött égetni. A visszavonulás útját nem szabad biztosítani. »Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szivedből, teljes telkedből és teljes elmédből.« Féltőn szerető Isten, aki azt kívánja: add nékem fiam a te szivedet. Luther Márton azt irja, hogy az Isten úgy vezette mint a vak lovat. A kismacskát az anyja odaviszi, ahová akarja: a király ágyába, vagy a szemetesládába. A fazekas azt tesz a cserepével, amit akar. Az imádságban azt mondjuk: legyen meg a Te akaratod. Hinnünk kell, amit O mondott: Nem hagylak el, sem el nem távozom tőled. Amikor a pásztor a megtalált juhot felveti a vállára és viszi haza, a juh nyugodtan hagyja magát vitetni. Akik az Istent szeretik, azoknak minden javokra van. Bizony, a teljesen Istenre hagyatkozásnak nagy ereje, de nagy ára is van. Mi szeretnénk az erőt, de nem szívesen fizetjük meg az árát. S ezt látja a világ és elhalad a keresztyénség mellett, vállát vonogatva ; látja az ördög és kihasználja az alkalmat. A félszivúségnek büntetése a tehetetlenség és a halál. Anániásnak és feleségének halála kegyetlen dolognak látszik. Mert nem vagyunk-e valamennyien Anániások? Hasonlítsuk össze az életünket a hitvallásunkkal, az istentiszteletünkkel, az imádságaink szavaival, a Jézus tanításával, az evangéliumokkal! Ha mi nem liasonlitauánk is össze, a világ megteszi. És észreveszi, hogy más a szavunk, más az életünk. Istennek kegyelméről, gondviseléséről, a Jézus szeretetéröl beszélünk, magasztaljuk a békességet, amelyet az isteni gondviselésbe vetett hit ád. De hol van ez a békesség, hol sugárzik ez a szeretet, hol van ez a megnyugvás? A világ fenekestül felforgatva, nem éri be a papirvallással, a prédikált vallással, a templom falai közé zárt vallással. A világ a keresztyénektől nemcsak a vasárnapnak a megszentelését, hanem a hétköznapoknak a megszentelését is követeli, mert a világ egy élettel való bizonyságtételt vár azoktól, akik azt állítják, hogy magasabbrendü életmeggyöződé- seik vannak. A világot ideig-óráig meg lehet csalni, a világgal ei lehet hitetni, hogy egyelőre várni kell a keresztyén életeszmény teljes megvalósításával. De ne csodálkozzunk, hogy akkor azután a világ is megy egyelőre a maga útján. Istennek Szendéikét azonban nem lehet megcsalni. És Anániás bűnének nyomában jár a halál. Az őskeresztyének eleinte hitüket útnak nevezték. Az úton járni kell, nem pedig ácsorogni. Jézus azt mondja: Kövess engemet. Ez a követés nem állhat meg egy bizonyos ponton. Nem állhatunk Jézus követésébe azzal a megfontolt hátsógondolattal, hogy eddig és eddig elmegyek utána, de tovább nem. Egy részt leteszek az apostolok lábaihoz, de egy részt visszatartok, hátha megbánom, hátha nem ügy lesz, ahogyan remélem; akkor milyen jó, ha van tartalékom. Ez a bajunk atyámfiai. Nem akarjuk lefizetni a teljes árt. Nem merünk egészen Istenre
