Evangélikusok lapja, 1930 (16. évfolyam, 1-43. szám)
1930-12-14 / 42. szám
1930. EVANGÉLIKUSOK LAPJA 331 Köszönetnyilvánítás. Október 23-tól november 14-ig Magyar- országon és Pozsonyban voltam és a kővetkező 18 gyülekezetét látogattam meg: Rajka, Hegyeshalom, Budapest (német istentisztelet és 2 előadás), Szarvas, Mezóberény (német és tót gyülekezet), Budapest (Fébé-egyesület), továbbá a Tolna—Baranya—Somogyi esperességben a következő német gyülekezeteket: Szárazd, Varsád, Felsönána, Magyarboly, Csikóstöttős, Rác- kozár, Bonyhád; a somogyi esperességben: Gyékényes, Szepetnek és végül megint északon: Győr, Sopron, Lébény, Levél. — Ehhez csatlakozóan meglátogattam még Pozsonyt és néhány pozsonykörnyéki gyülekezetei. A paplakokban mindenütt magyar vendégszeretetet élvezhettem s a legszeretettcljesebb és legfigyelmesebb bánásmódban részesültem, amiért kedves testvéreimnek szívből fakadó köszö- netemet nyilvánítom. Egyúttal a gyülekezeteknek és képviselőiknek, a felügyelő uraknak, a prezb^ereknek és tanítóknak is köszönetét mondok a barátságos fogadtatásért, amelyben részesítettek és az érdeklődésért, amelyet a misz- szió ügye iránt tanúsítottak. Jóllehet az egyik helyről a másikra való utazás és a naponkénti beszédtartás megerőltető volt, mégis minden fáradságért gazdagon kárpótolt a gyülekezeteknek élénk részvétele a templomban vagy a teremben tartott előadásokon. így szavaim sokakhoz eljutottak és módomban volt a sziveket a misszió munkája iránt felmelegiteni. Isten adja kegyelmét, hogy a mag ne hiába hintetett légyen el és hogy minden lutheránus gyülekezet igazi misszionáló gyülekezetté váljon és eleven érdeklődést mutasson azon dolgok iránt, amelyek künn a missziói munkamezőkön történnek s anyagi áldozatokat is készséggel hozzon. Igaz, hogy sajnálattal kellett látnom, hogy a magyar né pis súlyos gazdasági Ínséggel küzd. Annál nagyobb köszönettel tartozom azért, hogy egyetlen gyülekezet sem mulasztotta el, hogy a misszióra gyűjtött adományát ne adta volna át. Az adományok nagysága különböző, de tudom, hogy mit adtak, azt mind szeretettel adták. És igy Isten áldása lesz az adományokon. Magyarország evangélikus egyháza még ma is sokféle gonddal és nehézséggel kénytelen küzdeni, de amig tagjaiban megvan az igazi lélek, amig benne lelkészek és egyháztagok hűségesen összefognak, a nyomás alatt is növekedni és virágozni fog. Isten a szenvedéshez erőt és a harchoz győzedelmet ád. A mi Lipcsei Misz- sziónk is igen nehéz helyzetbe jutott. Férfiak és nők készek, hogy kimenjenek a missziói munkamezőre, de nincs erőnk kiküldeni őket. Isten tanácsoljon bennünket és indítson sok szivet áldozathozatalra. Különösen hálás köszönetét mondok még főtisztelendő Raffay Sándor budapesti és Kapi Béla győri püspök uraknak, akiket üdvözölhettem és akik missziói munkánk támogatását megígérték, továbbá Németh Károly lébényi, BroschkoG. A. budapesti és Schöll Lajos hidasi esperes uraknak, akik utazásom előkészítésében fáradoztak. Jóllehet most megint mérföldekre vagyok Magyarországtól, gondolatban sokszor időzöm Magyarországon kedves hittestvéreimnél. Valamennyiket szívből üdvözlöm és megtoldom azzal a kéréssel, hogy mindig hűséggel gondoljanak a Lipcsei Misszióra. Handmann, missziói felügyelő. A Caraffa vértanuk gyászünnepélye. A szinyei templom tornyának restaurálása alkalmából felszínre került csontleletek arra indították a sárosi ev. esperesség és az eperjesi két ev. egyház vezetőségét, hogy Rezik egykorú feljegyzéseinek a tanulmányozása alapján mcgállapitassék, vájjon az eperjesi vértörvényszék áldozatai közül kik lettek ott titokban eltemetve? A kutatás teljes eredménnyel járt s a torony alól Ketzer András, Radvánszky György, Palásthy Gábor és Bertók János csontmaradványai kerültek exhumálásra. A sárosi evang. esperesség és az eperjesi két ev. egyház erre elhatározta, hogy a mártyrok megtalált és kiásott csontmaradványait november 12-én az egyetemes egyház jubiláris díszközgyűlése kapcsán ünnepélyes gyászszertartás keretében helyezik el az eperjesi ev. templomban. Az ünnepségek már 11-én este kezdődtek meg. A színházban ünnepi előadás volt, mely alkalommal Lukács Emil Költő szavalta Caraffa cimii költeményét. Fábry Viktor »Híven mind halálig« c. ez alkalomra irt történeti játékát adták elő az eperjesi magyar műkedvelők. A szereplők Maiéter István dr.-ral, Gömörv Jánossal és Matherny Gusztávval az élükön nagy hatással oldották meg feladatukat. Nyereség lenne ev. egyházunk számára, ha Fábry történelmi játéka mielőbb megjelenne nyomtatásban s egyházunk ifjúsága határon innen, határon túl szinrehozná. Rinder Jenőnek az ünnepre irt költeményét »Die Kesmarker Märtyrer« Oswald Vilma ni hölgy szavalta el. Gabányi Caraffa c. történeti darabját pedig a szlovák műkedvelők hozták színre nagy igyekezettel. Az estének olyan sikere volt, hogy az érdeklődőket a színház nem volt képes befogadni. Azért meg kellet ismételni. Szerdán volt a gyászfelvonulás. Sok ezer ember vonult a gimnázium udvarára és környékére, honnét a hatalmas menet 10 órakor elindult az evang. templom felé. Négy gyönyörű fehér mén húzta a babérkoszorúkkal elhalmozott fekete gyászkocsit. Körülbelül 150 evang. lelkész talárban és barettal Fajnor és Csobrda püspökkel az élén és 20 református lelkész Balogh ref. püspökkel adták meg a végső tisz
