Evangélikusok lapja, 1930 (16. évfolyam, 1-43. szám)
1930-11-16 / 38. szám
300 EVANGÉLIKUSOK LAPJA 1930 év kevés egy idegen nyelv teljes elsajátítására. Ezt csak speciális tehetség érheti el ily rövid idő alatt. A csak egy évre való kiküldetésnek — tapasztalat bizonyítja — nem sokkal több a haszna, mint az, hogy az illető földrajzi és kulturális irmeretköre bővül, fogalmat nyer a külföldi egyetemek munkarendjéről s a nyelv kiejtési sajátságait szokja meg. Ez azonban kevés a hazai német nyelvű gyülekezetek szolgálatának ellátása szempontjából. Kívánatosnak, sőt egyedül célravezetőnek azt tartom, hogy a hathatósabb szemináriumi tanulás után a külföldi egyetemre szóló ösztöndíj két évre biztositassék az illető részére, de azzal a kötelezéssel, hogy k ö t e le s két évig ott tartózkodni. Tehát csakis annak adandó és biztosítandó is ez időre az ösztöndíj, aki kötelezi magát két évig a nevezett" egyetemen tanulni. Az pedig természetes, hogy ez a kiküldetés kolloquálási és szigorlatozási kötelezettséghez köttessék. Ez esetben tehát csak azok fognak jelentkezni, akik komoly stúdiumot akarnak folytatni úgy a nyelvet, mint a tudományt illetőleg. De meg a kolloquálási kényszer is arra fogja bírni, hogy minden idejét a nyelv elsajátítására fordítsa. Erősen hiszem, hogy két évi nyelvtanítás után valameny- nyien rendelkezni fognak azzal az eloquenciá- val, mely a pásztori szolgálat zökkenő nélküli ellátásához szükséges. Ami viszont a tót nyelvet beszélő lelkészek utánpótlását illeti, elfogadható az a javaslat, hogy t. i. a nemzetiségi vidékekről felkerülő theológusainktól megkívánhatjuk a tót nyelv kötelező tanulását. Ez azonban komoly eredményre nemigen fog vezetni. Nevezetesen nem kívánhatjuk meg attól a szarvasi vagy békéscsabai ifjútól, hogy ez tótul tudjon, ha nem tud s viszont hiába erőltetjük a tót nyelv tanítására, ha nincs hozzá érzéke. Ha pedig a tótul is tudó maturánsokat erősen kapacitáljuk a theológ!ára, abba a hibába eshetünk — amitől ments Isten —, hogy nem az elhivatottság érzete válik majd a pályaválasztásnál döntő tényezővé. A tót nyelven is beszélő papság kívánt létszámának biztosítására célravezetőnek azt találnám, ha azon theológusainkat — kik az egyetemen a tót nyelvet is tanulták — kizárólag tót vagy tót és magyar nyelvű káplániákon helyezzük el s tegyük ezt azzal a megszorítással, hogy későbbi jelentkezésük után vizsgálat alá vétetnek, vájjon teljesen elsajátították-«' a nyelvet. — A vizsga csupán szóbeli lenne, ahol az ad hoc feladott tételt tót nyelven kellene kifejtenie. Tót nyelvű gyülekezetbe pedig csupán annak adassék a pályázati jog, aki a fenti vizsgán megállta a helyét. Erősen hiszem, hogy ily körülmények között is lesznek többen e nyelvet elsajátítani akarók, viszont ily módon elejét vesszük annak az itt-ott előforduló anomáliának, hogy megválasztván a lelkész egy jól elmondott beszéd alapján, hosszú ideig tud helyt állani kötelezettségének. Végül pedig ama kérdést illetőleg, mely az egész ügyet kirobbantotta, hogy t. i. nem lehet tótul tudó káplánt kapni, legyen szabad a következőket megjegyeznem: Hogy tót nyelvű káplánt nemigen kapni, annak D. Stráner professzor ur közlése szerint kétségtelenül egyik főoka az, hogy theológu- saink közül kevesen ibirják e nyelvet. Másik oka azonban az, hogy a lelkészi állások betöltésénél szinte favorizálják á fiatal káplánokat, nem egyszer alig nagykorúságuk elérése után, holott számos hitoktató-lelkész van javakorbeli nős, esetleg családos, ki lassan elfelejti e nyelvet, pedig valamikor azzal a szándékkal indult el, hogy ily gyülekezetben dogja szolgálni Isten országát. Pályázat esetén legtöbbször kibuknak a fiatal, nőtlen káplánokkal szemben, viszont káplánokul nem alkalmazhatók, mert családjuk sorsát nem köthetik a szerény jövedelmű és bizonytalan kápláni helyzethez. Nem csoda tehát, ha ilyen körülmények között az a kevés tótul tudó káplán is elfogy. Az egyházkerületi elnökségek diszkrécionális jogának ez irányú gyakorlása azonban ezen a bajon is segíthet. Furia Zoltán. St. Andrä. Mit jelent ez a név? Ausztria egyik tartományában, Karintiában egy gyönyörű tó, az Ossiacher tó déli sarkán, erdőkoszoruzta, hegyektől körülvett síkságon fekszik a st. andrä-i Bibliaiskola. Egy sziget a zajgó, rohanó világban. A falun kívül, csendes helyen áll az iskola épülete, egy régi szép várrommal (Landskron) szemközt. Hogyan alakult? A szükség hozta életre. Az a nagy lelkinyomor, amelyben a délkeleteurópai országok népei szenvednek, tudomására jutott egy Zágrábban tartott diákkonferencián Phildius Eberhardnak. Látta, hogy a háborúktól és forradalmaktól megtépázott országoknak, népeknek orvosságra van szüksége, s ez csak az Evangélium lehet. A népek szomju- hoznak Isten után. Az alkalmas idő itt van, csak munkások kellenek. De a legjobb munkások tapasztalás szerint magából a népből származnak, akik ismerik a nép hibáit és szokásait s hozzájuk a nép is bizalmasabb. így támadt a Bibliaiskola gondolata, amelyben az országok keresztyén és hivő fiai kiképzést nyerjenek, hogy Krisztusnak jó katonái lehessenek. Az iskola szolgája akar lenni az Egyháznak azáltal, hogy ifjakat képez ki, akikre a mai nehéz helyzetben szükség van. Ennek a gondolatnak szerzett barátokat Phildius E. Svájcban és Skóciában 1920—21-ben. így akadt két társ Skóciából és négy Svájcból. Már tehát csak ház kellett, s az is akadt St. Andrában. Egy gyönyörű két- eletes modern szálloda, villanyvilágítással, M
