Evangélikusok lapja, 1930 (16. évfolyam, 1-43. szám)

1930-11-16 / 38. szám

JtVÍ. értolyaiii. 19$0. november 16. 3Ó. szám. EVANGÉLIKUSOK LAPJA Szart iszttséi is tladétlvatal: LÉBEIT (Mason a.) Itatta: I LÖTHER-SZÖlETStC. Pastatat arétaéaztárl csottsziala: 1290. Ilapftotta: Olt. RlfFIY SlIDOR pasait. SsttkuiMtért Iclaló* NÉMETH KÁROLT «aper«». Magioloalt bólénként eavszor. vasárnap. Előfizetési ir: Elén évre 6 P. 40 OIL (élévre 3 P. 20 NIL aenedévrt I P. 60 lilU Egy síin 16 fill Hirdetési árak aoaegvezés szerint. A sirkert. „Azon a helyen pedig, ahol raegfe- ezitteték, vala egy kert és a kertben egy u] sir, amelybe még senki sem helyeztetett vala.“ Jin. 19. 41. Élet és halál elválaszthatatlanok egymástól. Szoros összefüggésük folytán kölcsönösen ki­hatnak egymásra. Az életnek, csakúgy mint a halálnak rendeltetését nem külön-külön, hanem a kettőnek egybevetéséből ismerjük meg. A ha­lál utján válik az élet előkészületté egy gazda­gabb és szebb életre. A halál nélkül sohasem ismerhetnénk meg az életnek nagy értékét. A halál adja meg az életnek néhány legnemesebb és legszebb tulajdonságát. Az életnek és halálnak igazi viszonyát leg­tisztábban láthatjuk Nagypéntek és Husvét összefonódó történetében. A halál sohasem ara­tott akkora diadalt, mint mikor Jézust sírba helyezték. A nagy természet is elkomorodott és sötét gyászba merült; a tanítványok szivébe pedig a kétségbeeséssel határos levertség köl­tözött. Krisztus sírjában találkozót adott egy­másnak az élet és a halál s az emberiség Krisz­tus sírjából életnek és halálnak uj jelentőségét tanulta megismerni. Az életnek és halálnak Ura abban a sírban egy dicsőbb életre való előkészü­letnek szombatját ünnepelte s megmu atta, hogy az életnek és halálnak szövetkezése miként viszi az embert a feltámadásának dicső szépségébe. Mikor arimathiai József elhatározta, hogy Jézus holttestét uj sírba fekteti, bizonyára az a kedves gondolat is vezérelte, hogy a virágok­nak édes illata mindazokat, akik felkeresik az Ur sírját, emlékezteti majd arra a paradicsom- kertre, amelyben Uruk lakozik atyáival annál az Istennél, aki nem a holtaknak, hanem az élők­nek Istene. A tanítványoknak egy vigasztalásuk maradt. A Mester tanítása elég világos abban a tekintetben, hogy Isten valami módon meg­jutalmazza azokat, akik itt a földön hivek voltak hozzá és hűséggel teljesítették akaratát. Az evangéliomok kétségen felül arra tanítanak, hogy a földi élet és egy magasabb rendű élet között összefüggés van. S hogy ezen az összefüggésen Isten uralkodik. A tanítványok tehát vigasztalált merkhet.ek abból a hitükből, hogy Isten leghívebb szolgáját nem hagyja cserben. A kert, amelyben a sir volt, az életnek le­heletét árasztotta. Színek, illatok, tenyészet. Még a csöndje is a fejlődő élet összhangja és életerőknek munkatere. Ha nem tudják is azt, hogy a drága test a feltámadásnak erejével örök dicsőségre feltámad, bizonyára örömmel emlé­keztek később arra, hogy Jézus teteme a nagy szombaton tavaszi virágok között feküdt és a sírbolt felett vadgalambok búgtak. A halál álom. Az álom is misztérium. Az alvás szükségesebb, mint az élet. Az alvás ren­deltetése az, hogy testi és leki erőinket fel- üditse. »Ha elaludt, meggyógyul.« Az Urnák siri álma előkészületnek bizonyult Husvét reg­gelére. Krisztus pihenése a sirkertben isteni célt szolgált. Ott a kertben az élet elnyelte a halált örök diadalra. Azon a napon írom ezeket a sorokat, ame­lyen tizenkét éve a nyugati fronton megkötöt­ték a fegyverszünetet a nagy háború után, mil­lió harcosnak holtteteme fölött, s amely napot percekig tartó csönddel ünnepel meg egy nálunk nagyobb nemzet, kegyeletül a háború halottai iránt. Néha úgy tetszik, hogy a világ elfeledte az arimathiai József kertjében sziklába vágott uj sirt és annak tanítását, s hogy elfeledte a világháború tízmillió halottjának sírját is, azzal együtt, amit ezek a sirok tanítanak. Akik vérző szívvel látják, hogy a > hősi halottak« porladó tetemein az őrüllek vagy gonosztevők táncát járják a világ hatalmasai, vigaszul jusson eszükbe a Golgotha mellett levő kert és a kert­ben az uj sir! Akörül a sir körül gyülekezik egy megszámlálhatatlan sereg, a hívőknek és feltámadottaknak beláthatatlan serege, amely Isten előtt él örökké a mennyei Paradicsomban, ahová nem mehet be »semmi tisztátalan, sem aki utálatosságot és hazugságot cselekszik, ha­nem csak akik beírattak az élet könyvébe, amely a Bárányé«. Az a sirkert, ott a Golgotha mel­lett legyen reményünk, vigaszunk, erőnk és készüljünk arra a nagy Szombatra, amelyből dicsőbb életre visz bennünket az Élet Fejedelme! A hit merev és cl nem fordított tekintet a Krisztusra. Luther.

Next

/
Oldalképek
Tartalom