Evangélikusok lapja, 1930 (16. évfolyam, 1-43. szám)
1930-11-09 / 37. szám
290. EVANOELIKUSOK LAPJA lendületet és erőt az egyháztól várja, legalább is olyan mértékben, mint a külmissziónak személyes hiveitől és támogatóitól. A Szövetség református tagjaira ez az irányváltozás, amely természetesen nagy s véleményem szerint helyes és szükséges belső, lényegbeli változást is jelent, semmi nehézséget nem okoz. t>k a reíormátus ágban minden zavaró leiki aggálytól menten dolgozhatnak a szent ügyért. Másként áll a helyzet a Szö<- vetség evangélikus tagjaira. Miért ha ők meg- alafcitjiák az autonóm evangélikus ágat, anélkül, hogy a 21 év óta fennálló Ág. Hitv. Evang. Misszióegyesülettel a viszonyuk tisztázódnék, előidézik az evangélikus egyház kül- missziói munkájának kettészakadását; amit református tagtársaik a saját egyházukat illetőleg annyira nem akartak, hogy inkább megváltoztatták a Missziói Szövetség szervezetét. i Dr. Csia Sándor első' megoldási módozata értelmében lehetségesnek tartja két külön egyesület alakítását, — de ezek mellett egy, a közös ügyeket intéző bizottság felállítását is kon- templálja. Ez, úgy látom, azt jelentené, hogy a Szövetség evangélikus tagjai belépnének az Ág. Hitv. Evang. Misszióegyesüietbe, de ez a Misszióegyesület szervezetileg átalakulna olyan formán, hogy volna vele szerves összefüggésben egy a reformátusokkal közös intéző bizottság] is. Dr. Csia Sándor már hónapokkal ezelőtt intézett egy ilyen értelmű levelet a Misszióegyesület elnökségéhez, s ezt a javaslatot az Egyesület idei közgyűlése tárgyalja majd. A Misszió- egyesületnek az 1908. évi egyetemes közgyűlés által jóváhagyott alapszabálya a 3. §-ban szól arról, hogy az Egyesület más misszióegyesülettel összeköttetésbe léphet, de az csak ág!- h. evang. egyesület lehet. Azt mondja: »Az egyesület mindaddig; míg önnálló missziómező megműveléséhez foghat, valamely már létező ágost. hitv. evang. (ev. luth.) misszióegyesülettel összeköttetésbe lép«. Az alapszabályoknak ez a rendelkezése kizárja azt, hogy a Misszióegyesület egy esetleg alakítandó református misszióegy>esülettel ösz- sz eköttet és be lépjen. Ez csak az alap- szabályzat megváltoztatásával volna lehetséges, amelyhez természetesen az egyetemes közgyűlés jóváhagyása szükséges. El kell ezeket mondanom, hqgy a Miisszró- egyesület közgyűlésén, amikor a kérdés szőnyegre kerül, ne kelljen az időt külön felvilágo- sitásoíkkal rabolni, s hogy azok, akik esetleg a Csia-féle megoldás felé hajolnak, eleve vegyék fontolóra azt az eshetőséget is, hogy az evangélikus egyházi külmisszió munkáját kettészakítják s ezzel meggyöngitik ugyanakkor, amikor a reformátusok külmissziói munkája az egyhá- ziasság és egyöntetűség jegyében megindul. S Í93Ö. megírtam azért is, hogy a fcülm issziö ügye iránt érdeklődők figyelmét felhívjam a Misszióegyesület idei közgyűlésének erre a fontos tárgyára. Németh Károly a Misszióegyesület egyh. elnöke Jegyzetek. Nagy meglepetéssel és megdöbbenéssel olvashatja a magyar protestantizmus történelmi múltjában járatlan a dunántúli egyházkerületnek 1930—31. élvre szóló Belmissziói Munlkapro- grammjában dr. K. S. tollából az »Egy lapia magyar prot. egyháztörténetből« cimü hét oldálas cikket, amely az 1731-ben megjelent u. n. Carolina Resolutiot, III. Károly király vallásügyi rendeletét ismerteti. ízelítőül: »A pap faluja határán kívül nem véigezhette munkáját, még a betegek látogatását, a haldoklók vigasztalását sémi. Az articuláris helyen kívül lakó evangélikusokat a falubeli, vagy legközelebb eső rám. kát. plébános paródiájához csatolták, azt kellett fizetniök, annak szolgálatával élniök, igy tehát kettős teherrel voltak megróva. Sók helyütt az evangélikusok tartották el a plébánost, mert r. kath. ember vagy család nem lakott a faluban legföllebb a cselédség, napszámos, koldus, néha zsellér. Pestmiegyében 6—12 frtra büntették azt, aki más faluba elment protestáns istentiszteletre (1—2 tehén ára akkor). Néhol börtön, deres (200 botütés is) a büntetés ily vétekért ... A protestánsok a terhesebb külső stólát fizették (4-szerese annak, amit a plébános saját híveitől szedett). Akárhány helyen ők építették a kath. templomot és parochiát, sok keserves kö nnyh u Hatás sal«. Az »Uj Nemzedék« cimü konstruktiv sajtótermék dr. Raffay S. püspöki jelentése körül meginterjúvolta »az legyik katholikus közéleti előkelőséget«. A kath. k. előkelőség többek közt igy nyilatkozott meg: »Ez a beszéd1 elejétől végig támadás. Különben is kissé sablonosak már ezek a felekezeti gyűlések, amelyek mindig panaszkodással kezdődnek s anyagi igények követelésével végsődnek. A békességet nem az bontja meg az országban, akii a házasságjogot az evangélium és a saját dogmatikája szerint értelmezi és házasságtörésmek nevezi azt, amit az evangélium is házasságtörésnek nevez, tekintet nélkül a szabadkőművesek által esetleg kierőszakolt állami törvényekre, hanem az bontja meg a vallási békét, aki a saját felekezeti szempontjait akarja másokra és jelen esetben a nagy többségre ráerőszakolni«. — Az igazat megvallva, az ember közéleti előkelőségektől, kul- turfölényünkre való tekintettel, kevésbbé zavaros észjárást várna el. De azért az ilyenfajt-
