Evangélikusok lapja, 1930 (16. évfolyam, 1-43. szám)
1930-11-02 / 36. szám
1930. EVANGÉLIKUSOK LAPJA 283. s többet s jobbat imádkoztok, hisztek és beszéltek Istenről, Krisztusról, mint annak előtte és még most is sok káptalan, kolostor és iskola«, így volt és igy lesz! Lébény, 1930. október 25-én. Sz. L. Iz elemi iskolai építési akció. Petri Pál kultuszminiszteri államtitkár bevezető tanulmányával megjelent a »Tájékoztató elemi iskoláink fejlesztéséről 1925—1930«. Az 1926. évi VII. t.-c. alapján állami támogatással felépült 1930. október 25-ig 3475 tanterein és 1525 tanitólakás, összesen 5000 objektum. De az akciónak ezzel csak első része fejeződött be, mert a beérkezett adatok iszerint összesen 9441 objektumra van szükség, azaz még 4441 uj tantermet és tanítói lakást kell emelni. Az eddigi 50C0 objektum létesítésének költségeiből 25<>/o-ot viseltek a helyi iskolafenntartók és 75 o/o-ot az állam. Az állam az 1925 26. költség- vetési évből az 1930 31. költségvetési évig 51 millió pengőt fordított az építési akcióra. Egy- egy tanteremre átlag 60 tanköteles esik, ami mutatja, hogy az iskolaügyi akció nagy szükséget pótolt. Az akciót Petri Pál államtitkár ellenőrzése mellett 1927. julius óta Flandorffer Pál miniszteri tanácsos vezeti. Jogos büszkeséggel mutat rá az államtitkár arra, hogy az utolsó öt év alatt Csonk am agyarországon több iskola létesült, mint az előző 58 év alatt. A nagyon értékes kimutatásban nincsen meg a jelleg szerint való összesítés. Utána- számitva úgy találtam, hogy ág. h. evang. tanterem 76, tanítói lakás 45, összesen tehát 121 objektum épült az akció folyamán államsegéllyel. Az 5000 objektumnak ez 2.4 o/o-át teszi ki, ami nemcsak akkor csekély, ha az ország evangélikus lélekszámarányát vesszük tekintetbe, hanem még csekélyebb, ha meggondoljuk, hogy gyülekezeteink mint iskolafenntartók milyen roppant anyagi terheket viselnek. . Számításba véve azt a körülményt, hogy a kultuszkormány az elemi iskolai építési akció folyamán milyen sok i ág. hitv. evangélikus úgynevezett törpeiskolától vonta meg a tanítói fizetéskiegészitő államsegélyt, arra a szomorú megállapításra jutunk, hogy a nagyarányú állami iskolaépitési akció ideje alatt ág. hitv. evangélikus iskolaügyünk a többi egyházakhoz arányitva is, de iineg az országos iskolaügyet egészében véve is, ,ugy relative, mint abszolúte visszafejlődött. Az iskolaépitési akciónak reánk ,nézve lesújtó statisztikáját részben érthetővé iteszi az a körülmény, hogy — egyházunk dicsőségére legyen mondva — a mi gyülekezeteink, még a legapróbbak is, minden erejöket megfeszítve létesítettek és tartottak ,fenn népiskolákat, amit talán más, jelenleg kegyeltebb tegyház nem csinált meg. De ha híveink olyan nagy áldozatot hoztak a múltban is hoznak a jelenben és az építési akcióból aránylag olyan kevés támogatást nyertek, akkor viszont talán elvárhatnánk a kultuszkormanytól, hogy u. n. törpeiskoláink iránt nagyobb kíméletet tanúsítson, mint amekkorát eddig részéről tapasztaltunk. Másrészt ilyen statisztika mellett érthetetlen, hogy egynémely iskolaépítő evang. gyülekezet irányában miért zárkózott és zárkózik cl szűk mark uan a minisztérium. • Az il>en értékes kiadvány alapján még közelebbről meg kellene vizsgálni azt is, hogy azok a községek, amelyekben az építési akció támogatásával állami és községi jellegű iskolák épültek, felekezeti többség tekinteteben milyen jellegűek. Igy tájékozatlanul nem merem ugyan állítani, de nincsen • kizárva, hogy mi evangélikusok rövidséget szenvedhetünk azon a réven is, hogy a túlnyomóan evang. jellegű községekben állami vagy községi iskolák épültek, ellenben r. kath. többségű községekben r. kath. iskolák; amint a múltban is volt rá példa, hogy a kir. tanfelügyelőségek vagy a közigazgatási hatóságok az evangélikus tahikat nem egyszer sikeresen iparkodtak rávenni arra, hogy községi iskolát létesítsenek, s viszont a r. kath. többségi falukban r. kath. jellegű iskolákat szerveztek. » Iskolaügyünk annyi nehézség, feladat, lehetőség elé van állítva, hogy réméin ük kell, hogy az egyetemes tanügyi bizottság az idei egyetemes közgyűlésen bizonyos irányelveket fog megállapítani iskolapolitikánkra vonatkozólag. \ Krisztusért és az Egyházért. Tehát az egyház szempontjából nem az dönt, hogy munkáíkodik-e egy, a kebelében alakult szövetség, hanem az, hogy mi a munkának a célkitűzése. A C. E. szövetségeknek jelszava: Krisztusért és az Egyházért. Ehhez a jelszóhoz hiven kiküszöbölnek magukból minden öncéluságot. Vasárnapi iskolai tanítói az egyház munkásainak tekintik magukat, kórház látogatói az egyház nevében jelennek ,mcg a betegágyaknál, az iratterjesztők az egyház érdekeit akarják képviselni azok között, akik közt megfordulnak. A lelkipásztor, ha tiszteletben tartja a munka alapelveit, ha bizalommal karolja fel a szövetséget és nem akarja .szétrombolni azt a bizonyosfoku önállóságot, mely éppen ahhoz szükséges, hogy a szövetség munkája átütő erejű legyen; akkor meg fogja tapasztalni, hog'y nagyszerű segítő és munkás csapat nevelődik számára a szövetségben. Hiszen a C. E. szövetségeknek egész múltja azt bizonyítja, szervezete úgy van megalkotva, hogy az egyháznak aktiv munkásokat nevelő szerve legyen, i ; • 'I ermészetes, hogy ennek a mozgalomnak
