Evangélikusok lapja, 1930 (16. évfolyam, 1-43. szám)

1930-10-19 / 34. szám

266. EVANGÉLIKUSOK LAP JA 1930. Misszió. 'D. Köbei le írja »Megi gazul ás és megszen­telés« című könyvében. »A misszió a keresztségi kegyelemben és a megiigazulás hitében szilár­dan álló gyülekezetnék legelső és ennélfogva legszükségesebb kifejezése. A misszió' nem tol­dalék, nem amatőrködés, nem fárasztó hitbeli kötelesség, hanem szabad lényegbeli nyilvánu- lása annak a lelkiismeiétnek, amely a kiengesz­telésből él«. »Ha Krisztusban az emberiség bűne teljes szeretetakarat által 1 egyezetett és eltöröl­tetett, akkor a gyülekezetre, amely Krisztus tes­tének egyik tagja, fennáll a misszióra való univerzális kötelezettség. Pál apostolnál a meg- igjazulás és a világmisszió cserefogalmak. Aki »kegyelemből tartatott meg« (Ef. 2, 5) az Isten előtt minden különleges előjogról lemondott, az Istennek ezt az üdvakaratát odaszánja és köiz- v éti ti m i n d e n embern ek«. A világmisszió nem kedvtelés, nem vesszőparipa. Épen nagy nyomorúság1 idején a külmisszió komoly p r ó b a­köve annak, hogy a keresztyénség a hitbeli engedeimess égben áll-e Urának missziói paran­csával szemben, hogy eltölti-e a Megfeszitett- nek világot átfogó szeretete, s hogy csakugyan ébe benne az a remény, hogy Isten az időik végén mindenható Igéjével megváltja a világot! Evangélikus Testvérem! meggon­doltad-e, hogíy a külmisszió' a te ke­resztyén lelkiismierietednek lényegi- beli n y i 1V á n u 1 á sa, ha k i vés zed belőle a részedet; s lényegbeli f o g y a t k O' z á- s a, h a k ö z ö n y ö s e n t á v oTm a r a d s z t ő 1 e ? Belekapcsolódtál-e imádságaiddal és adomá­nyaiddal Uradnak ebbe a tért és időt átfogó hatalmas munkájába? Amikor látod és tapaszta­lod1, hogy a sátáni hatalom milyen áradata zuhog végig a világon, gondoltál-e Uradnak arra a sza­vára, hogy ahol Ö van, akarja, hogy ott legyen a szolgája is: a gáton! A fordulat Indiában. — Jones Stanley után Indiában a kaszt valószínűleg a faji és rendi különbségiek keveréke. Az egyes kasztok tagjai mereven elzárkóznak egymástól. Az indiai nép­ből körülbelül 60 millió ember nem tartozik a számos kaszt egyikéhez sem. Ezek az emberek teljesen megyetettek és jogfosztotak, az embe­riség söpredékének tekintik őket. Újabban e milliók között figyelemre méltó mozga­lom ütötte fel a fejét. Emberszámba akarnak vétetni, emelkedni és haladni akarnak. Azon­ban a felsőbb kasztok, különösen a gőgös brá- mánok minden áron szeretnék őket a mély­ségben tartani. S most ezek a megvetett kaszt- nélküliek a passzív ellenállás eszközét alkalmaz­zák a brámánok ellen, akiktől azt tanulták. Né­hány esztendeje egy pár ilyen kasztnélküli meg­jelent egy olyan utcában, ahová tilos volt nekik a bemenetel. Azonnal börtönbe vétették őket. De másnap már egy újabb csoport kasztnélküli verődött ott össze és engedte magát tömlöcbe vitetni. Ez a harc egy álló esztendeig tartott. Az emberek a börtönbe vándoroltak, leülték a büntetésüket, s azután egész nyugodtan megint besétáltak a tiltott utcába, hogy ott a földre tele­pedjenek. India nagyszerű kitartással tud ülni. Ez a kitartás a csendes, türelmes emberek kel­tette hatással együtt az egész, évezredek óta fennálló ősrégi kasztrendszert gyökeréig meg- renditette. A magasabb kasztok egész sereg tagja összeállt, 275 km. távolságban faluról- falura járt, mindenütt gyűléseket tartott, hogy a szerencsétlen kasztnélküliek iránt részvétet éb­resszen. Azelőtt ilyesmi teljes tehetetlenség lett volna. Tényleg elérték, hogy minden utcát meg­nyitottak a kasztnélkülieknek. A legközelebbi év­tizedekben bekövetkezhetik a döntés azon nyo- moruságteljes sors felett, amely ennek a 60 mil­lió embernek ősidők óta osztályrészül ljutott. S ha azt kérdezzük, hogy mi idézte elő ezt az óriási fordulatot, akkor egy név nyomul elő­térbe: Krisztus. Még jelentősebbnek tűnik fel azonban egy másik mozgálom, amely a magasabb k a s z­tok ba n jelentkezik. Nem mintha ezek az em­berek már most valamennyien megl kívánnának keresztelkedíni, hanem csodálatos az a feltűnő Krisztushoz f o r d u 1 á s, amely egész gon­dolkodásukban végbemegy. Tizenöt esztendeje még azt hallhattuk, hogy misszionáriusok is kételyüket fejezték ki, hogy van-e sok értelme annak, hogy az evangéliomot felkínálják az in­diai társaság1 e büszke képviselőinek. A hinduk nyíltan kifejezést adtak a keresztyének és Krisz- tun iránti megvetésüknek, sőt gyűlöletüknek. Mikor egy előkelő hindu a nemzetgyűlésben Krisztus nevét emlitette, a megbotránkozásnak olyan vihara tört ki, hogy ,a szónok képtelen volt beszédét befejezni. — Aggan az idő­ben az indiai társaságiban a ilegyülöltebb név Krisztusé volt. Tiz évre rá, miikor már a hinduk megtanulták, hogy éles különbséget te­gyenek Krisztus és az európai keresztyének közt, megtörténhetett, hogy a nemzetgyűlésben a hindu elnök egész s’zakaszokat idézett az Új­szövetségiből, többek közt a keresztrefeszitést János evangéliomából. Indiának egyik kiváló szociális vezére jegyezte meg; egy alkalommal: »Nehezen volna megmondható, hol végződik hinduizmusunk és hol kezdődik keresztyénsé- giünk«. A legmagasabb kasztnak egy képvise­lője, egy brámán, egy misszionáriust ilyen sza­vakkal vigasztalt: »Ne vessze el a bátorságot; nem sejti, hogy az Önök evangélioma milyen mértékben járt át bennünket. Nézzen meg en­gem! Én brámán vagyok, de iszeretném maga­mat keresztyén brámánnak nevezni, mert életemet Jézus szavai és szelleme szerint pró­bálom alakitani, jóllehet megtörténhetik, hogy sohasem fogok vele a nyilvánosság! elé lépni«.

Next

/
Oldalképek
Tartalom