Evangélikusok lapja, 1930 (16. évfolyam, 1-43. szám)
1930-10-19 / 34. szám
266. EVANGÉLIKUSOK LAP JA 1930. Misszió. 'D. Köbei le írja »Megi gazul ás és megszentelés« című könyvében. »A misszió a keresztségi kegyelemben és a megiigazulás hitében szilárdan álló gyülekezetnék legelső és ennélfogva legszükségesebb kifejezése. A misszió' nem toldalék, nem amatőrködés, nem fárasztó hitbeli kötelesség, hanem szabad lényegbeli nyilvánu- lása annak a lelkiismeiétnek, amely a kiengesztelésből él«. »Ha Krisztusban az emberiség bűne teljes szeretetakarat által 1 egyezetett és eltöröltetett, akkor a gyülekezetre, amely Krisztus testének egyik tagja, fennáll a misszióra való univerzális kötelezettség. Pál apostolnál a meg- igjazulás és a világmisszió cserefogalmak. Aki »kegyelemből tartatott meg« (Ef. 2, 5) az Isten előtt minden különleges előjogról lemondott, az Istennek ezt az üdvakaratát odaszánja és köiz- v éti ti m i n d e n embern ek«. A világmisszió nem kedvtelés, nem vesszőparipa. Épen nagy nyomorúság1 idején a külmisszió komoly p r ó b aköve annak, hogy a keresztyénség a hitbeli engedeimess égben áll-e Urának missziói parancsával szemben, hogy eltölti-e a Megfeszitett- nek világot átfogó szeretete, s hogy csakugyan ébe benne az a remény, hogy Isten az időik végén mindenható Igéjével megváltja a világot! Evangélikus Testvérem! meggondoltad-e, hogíy a külmisszió' a te keresztyén lelkiismierietednek lényegi- beli n y i 1V á n u 1 á sa, ha k i vés zed belőle a részedet; s lényegbeli f o g y a t k O' z á- s a, h a k ö z ö n y ö s e n t á v oTm a r a d s z t ő 1 e ? Belekapcsolódtál-e imádságaiddal és adományaiddal Uradnak ebbe a tért és időt átfogó hatalmas munkájába? Amikor látod és tapasztalod1, hogy a sátáni hatalom milyen áradata zuhog végig a világon, gondoltál-e Uradnak arra a szavára, hogy ahol Ö van, akarja, hogy ott legyen a szolgája is: a gáton! A fordulat Indiában. — Jones Stanley után Indiában a kaszt valószínűleg a faji és rendi különbségiek keveréke. Az egyes kasztok tagjai mereven elzárkóznak egymástól. Az indiai népből körülbelül 60 millió ember nem tartozik a számos kaszt egyikéhez sem. Ezek az emberek teljesen megyetettek és jogfosztotak, az emberiség söpredékének tekintik őket. Újabban e milliók között figyelemre méltó mozgalom ütötte fel a fejét. Emberszámba akarnak vétetni, emelkedni és haladni akarnak. Azonban a felsőbb kasztok, különösen a gőgös brá- mánok minden áron szeretnék őket a mélységben tartani. S most ezek a megvetett kaszt- nélküliek a passzív ellenállás eszközét alkalmazzák a brámánok ellen, akiktől azt tanulták. Néhány esztendeje egy pár ilyen kasztnélküli megjelent egy olyan utcában, ahová tilos volt nekik a bemenetel. Azonnal börtönbe vétették őket. De másnap már egy újabb csoport kasztnélküli verődött ott össze és engedte magát tömlöcbe vitetni. Ez a harc egy álló esztendeig tartott. Az emberek a börtönbe vándoroltak, leülték a büntetésüket, s azután egész nyugodtan megint besétáltak a tiltott utcába, hogy ott a földre telepedjenek. India nagyszerű kitartással tud ülni. Ez a kitartás a csendes, türelmes emberek keltette hatással együtt az egész, évezredek óta fennálló ősrégi kasztrendszert gyökeréig meg- renditette. A magasabb kasztok egész sereg tagja összeállt, 275 km. távolságban faluról- falura járt, mindenütt gyűléseket tartott, hogy a szerencsétlen kasztnélküliek iránt részvétet ébresszen. Azelőtt ilyesmi teljes tehetetlenség lett volna. Tényleg elérték, hogy minden utcát megnyitottak a kasztnélkülieknek. A legközelebbi évtizedekben bekövetkezhetik a döntés azon nyo- moruságteljes sors felett, amely ennek a 60 millió embernek ősidők óta osztályrészül ljutott. S ha azt kérdezzük, hogy mi idézte elő ezt az óriási fordulatot, akkor egy név nyomul előtérbe: Krisztus. Még jelentősebbnek tűnik fel azonban egy másik mozgálom, amely a magasabb k a s ztok ba n jelentkezik. Nem mintha ezek az emberek már most valamennyien megl kívánnának keresztelkedíni, hanem csodálatos az a feltűnő Krisztushoz f o r d u 1 á s, amely egész gondolkodásukban végbemegy. Tizenöt esztendeje még azt hallhattuk, hogy misszionáriusok is kételyüket fejezték ki, hogy van-e sok értelme annak, hogy az evangéliomot felkínálják az indiai társaság1 e büszke képviselőinek. A hinduk nyíltan kifejezést adtak a keresztyének és Krisz- tun iránti megvetésüknek, sőt gyűlöletüknek. Mikor egy előkelő hindu a nemzetgyűlésben Krisztus nevét emlitette, a megbotránkozásnak olyan vihara tört ki, hogy ,a szónok képtelen volt beszédét befejezni. — Aggan az időben az indiai társaságiban a ilegyülöltebb név Krisztusé volt. Tiz évre rá, miikor már a hinduk megtanulták, hogy éles különbséget tegyenek Krisztus és az európai keresztyének közt, megtörténhetett, hogy a nemzetgyűlésben a hindu elnök egész s’zakaszokat idézett az Újszövetségiből, többek közt a keresztrefeszitést János evangéliomából. Indiának egyik kiváló szociális vezére jegyezte meg; egy alkalommal: »Nehezen volna megmondható, hol végződik hinduizmusunk és hol kezdődik keresztyénsé- giünk«. A legmagasabb kasztnak egy képviselője, egy brámán, egy misszionáriust ilyen szavakkal vigasztalt: »Ne vessze el a bátorságot; nem sejti, hogy az Önök evangélioma milyen mértékben járt át bennünket. Nézzen meg engem! Én brámán vagyok, de iszeretném magamat keresztyén brámánnak nevezni, mert életemet Jézus szavai és szelleme szerint próbálom alakitani, jóllehet megtörténhetik, hogy sohasem fogok vele a nyilvánosság! elé lépni«.
