Evangélikusok lapja, 1930 (16. évfolyam, 1-43. szám)

1930-10-12 / 33. szám

U w VlI.OÍi-ílU -U.23 XVI. érlolyatt. 1930« október 13 33. szám. EVANGÉLIKUSOK LfflPlfl SztrfctszMség és kiadóhivatal: L É B £ N T (Moson ■.) Kiadja: I LOTHER-SZÖ VÉTSÉG. Postatakarékpénztár! cstkkszáala: 1290. Alapította : DR. RAFFIT SAMDOR plsptfk. S*«rk«uté>ért Ulrlói NÉMETH KÁROLT esperes. Meeielenik ketonként eavszer, vasárnap. Elöllzctésl ir: Egész évre 6 P. 40 HU., télévre 3 P. 20 RIL, Negyedévre 1 P. 80 ML Egy szám 16 lill Hirdetési árak mepoovozés szerint. Egység. „Igyekezvén megtartani a Lélek egy­ségét a békességnek kötelében.“ Ef. 4. 3. Az egyház a Szentlélek műve. Mit értsünk ezen? Az egyház titokzatos lényegét? Az egy­ház csodálatos voltát? Az egyház győzelmének bizonyosságát? Sokan, mikor azt vallják, hogy az egyház a Szentlélek műve, mindenekelőtt arra gondolnak, hogy az egyház nem emberik­nek a műve. S minthogy mégs megvan, fenn­áll, él, a Szentlélektól azt várják, hogy' embe­rek közreműködése nélkül a csodák szakadatlan sorozata révén tartsa fenn és virágoztassa az egyházat. Az apostolnak nem ez a felfogása, s nem erre a következtetésre jut. Az egyház tag­jainak igyekezetét, munkát, erőt kell fordítani az egyházra. Tehát mégsem a Szentlélek műve az egyház? Nekünk, embereknek kell azt fenn­tartanunk? A Szentlélek titokzatosan és csodálatosan, győzedelmesen és megdönthetetlenül tartja fenn az egyházat. De az emberek által. A Szentlélek emberekben működik, emberéleteket alakit át, embersziveket teremt újra, emberakaratokat szentel és úgy dolgozik ebben a világban, úgy épiti az egyházat, amely Krisztus teste. Igenis, súlyt helyezünk a kegyelem eszkö­zeire, amelyek által adatik és munkálkodik a Szentlélek. Az ige, az imádság és a szentségek nélkülözhetetlenek az egyház fennmaradásához és épüléséhez. Ámde ne felejtsük el az embert. At egyház nem az igehirdetés és szentségkiszol­gáltatás; az egy ház a hi vök közössége, tehát emberek tarkasága. A Szentlélek müve az egy­ház nemcsak annyiban, hogy gondoskodik az igehirdetésről és a szentségek kiszolgáltatásáról, hanem és főképpen azért is, mert az embereket hívja, gyűjti, meg világos it ja, megszenteli és megtartja az igaz hitben. Fa nélkül nincs erdő. Emberek nélkül nincs egyház. Tagok nélkül nincs test. Az apostol egységről és békességről beszél. Észrevesszük-e, hogy az egységhez és békes­séghez emberek kellenek? Épugy, mint a vissza­vonáshoz és a háborúsághoz? Sokszor az embe­rektől elvonatkoztatva beszélünk és éneklünk a békességről és az egységről; egy ideális álla­potot vélünk megrajzolni, amelyben majd vala­hogyan, mintegy magasabb adományként, kar­izma gyanánt meglesz az egység és a békesség is. Az apostol azonban testből és vérből álló, de a Szentlélek által ujjászüll embereket lát maga előtt és azokat buzdítja, inti, tanácsolja, vezeti. A gyülekezeti életetekben igyekezzéték megtartani az egységet és a békességet. Hozzávesszük még a harmad kát: a szabad­ságot. A szabadságban, amelyre a Krisztus ti­teket megszabadított, álljatok meg- Ezt nem mel­lőzhetjük, amikor a Lélék egységéről van szó. Mert ahol a Krisztus Lelke, ott a szabadság. És ilyen értelemben kell vennünk a békesség kötelét, amelyben meg kell tartanunk a Lélek egységét. A Krisztus nélküli világ is iparkodik egységre és békességre Önzésből, haszonlesés­ből; hogy a maga kényelmét biztosítsa. De a világ békességet akar kockázat nélkül, egysé­get akar szabadság nélkül. Az eredmény: vagy jóindulatú, vagy brutális, de mind énképén lélek­ölő zsarnokság. A világi béke és egység feje­delmei ^együtt tanácskoznak az Ur ellen és az ö felkentje ellen«, ök nem hhetnek mások, mint lázadók és istentelenek. Az Antikrls/.tus is egy­ségre és békességre törekszik. Mi a különbség? Igen! ez a nagy kérdés. Mi a különbség a Lélek egysége és békéje egy­felől, s másfelől a világ egysége és békéje közt? Ez iaz utóbbi az újjá nem született ember szemé­ben imponálóbb. A világ Pantheonjában ott áll­nak a nagy uralkodók szobrai; a nagy cézárok, kánok, istenostorai és világpörölyei. Micsoda hadjáratok, birodalmak, dinasztiák, alkotások! Igaz, 'hogy az ostorok és pörölyök elporlódtak, de emlékük mcg.naradt a töiténelembcn és szellemük visszajár kisérteni. A milliók, akik egy miatt nyögtek, robotoltak, haltak, névtelenül pusztulták; az udvari történetírók, az udvari képzőművészek, az udvari költők megörökítették az udvarok fényét, gazdagságát. Az egység és békesség, az imperium és a pax romana vérbe, dőzsölésbe és bűnbe fűlt, a cézárok elfajultak és állatokká aljasultak: de a világi művészet arany- porba takarta undokságaikat. ' V A Lélek békessége? A lelki egység kötele? Az egészen más. Ez nem a páncélököl, vagy a páncélautó által diktált béke, amikor is béke van, mert nincs erő, amely felvegye a harcot a zsarnokkal. A Lélek békessége belső, lelki

Next

/
Oldalképek
Tartalom