Evangélikusok lapja, 1930 (16. évfolyam, 1-43. szám)
1930-09-14 / 29. szám
226. EVANGÉLIKUSOK LAPJA im általhelyezett az ő világosságába. Az emberek mintha félnének az ébredéstől. Ennek magyarázata az, hogy az embernek egy másik világba kell átkerülnie: az istentelen világból az Istenben való világba. Az egyik számára meg kell halni, a másik számára fel kell ébredni. Az ébredést sokan egyházellenesnek tartják és ilyen értelemben is félnek tőle; azonban ha Isten dicsőségének ismeretére ébredünk, akkor nem lehet egyházellenes. Az ébredést és az ébresztést szolgálnunk is kell és pedig azáltal, hogy szüntelen odatárjuk az emberek szemei elé annak a világosságát, aki minket a világosságra elhivott. Ezt tesszük az igehirdetésben. Az igében Jézus mint nap jön elénk: és vagyok a világ világossága. Ezt a világosságot kell körülhordanunk, de elsősorban nem szóval, hanem élettel. Szolgálni kell az ébredést imádsággal is; ha imádkozunk, ha értünk imádkoznak, szárnyakat kap a lelkünk. Az ébredést szolgálnunk kell állandó és folytonos munkával; itt nincs pihenés. A déli szünetben a gyermekek külmissziói tárgyú színdarabot adtak elő nagyon kedvesen; Rímár Jenő misszíóegyesületi ellenőr megragadta az alkalmat s a Misszíóegyesületet pártfogásba ajánlotta; többen beléptek ez alkalommal az Egyesületbe tagul. Kifejezést nyert az az óhaj, hogy a színdarab szövege megfelelő útmutatásokkal szélesebb körben is hozzáférhetővé tétessék. A szereplők közül különösen jól érezte magát orrában és fülében rézkarikával Zulauf Henrik kalaznói lelkész kis fiacskája, mint sze- recsengyerek. Délután a konferencia Schrődl Mátyás levéli lelkész irásmagyarázatával kezdődött Máté 10, 24—33. alapján. Eljött, ittvan a vallástétel ideje, azért ideje annak is, hogy a vallástétel iskoláját járjuk, hogy vallástételünk mindig bizonyosabb és erőteljesebb legyen, céljának megfeleljen. Meg van bolygatva ma minden lélek, a legutolsó falu legutolsó zugáig. Minden útunk, minden beszélgetésünk, minden napunk kell, hogy a vallástétel ideje legyen. Kiről kell vallást tennünk? A Jézusról! az Ür Jézus nekünk tanítónk, urunk, házigazdánk. A tanítvány elismeri, hogy van tanulnivalója; a szolga feltétlenül engedelmeskedik urának; a háznép mindenben, jó és balsorsban osztozik a házi gazdával, ne is kívánjon magának jobb sorsot: ha Jézus eltűrte, hogy Belzebubnak hívják, mit kell akkor nekünk eltűrnünk! Mennyit kell Luthernek eltűrni mind a mai napig; mennyit kell az orosz keresztyéneknek eltűrni! Milyen legyen a vallástételünk? Alázatos. Mi szolgák vagyunk, tanítványok vagyunk, háznép vagyunk; legyünk alázatosak, mint akik tudjuk, hogy a magunk erejéből semmire sem vagyunk képesek. Azután legyen a vallástételünk hallható. Volt idő, amikor elég volt a csendes vallástétel, amikor elég volt életünkkel bizonyságot tenni. Ez az idő elmúlt. Nem várhatunk arra, hogy embertársaink leolvassák rólunk, hanem meg kell hallania a világnak a vallástételünket. Amikor minden sarok tele van ragasztva a sátán hirdetésével, akkor nekünk is a háztetőkről kell hirdetnünk az igét, dolgoznunk kell. Végül vallástételünk legyen bátor, halálmegvetően merész. A világ győze- delme csak látszólagos; a vallástevöknek szen- vendései Isten előtt mind tudva vannak és bele vannak szőve Isten terveibe. Zulauf Henrik kalaznói lelkész témája ,Mikép valósulhat meg az egyház lényege a gyülekezet életében?“ Az egyház lényege szerint a szenteknek és az igazán hívőknek közössége. Azok a szentek az igazán hívők, akik bizonyosak afelől, hogy az Ür Jézus Krisztusban bűnbocsánatot nyernek és kegyelembe fogadtatnak. Az egyháznak primär eleme a hit. Akiben nincs meg a hit, az nem tartozhatík az egyházhoz. Bármi van is, bármi történik is, ha nincs hit, nem lehet egyház. Az egyház annak a munkája, akinek munkája a hit, vagyis a Szentiéleké. Az egyház nem emberek alkotása, hanem Istené. A Szentlélek azonban az igében munkálkodik. Az egyház lényegéhez tehát hozzátartozik az ige. Aki az egyházat akarja, akarnia kell az igét és a szentségeket is. Hol van az egyház? Látható vagy láthatatlan? A hitet nem láthatjuk, de láthatóvá lesz azáltal, hogy megteremti a hívők gyülekezetét, amely látható; és láthatóvá lesz gyümölcseiben, mert amely hit gyümölcsöket nem terem, az nem hit. Egyik empirikus egyház sem fedi az egyházat, a hívőknek közösségét: sem a történelmi egyház, sem egy szektárius gyülekezet, sem a szabadegyház, sem a Volks- kírche. De hát feladjuk-e az igazi egyházat, amelyet talán ideának vagy utópiának tartunk? Vagy adjuk fel az igazi egyházat és alakítsunk Volkskirchét? Nem azt mondjuk: vagy-vagy; hanem mindkettőt. Volkskirche és ecclesiola, Hilbert szerint Kerngemeinde, helyesebben talán Gemeindekern. Népegyház azért, mert Isten kegyelme egyetemes, mert a népegyház a szántóföld, amelyen búza és konkoly egymás mellett áll, tehát Jézus gondolata szerint való s a tapasztalat is erre kényszerít bennünket. Azonban a népegyházban a gyülekezeti magot azért követeljük meg, mert az a célunk, hogy a hívők közössége nagyobb mértékben megvalósuljon. Minthogy evangélikus egyházunkban is, mint népegyházban, multi mali et hypocríti admixti sunt, azért az igazán Krisztusban hívőknek kiválasztódása és tömörítése szükséges. A gyülekezeti élet súlypontja éppen az ecclesíolára esik; ez a kis- egyház a munka alanya, míg a nagyegyház a munka tárgya. Az Újszövetség értelmében csak az pap, akiben élő hit lakozik; gyülekezeti életünknek mai mozgalma az, hogy a prezbitereket belevonjuk a munkába és ettől várjuk a gyülekezet ébredését. De milyen szempontból választják a prezbitereket? Lelki életüknél fogva képesek-e arra, hogy lelki munkát végezzenek, hogy egy alvó gyülekezetei felébresszenek? Egy hivő lelkész éléreáll az ecclesíolának és első sorban
