Evangélikusok lapja, 1930 (16. évfolyam, 1-43. szám)
1930-09-14 / 29. szám
VII .OUellöL'U’2® XVI. t^olyjuu 1930. szeptember 14. 29 z» EVANGÉLIKUSOK LAPJA Szerkesztőséi és kiaééhivetal: LÉ BEIT (Mosod aü Riadia: I LOTHER-SZOVETStG. Postatakarékpénztárt csekkszámla: 1290. Hasította : OR. RAFFIY SliOOR püspök Si ark« .ív. «ért IcUló* NÉMETH KAROLY «sp^re*. Meilelenik hetenként egiszer. vasárnap. ElAfiifelésI ir: Eoesz erre 6 P. 40 fill., félévre 3 P. 20 ML, negyedévre t P. 60 till„ Egy szám 16 Ilii Hirdetést arak negegvszes szerint. A szegény özvegy két fillére. „Ez a szegény asszony többet dobott a perselybe, mint a többi." Márk 12, 41—44. A szovjetköztársaságok vezetői, akik a ke- resztyénséget üldözik, mélyebben beleláttak az evangéliom igazságaiba, mint sok úgynevezett jókeresztyén uralkodó. Felismerték, amit sokan a keresztyének közül nem vesznek észre, hogy az evangéliom milyen veszedelmes robbantószer. A szovjet nem azért pusztítja a keresztyénséget, mert nem elég forradalmi. Az vele a baj, hogy igazán és túlságosan forradalmi. Nem azért haragszanak rá, mintha nem kedvezne a szükséges bolsevista újításnak. Az inkább a kivetni való rajt, hogy az evangéliom a bolsevistában is megmutatja azt a régi embert, aki megromlott a bún csalárdsága miatt. Az a gazdasági és politikai forradalom, amit Oroszországban csináltak, vérbe fojtva, ölve, irtva a régit, a régi gazdasági és politikai rezsimet, semmi ahhoz hasonlítva, amit az evangéliom művel. A bolsevizmus proletár reakció a kapitalista uralom ellen. Azonban a bolsevizmus egy tőnek két hajtása; a közös tő a tőkének, a vagyonnak, a mammonnak az imádata és szolgálata. A bolsevizmus éppenúgy a pénzsóvárgásból, a pénznek, vagyonnak szeretetéből született meg, mint a kapitalizmus. Dajkájuk az önzés, irigység és telhetetlenség. A bolsevista Oroszország nem ellentéte a többi Európának, hanem fordított tükörképe. A tóparton álló fa fordítva tükröződik a tó vizében. A bolsevizmus a kapitalista rendszernek a proletár lelkületben tükröződő képe. Mi ez a külső, lélektelen, materialista forradalom a lelkek forradalmához képest, amelyet a Szentlélek munkál! Mit jelent az a külsőség, hogy a vagyon lelketlen kapitalisták helyett lelketlen tömegek kezébe kerül? Cár vagy Lenin, a milliók nyomorognak és elégedetlenkednek. Aki forradalmat akar, az nem éri be zsebek kiürítésével és más zsebek megtöltésével. Az a zsebbel nem sokat törődik, mert a zsebek csak a szívek beteges kitágulásai. „Újjá kell születnetek!" A bolsevisták azért haragusznak az evan- géliomra, mert az evangéliom igen hatásos ellenszere a mammonimádásnak. A kapitalisták ezt nem vették észre, mert az évszázadok folyamán elszoktak attól, hogy a börzei árfolyamokon túl más iránt is érdeklődjenek, ellenben a bolsevisták, akik kényszerülnek orientálódni a számukra megnyílt világban, ezt hamarosan meglátták. A modern kapitalista nem veszi észre, hogy Jézus az ő nyaka köré vág az ostorral, amikor azt mondja, hogy a szegény özvegy, aki egész vagyonát odaadta a két fillérjével, többet adott, mint sok gazdag, akik feleslegükből sokat adtak. Nem veszi észre, hogy az evangéliomi eszménykép az az ember, aki mindenét odaadja, nem pedig az, aki mindent összeharácsol. Ellenben az élesszemü bolsevista meglátta az ellenséget: ime egy ember, aki előtt a pénz csak akkor érték, ha lemondanak róla, ha odaadjuk! A kapitalizmussal egy emlőn felnövekedett bolsevizmus. a m«fderr tőkepénzesben tej- és ikertestvérét bíró proletár felhorkan, midőn azt akarják vele elhitetni, hogy a pénzt nem szeretni, gyűjteni, szerezni, másoktól elvenni kell, hanem odaadni. A keresztyénségnek feladata most az lenne, hogy reámutasson a burzsoáziának és a proletá- riátusnak benső lényegbeli azonosságára; hogy kimutassa úgy a kapitalizmusnak, mint a kommunizmusnak evangéliom ellenességét. Mert a világ nyomorultan elpusztul e két Moloch: a kapitalizmus és a bolsevizmus azonos harcában a pénzért, vagyonért, hatalomért. A klitildligeti lelkész-konferencia ; augusztus 25—27. (Folytatás.) Fábián Imre, sárszentlőrinci lelkész, a Tolna- Baranya-Somogyi egyházmegyei lelkészegyesület elnöke „Az ébredés és annak szolgálata" címen tartott előadást. Az ébredés az álom elmúlásának az állapota. Ha valaki felébred és meglátja magát, nem tehet mást, mint hogy odaveti magát Jézus lábaihoz: Én bűnös ember vagyok! Ezzel velejár az a másik tapasztalat, hogy az Ür az összetört embert felemeli. Az ébredéssel nincs befejezve Isten lelkének munkája; nem minden ébredés után következik élet. Az ébredés nem cél, hanem kezdet. A cél az, hogy a felébredt életet annak a dicsőségére éljük, aki bennünket
