Evangélikusok lapja, 1930 (16. évfolyam, 1-43. szám)
1930-06-29 / 26. szám
EVANGÉLIKUSOK LAPJA 205. 1930. már 1819. meghalt s ezzel a nagyhírű keszthelyi ünnepek is megszűntek. (Váczy J. Berzsenyi D. 322. Payr S. Kis János emlékfái Keszthelyen. Harangszó 1921. 226. 1.) IV. A régi példák ellenképe. Az egyházfelekezetek viszonya az újabb időkben. Régi példákat idéztünk megszégyenítésül a mai kor számára. Eredeti természete szerint a vallási gyűlölködés távol áll a magyar ember jellemétől. A reformáció korában testvérek kö- zött is voltak másvallásuak és békében éltek, szívesen látták egymást. Takács Sándor, a jeles piarista történetiró vallja be, hogy a vallási gyűlölet a XVI. században még ismeretlen volt hazánkban. (Széchenyi vallásos leik. 8. I.) Idegenek, külföldről hozták be. Még a nagy katho- likus Felsőbüki Nagy Pál is az 1840. évi or- szággyülésen megbotránkozott azon, hogy a félszázados hazai szokás ellenére Kölnben, Posen- ben és Nagyváradon, Rozsnyón most egyszerre tiltják meg a püspökök a vegyes házasságok megáldását. ö e hirtelen változást a jezsuitáknak tulajdonította. »Talán azt látja ez a szerzet — kérdezi — hogy Európa békéje már igen hosszúra terjed, tehát újra egyenetlenséget akar közénk hinteni?« És Felsőbüki Nagy Pál Sopron megye nevében tiltakozott a jezsuiták vissza- hozatala ellen. A nagy Széchenyi pedig az egyházi áldás megtagadását s ezzel a vallásbéke megbontását egyenesen Rómának tulajdonította, de elvárta, hogy a király magát és nemzetét Rómának suprematiájától meg tudja óvni. »A klérus status in statu nem lehet.« Egy külső hatalomnak ilyen befolyását Széchenyi egyenesen tűrhetetlennek mondta. (Fabó, Rajzok 202 |. Kemény Zs. müvei IX. 261.) És napjainkban nem a külföldi befolyás dűlta-e föl a magyar nemzeti egységet, a vallásfelekezetek régi barátságos jó viszonyát? A legújabb pápai nyilatkozatok is (a Mortalium Animos és a dec. 8. allocutio) mennyire sértik az £gész protestáns világot és mennyire tüzelik az amúgy is harcias, elkapatott papi sereget, Bangha páter »könnyű fürge lovasságát«. Valóságos hajtóvadászatokkal dúlják fel a vegyes házasságok békéjét. Népújságok »A Szív« hirdeti, hogy a protestáns templomokban kötött vegyesházasság érvénytelen, tehát ágyasság, az ilyenből született gyermekek törvénytelenek. A felnőtt leány, miként Miskolcon történt, papoktól felizgatva megtámadja szüleit: ti nem is éltek házasságban, én nem is vagyok törvényes gyermekiek. Lonovics, a tudós püspök Rómában hat hónapi erőlködéssel kieszközölte, hogy a prot. lelkész előtt kötött vegyesházasságot is érvényesnek ismerték el. A legújabb pápai törvény- könyv pedig,^ melyben Serédi primás volt a »nagy kodifikátor«, ismét érvénytelennek mondja. és hányszor változott Lonovics óta ez a tanítás? (Ne temere, Provida.) Hol itt hát a csalhatatlan- ság? És a reverzálisokat, az áttéréseket is micsoda erkölcsileg elitélendő eszközökkel csikarják ki! Ma nincsenek régi Festetichek, Széchenyiek, Batthyányok, akiket a klérus nem tudott eszközül használni. Befejezésül csak két példát idézek. A szelíd lelkű, nagy műveltségű, a r. katholikusok által is méltán nagyrabecsült Gyurátz Ferenc püspök az elkeresztelési harcok idejében mint pápai lelkész jegyezte ezt naplójába: »1891. Martius 23. Hogy mennyire terjed a bigottság a r. kath. felsőbb és alsóbb körökben, mutatja a következő eset is. Az ide tartozó Puszta-Kovácsiban egy gróf Wallis szolgálatában álló r. kath. kocsisnak beteg nejét a múlt héten behozták, hogy itt (Pápán) titkon katholikussá gyóntassák. A nőnek azonban itt alkalma került egy evang. ismerőse által hozzám izenni. Meglátogattam, az úrvacsorát kiszolgáltattam neki. A szegény nő, úgyszólván a halál torkában van s keserűen panaszkodott, hogy' környezete agyonzaklatja térítési kísérletekkel. Ma ismét behozták s két tanú bevezette hozzám. Nem bir járni a maga erejéből. Sirva jelentette, hogy nem tűrik meg a házban, kiszórással fenyegetik végnyomorúságában, ha át nem tér. Ezért kér. hogy könyörüljek helyzetén és bocsássam el. Jelentését a tanuk azzal toldották meg, hogy férjének most biztos kenyere van, de a grófné csak úgy’ tűri meg szolgálatában, ha felesége r. kathoiikussá lesz.« És ezek az embertelen fanatikusok még azt hiszik, hogy’ ezzel istentiszteletet cselekszenek. (Ján. 16, 2.) Hát ilyeneket nevel »a pápa könnyű fürge lovassága«, amint Bangha páter maga nevezi a maga lovasitott szerzetes rendjét? (Bangha, A jezsuita rend9.1.) A másik eset újabb és sokkal szelidebb, de ez is nagyon jellemző. Az Evangélikusok Lapja f. é. 2. számában közli, hogy herceg Esterházy Pál urodalma a Köztelekben pályázatot hirdet több segédtiszti állásra s a feltételek szerint csak r. katholikusok pályázhatnak. A kormányzónak, a miniszterelnöknek a fia, a volt német császár fia tehát ki vannak zárva a hercegi uro- dalomból, nem pályázhatnak. A herceg úr 4--500.000 holdnyi birtokán nem akar protestáns embert látni. Hát a magyar protestánsok talán Hispániába vagy Mexikóba vándoroljanak ki? Förster Aurél a vidám esetek közé jegyezte fel, hogy Csatár Zsiga, az ismert nevű volt képviselő, Csongrádon gőzmalom-részvénytársaságot alapított s a nép kegyét azzal kereste, hogy az új malomra felíratta: »Katholikus Gőzmalom«. A hercegi húsüzletekben mai napig még a protestánsok is kapnak jó áron sonkát és kolbászfélét. A pályázati feltétel után lehet, hogy másként lesz; ha ugyan a protestánsok meg be merik tenni lábukat a hercegi boltokba. Hova jutottunk? Szeretném ezt az esetet a nagy Széchenyi István bírálata alá bocsátani. A nagy Festetich György Keszthelyen a Georgikont nein katholikus gőzmalomnak szánta, annyi bizonyos, És a fentebb dicsért Jó Szív néplap is ápr. 26.
