Evangélikusok lapja, 1930 (16. évfolyam, 1-43. szám)

1930-06-22 / 25. szám

1930. EVANOELIKUSOK LAPJA 197.

tésben, ha nem értesz ahhoz, hogy miként lehet az Igét felebarátod szívébe belevetni, hívd el magaddal a templomba. Pál apostol az igehirdetés bolondságáról beszélt. Minden magvetés bolondság volna, ha köveket, vagy száraz leveleket, vagy vizcsöppöket vetnénk. De az Isten Igéje, az evangéliom, mag. Élő és életerős. Istennek hatalma üdvösségére. Hívd magaddal barátodat a templomba. Mondd meg neki, hogy nyissa ki a fülét és a szívét. Mond meg az igehirdetőnek (ha esetleg öntudatlanul odajutott, hogy beszélgessen a vallásról, ahelyett, hogy hirdetné azt), hogy a hit és a kegyelem nem a tudománynak, vagy a politikának, vagy a gazdaságtannak a hallásából, hanem Isten igéjének a hallásából származik. Ne gondold, hogy a vallás elerötlenedett. A vallás nő és erősödik mindenütt, ahol vannak keresztyén magvetők.

»Az egy any ászén tégy ház örökké fennmarad.«

Az anyaszentegyház igehirdetésének velejét az Ágostai Hitvallás abban foglalja össze, hogy Isten kegyelmébe fogad és megbocsátja bűneinket, amikor az evangéliomot hallgatjuk s a Szentlélek felébreszti bennünk azt a hitet, hogy a Krisztus az ő halála által eleget tett bűneinkért s ingyen, a Krisztusért igazulunk meg. Üdvösségünk isteni tényezője tehát Krisztus halála, s a Szentlélek működő, hitébresztő ereje.

Krisztus golgothai halálában hitünk szerint szerint nem az emberi gonoszság és ostobaság győzedelmeskedett a páratlan és szeplőtelen szentségen és jóságon; a golgothai halál nem vér- tanuság és felséges bizonyságtétel. Sziénai Katalin azt mondja, hogy a szegek nem szorították volna Krisztust a keresztfához, ha a szeretet nem szegezte volna oda. Vagyis a keresztfa-halál az isteni szeretetnek önfeláldozása, önfelajánlása; a Jópásztor adja ott életét önként a juhokért. Az a halál nem a jóságnak és hűségnek elvérzése, hanem a szeretetnek győzedelme. Amikor a halál, a bűn és az ördög egy óceánt kavartak fel, hogy belefojtsák Istennek szent Fiát, a Fiú, hatalmas gályán, száll a tajtékzó, hánykodó szennnyes habok felett és révbejut, fuldokló lelkeket víve magával az életbe.

Ha ez a krisztusi indulat beköltözik az emberi szívekbe, átalakítja és megszenteli azokat, úgyhogy az emberi szív szeretetben, odaadó és teremtő szeretetben öleli át az egész világot. Egyetlen, uralkodó szenvedéllyé, érzést, értelmet és az akaratot átjáró, betöltő erővé lesz ez az indulat, hogy az egész élet, mint hittől, szeretettől és reménységtől izzó ércpatak omoljon abba a formába, amely a Krisztus. Ez az indulat viszi a világba a misszionáriusokat, ez hevíti az evangéliom hirdetőit, a betegek, nyomorultak, a társadalomból kiközösítettek, az elvadultak, a

tudatlanok, a bűn mocsaraiban fetrengők gondozóit. Mi több, ez az indulat egy testvériségbe, közösségbe gyűjti a legkülönfélébb embereket, úgyhogy azok egyesülnek egymással a Krisztust követő életben.

így születik meg a szenteknek és igazán hívőknek gyülekezete, az egy anyaszentegyház, amely örökké fennmarad; az az egyház, amelynek fennmaradása nem hierarkiák sorsától függ és nem állítólagos apostoli utódláson sarkallik, hanem Krisztus szeretetén és a Szentlélek által a szivekben ébresztett hiten. Az egyház igazi története nem az, amely pápáknak és császároknak harcaival, hódításaival és megaláztatásaival foglalkozik, hanem azokkal a hivő lelkekkel, akik e világban annak sava és világossága voltak, akik a sötétségben csillagokként fénylettek és sokakat elvezéreltek az igazságra, mert szerették a Krisztust. Ennek az egy anyaszentegyháznak a statisztikáját nem lehet megszerkeszteni kérdő ívek alapján. A láthatatlan egyház megvan és fennáll. Rajta a poklok kapui sem vehetnek diadal- mat.

Az Ágostai Hitvallás reformátori nagylelkű- séggel mondja, hogy a Szentlélek hitet ébreszt ,.ahol és amikor Istennek tetszik". A Szentlélek munkáját nem lehet palackozni, adagolni, csapon ereszteni. A Szentlélek Ür. Vannak emberek, akik látszólag szerves tartozékai, ornamentumai, oszlopai az egyháznak, pedig csak leltári tételek, s az egyháztól távolesnek. Viszont vannak eldugott, ismeretlen lelkek, akik egyszercsak meglátták a fényt és elindultak utána, mígnem végül életük egyetlen ragyogássá változott át és sokaknak világít életük példája. Ha a hierarkiá- nak egyháza belekiáltja a világba: „Extra ecclesiam nulla salus," vagyis hogya hierarkia egyházán kívül nincs üdvösség, ezzel a gőgös és elbizakodott kiáltással szemben Krisztus azt mondja: ,.Ha valaki meghallja az én szómat és megnyitja az ajtót, bemegyek ahohz és vele va- csorálok, és ő énvelem." Ezt a hangot a hierarkia egyháza még Csonkamagyarországon sem fogja elnémítani soha.

A régi Festetich grófok jóbarátsága a protestánsokkal.

Eivházttfrléneti emlékek a felvilágosodás korákéi.

Irta: Dr. Payr Sándor.

Festetich uradalmainak rendbehozója és a Georgikon megalapítója a szabadszeÜemű, a türelmetlen papságot erősen ostorozó Nagyváthy János református jószágkormányzó volt. (f Csurgón 1819.) De kikérte Festetich a jeles szarvasi evang. lelkésznek, Tessedik Sámuelnek tanácsait is, sőt a Georgikon igazgatóságával is megkínálta. De a szerény lelkész ezt nem fogadta el, hanem írásban terjesztette elő javaslatait s ezért megválasztották a Georgikon ülnökévé és