Evangélikusok lapja, 1930 (16. évfolyam, 1-43. szám)
1930-06-15 / 24. szám
KiffiflU' deno ven. urnák BUDAPEST VII.<*U*jiU-u.2& XVI. evioiyam. 1930. junius 15. 24. azáiii. SzerfctsztAsfti és klalófclvatal: LÉ B ÉlY (Mossa ■.) Riadja:! LOTNER-SZÖVETSÉG. Postatakarékpénztár! csakkszáaila: 1290. Alap Itatta : OR. RIFEIY SlIDOR Hsaik. Sxarkaazléaért lalalóa NÉMETH KÁROLY esper**. Megielaolk hetesként eívszer. vasarnap. Illflzelésl ir: Egész évre IP. 40 ML félévre 3 P. 20 ML oeivedévre 1 P. 60 ML Eiy szán 18 Ilii Hirdetési érák aieieevezés szerint Az egyház egységéről. .Hogy mindnyájan egyek legyenek ; amint te énbennem. Atyám, és én te- benned, hogy ők is egyek legyenek mibennünk: hogy elhigyje a világ, hogy te küldtél engem.*4 János 17, 21 Egyetemes egyházunk vezetősége úgy rendelkezett, hogy Szentháromság vasárnapján az Egyház egységéről szóljon az igehirdetés. Ebben a jubileumi esztendőben különös aktualitása is van ennek a prédikáció-tárgynak, mert hiszen elég hangosan kiált felénk a vád, hogy a reformáció bontotta meg az Egyház egységét. Ezzel a váddal szemben rámutathatunk ugyan arra, hogy az Egyház egysége a reformáció előtt sem volt meg; ámde másfelől az is bizonyos, hogy a reformáció folyamán a nyugati kcresz- tyénségben nem is egy, hanem sokféle szakadás és szétmorzsolódás ment végbe, aminek illusztrálására elég rámutatni Amerika egyházi életére, ahol a szekták nyüzsögnek. Már az Ágostai Hitvallás benyújtói védekeztek e vád ellen, amikor a VII. cikkben azt mondják: »Az egyház igazi egységéhez elegendő az evangéliomi tanban s a szentségek kiszolgáltatásában való megegyezés; s nem szükséges, hogy az emberi hagyományok, vagy emberek szerezte rítusok és ceremóniák mindenütt hasonlók legyenek.« Ez a védekezés egyúttal vád mindazok ellen, akik az egyház egységét hamis úton keresik, avagy az Egyház egységét nem abban látják, amiben a Szentirás alapján a reformátorok. A hitvallók különbséget tesznek egység és egység között. Szerintük az Egyház lényeges tevékenysége az igehirdetés és a szentségek kiszolgáltatása; ha ebben megegyezünk, az egység megvan, még különböző hagyományok, rítusok és ceremóniák mellett is. Szemelőtt kell tartanunk, hogy a Hitvallás az Egyház egységéről beszél. Az Egyház pedig a Hitvallás szerint elsősorban a hitnek tárgya; az Egyház isteni kijelentés, amely az egyháztagoktól, s a különböző felekezetektől, hagyományoktól, szertartásoktól független annyiban, mert nem emberek műve az Egyház, hanem Istené. Úgyhogy a VIII. cikk arról beszél, hogy »tulajdonképpen« mi az Egyház, s a »tulajdonképpeni« egyházat megkülönbözteti az egyháznak attól az állapotától, amelyben »ebben az életben« van. Tévednek azonban akik azt vélik, hogy itt a látható és láthatatlan egyház különbségéről van $zó. Mert a »tulajdonképpeni egyház« is láthatóvá válik a tanban és a szentségekben. Szó sem lehet arról, hogy a látható egyház munkája teremtené meg, vagy* alakítaná ki a láthatatlan egyházat. Sokkal több joggal mondható az, hogy a »láthatatlan«, helyesebben mondva »tulajdonképpeni« egyház, Istennek ez a műve, amelyben a Szentlélek munkálkodik, alakítja ki és teremti meg a látható egyházat. Az előbbi úton, hogy t. i. a látható egyház teremtené meg a láthatatlant, vagyis hogy* emberek alakítják ki az egyházat, ellentmond a Hiszekegynek is, amelyben az áll, hogy »hiszek« szentegyházban. S a látható egyházból kiindulva sem az egység hitére és reményére, sem pedig a Szentlélek erejével és vezérlete alatt munkálkodó Egyházhoz el nem jutunk. Az egy- háztörténelmet a világi történelemirásban is hitelétvesztett materialista és determinista vágányokra tereljük, ha nem tartjuk állandóan szem előtt, hogy az Egyház Isten munkája és a Szentlélek műhelye. Viszont az egységesítő törekvéseket is hamis vágányokon indítjuk el, ha a látható egyházra helyezzük a hangsúlyt. Hamis vágányokon indulunk, mert nyíltan vagy burkoltan, előbb vagy utóbb a szervezetnek, a külső organizációnak egységében látjuk meg a célt s a feladatot, pedig a Jézus idézett szavai szerint az Egyház egysége az, hogy a tagok egyek legyenek az Atyában és a Fiúban, hozzátehetjük: a Szentlélek által. Az Ágostai Hitvallás is az egységnek ilyen külső, felületes és anyagias értelmezése ellen tiltakozik, amikor kiemeli, hogy az igazi egység eltérő hagyományok, ri- tu'sok, ceremóniák ellenére is létezhetik és megvalósulhat. Óvakodnunk kell azonban attól, hogy a Hitvallásnak ezen tanításából már most azt a következtetést vonjuk le, hogy tehát nincs semmi különösebb jelentősége annak a helyzetnek, amelyben a keresztyénség ma, a felekezeti türelmetlenség, féltékenység, gyűlölködés korában van. Ellenkezőleg bízvást mondhatjuk, hogy a ke- resztyénségben az a nyakasság, önfejűség, tudálékosság, hatalomvágy, kicsinyes szőrszálha- sogatás, amelyek a pártoskodásoknak és szakadásoknak gyökerénél találhatók és amelyekkel a keresztyénség élete át van itatva, valósággal
