Evangélikusok lapja, 1930 (16. évfolyam, 1-43. szám)

1930-01-26 / 4. szám

1930 _________________EVANOeUKUSOK LAPJA__________________27. s ég életétől teljesen elvonatkozott, elrugaszko­dott szőrszálhasogatás tételezheti fel elméletben ennek az ellenkezőjét. Ellenben bizonyos az, hogy megfelelő in­díték nélkül a jócseíekedetek elmaradnak. Hitet­len, Istenben nem bizó embereknek hiába tárjuk fel a helyzetet, hiába kérünk tőlük szolgálatot, áldozatokat, amik nélkül a világ nem á.lhat fenn. Ha a hitnek forrása kiapad, az oázis belevész a sivatagba. Még a tapogatózó, félig vak, sót té­velygő hitben is több életerő van, mint a hi­tetlenségben. A hitetlenség meddő. Ha Speng- lemek igaza van, ha a nyugati. civilizáció el­pusztul, ennek oka itt található meg: a csele­kedetek mögül hiányzik a hit. S ha a pusztulás­nak gátat akarunk vetni, ennek útja nem a jó­cselekedetek, mert hitetlen világban hol keres­sünk jócselekedetekct. Az élet útja a hitnek útja. A hitet pedig a Szentlélek adja. Mi segít tehát rajtunk? Egy második Pünkösd. A Szent­iéleknek egy újabb kitöltetése. Ezt kell kérnünk imával, áhítattal, Isten kegyelmi ajándékainak önmagunkban való felgerjesztésével. Ma a ke­resztyén egyházaknak egyik életbevágó ügye ez: a Pünkösdi lél'ekkt áradása, aki »ahol és amikor Istennek tetszik, hitet ébreszt.« Tá­maszt-e az Isten közöttünk hittel és Szentlélek­kel teljes férfiakat és nőket? A gyümölcs ne aggasszon bennünket. A gyümölcs terem a fán. Fák kellenek. Imádság a gyülekezetekért. Mindenható Isten! Hálát adunk neked a Krisztus gyülekezeteiért, amelyeket Szentlelked az imádság, az ige és a szentségek által fenn­tart, táplál és gyarapit. Köszönjük mindazt az áldást, kegyelmet, intést, buzdítást, tanítást, ami­ben általuk részesítesz. Háláljuk azt a sok jót, amihez a gyülekezeteknek te adsz indítást és erőt családban, társadalomban, nemzetben és élet után szomjuhozó lelkekben. Kérünk szaba­dítsd és őrizd meg őket kislelküségtől, szűkkeb- lüségtől, pártoskodástól, kicsinyeskedéstől. Adj prófétai lelkeket a mi időnkben. Szent oltárod tüzéböi vett szikrával gerjeszd, hevítsd, tisz­títsd beszédüket. Támasz a gyülekezetekben út­törőket, vezéreket, akik a pusztában ösvényt ta­possanak az utánok menőknek, hogy vezetők és vezetettek eljussanak szentséged hegyére, az örökkévalóság hajlékaiba. Ne engedd, hogy a gyülekezeteknek a Krisztusról való bizonyság- tétele elnémuljon, vagy hamis legyen. Tégv mindnyájunkat a Krisztus élő gyülekezeteinek élő tagjaivá, hogy mi általunk is láthatóvá le­gyen a Krisztus dicsősége, és mi is megdicsőit- tessünk azzal a dicsőséggel, amellyel te meg- dicsöitetted egyszülött Fiadat, a mi Urunkat. Ámen. A lelkész harcai. (A MELE nyíregyházi konferenciáján felolvasta: Pu­szik Lajos, miskolci lelkész.) (3) Csak egy ellen küzdjünk: a szószéki szolgálatunk leértékelése ellen. Be­csüljünk nagyra, emberi méltóságunknak fel­emelésére, midőn tanítóvá, kijelentés-közlővé, lelkek indítójává avat az Isten, tehát e magasz­tos hivatást oly nagynak, szentnek és hatalmas­nak lássuk, hogy mi magunk mindig eltörpül­jünk e hivatás fensége előtt. Mindig imádkozva készüljünk és mindig készüljünk. Sa­pienti sat... Szeretném ezt napiparancsúl minden szolga­társam élé odaírni: készülj! Az igazi munkának ad Isten kegyelme igazi értéket és igy igazi hatást. Kü/dened kell azonban a gyűlési teremben is. Hány tiszta szándéktól született terv és cél, hány valóban építési értékű törekvés nem talál nyomban meleg, megérdemelt fogadtatásra; a szivek kemények, a fejek konokok, de a jó és következetes szóra egyszer mégis megindulnak, csak imádkozni és szeretni el ne fáradjon az a leik eszi szív. Csak kitartani... Milyen gyönyörűség nézni, amint a konok, kemény nyakak szépen meghajolnak, a fejek imára hanyatlanak. mert lassan-lassan terjed, árad és hódit a felismerés: a mi papunk mégis csak az Igében élő, nemes lelkitartalmú egész ember, ki tud adni, mert Isten adott neki. Ez a mi diadalunk, ez a feleszmélés, ez a felismerés. III. Amiket most fogok mondani, azoknak ezt az összefogó gondolatot adhatnám címül: Harc az Istennel. De Jókai közismert megrázó elbeszélése már elvitte e cimet előlem; ott jó helyen van. Itt ha használnám blaszfémiát követnék el, mert Isten oly végtelen hatalom, ki előtt nincs lehe­tetlenség, ki a multat jövővé, az aggot gyer­mekké s a világosságot sötétséggé teheti; tehát nem hallgathatom el, hogy lelkemen, hitemen bizonyos borzongás futott végig, midőn hallot­tam éppen a teljesebb hit alapján szóló és oktató testvéreimtől ilyes kifejezést: »ezt Isten nem teheti meg.« Abszolút akarat ö, nemcsak az akarat ethikája, hanem dinamikája szerint is; ami előttünk lehetetlennek látszik, ö előtte egy szemrebbenésnyi energia munkája. Isten az el­lene lázadó emberi akaratot is, tehát — felfo­gásom, hitem szerint a bűnt is belefoglalja és igy hatásában megtisztítja az ö örök és em­ber által soha fel nem érhető üdvtervébe. Harc­ról beszélni tehát — ismétlem — blaszfémia Istennel szemben, de igenis Iátok, tehát beszél­hetek az ’isteni akarat ellen lázadozó, az eTott

Next

/
Oldalképek
Tartalom