Evangélikusok lapja, 1929 (15. évfolyam, 1-50. szám)

1929-02-17 / 7. szám

1 w. EVANGÉLIKUSOK LAPJA Nagy kiterjedésű országok, mag is hegy- iáncozatok, mély tengervizek vannak közöttünk. Lélekben mégis egynek érzem magamat az em­lékünnepet ülő Amerikai Egyesült Evangélikus Egyházzal és október 9-én imádsággd fnegtöl- tött szivemet emelem Istenhez, önökkel imád­kozom és önökért imádkozom. A szent Isten pedig hallgassa meg imádságomat s adjon önök­nek áldást, békességét, erőt, boldogulást, mun­kaeredményt! És mindezt ad,a meg önöknek in­gyen való kegyelemből, a Megváltó Krisztusért! Kapi Béla püspök (Magyarország) II. 1928. november 26-án. Kedves Püspököm! Nagyon kedves kötelességet teljesítek, mi­kor ezeLet a sorokat Ünh áz intézhetem. Amint Ön jól tudja, az Amerikai Egyesült Lutheránus Egynáz az elmúlt év októberében 10. évfordu­lóját ünnepelte és hálát adott az Urnák, hogy Egyliázunkat az igazság terjesztésében edJig megsegitette. Az évforduló alkalmával ön volt szives bennünket üdvözölni. Üdvözletét mi nem­csak egyszerűen átolvas uk, hanem azt egyhá­zunk ((Lutheránus» c. folyóiratának évfordulói számában közzé is tettük az ön csatolt fényké­pével együtt. Legyen szabad arról bztositanom, hogy az ön üdvözlése sok ember szivéhez utat talalt és annak tartalma gandos mérlegelés tár­gyát képezte s ránk nézve nagy álJást jelentett. Kedves kötelességem az, hogy mindezekért e soraim által ismételten köszönctünknek adjak kifejezést. Egyházunk októberban ut isi otl, hogy elismerésének és köszönetének szavait elküld- jem önnek. A 10 éves évforduló alkalmával n-’gy öröm­mel tekintettünk vissza az Ur áldására, amely megnyilatkozott a mi munkánk előrehaladásá­ban. Uj erőt mentettünk és hitünkben megerő­södtünk. Közben szemünk és szivünk kitárult - mint soha eddig — a Lutheránia más orszá­gokban való állapota és munkája előtt és az a vágy támadt fel bennünk: vajha minél szorosabb baráti kötelékek fűznének bennünket össze. E vonatkozásban is legyen szabad ismételten biz­tosítanom önt, hogy üdvözlése megerősítette bennünk ezt az óhajtást. Imádkozunk, hogy az ön vezetése alatt álló egyház is erősödjék hité­ben és Krisztus Urunk ügyének szolgálatában.. Az a reménységünk, hogy a Lutherániának jövő évben, Koppenhágában tirtandó v ligkon- gresszusa módot fog találni arra, hogy a vilá­gon szétszórt lutheránus egyházak valamilyen megfelelő szövetségben tömörüljenek. Minden erőnkkel azon vagyunk, hogy ennek a gyűlésnek az előmozdításában résztvegyünk. Remélem, hogy ott személyesen, fogunk találkozni és hitbeli erőt fogok öntől nyerni. Az Amerikai Egyesült Lutheránus Egyház nevében ismételten köszönetét fejezve ki, mara­31. dók a legnagyobb tisztelettel és a legőszintébb üdvözlettel: Knubel s. k., az amerikai egyesült evang. egyház elnöke. Jegyzetek. «Egy figyelő evang. lelkész» felhívta fi­gyelmemet a dunamel’éki reformá us egyházke­rület azon határozatára, amely szerint minden olyan gyülekezetben, ahol önálló hitoktató nincs, a jövőben nem a tanító, hanem a lelkész fogja végezni a hitoktatást. Ez a kérdés lipunkban már szóban forgott. Véleményem akkor is az volt, ami ma. Ha i’ycn értelmű határozatot azért kívánnának a mi egyházunkban is, mert taní­tóinkra nem bi h tó rá a hitoktatás, ez a feleke­zeti iskoláink csődét j lenti. Tel esen elegendő­nek tartom a dunántúli egyhá'kerület beírni >z- sziói programmjánnk azt az intézkedését, hogy a lelkész kö'.e'es a tanulókkal hetenként foglal­kozni. A Ki oktatásink a tanitók ál al való ellá­tásán csak abban az esetben változtatnék, ha egy há'ható ágiiig rregáilapi.ást n erne, h gy a tanitók nem t be;it k kötelességük:t Irányadó ránknézve sem a róm. kath., sem a ref. egyház intézkedése, gyakorlata nem l:h:t. Inkább azt tartom kivánatosrak, hogy leányegyházakkal, fiókegy házakkal, szórványokkal böve kedo gyü­lekezeteinkben minél több munkást ál itsunk a lelkész mellé. Ha odáig jutottunk volna, hogy csak a lelkész munkájában bizhatunk meg, akkor valami igen nagy baja L*nne egyházi életünknek. Tapasztalataim szerint s az eg» házmegyei, egy­házkerül.t:, egyetemes iskolii, tanügyi bizot sí­gok jelentései szerint a hitoktatás jelenlegi ál­lapota és eredményei semmi ag^od donira nem adnak okot, sőt a közgyűlések m ndig cl smercs- sel emlékeznek meg tanítóink egyházias mun­kájáról. GONDOLATOK. Nincs az életnek olyan eshetősége, amely­nek Jézus oldalán bátran ne nézhetnénk a sze­mébe; nincs olyan probléma, amelyre Jézus ne tudná megadni a feleletet; nincs olyan nehéz, olyan szövevényes, olyan magános út, amely­nek göröngyeit elsimítani s amelynek farkasver­mein bennünket biztonságban elvezérelni ne akarna. Ha ez nem nyugodalom, akkor nem tudom mi a nyugodalom. Sheppard.

Next

/
Oldalképek
Tartalom