Evangélikusok lapja, 1929 (15. évfolyam, 1-50. szám)
1929-02-17 / 7. szám
VII.0i*eila*u.28 XV. vritAjmii. kfVk írtnífA 17. 7. ve*tn. ÉVÖHGÉUKUSOK LAPJA tmfcszttsét ét fclaáéfclvatal: LESEIT (Kosos a.) KMia:l IBTHER-SZÖIETSU. PiStatakaréktéBztárl csokkszáali: 1218. Jűaaltotta : OR. RAfFIY SJUtOOR püsoik IwkMMuérl Ui*U* NÉMETH KAROLY Mtgislsnlk Nstcakénl égiszé*. vasárnap. Elllücltsi ár: Egész étri 6 P. 40 (HL. félévre 3 P. 28 (HL, oftiridáttt 1 P. 60 (HL így szán 16 lill Hirietftsl árak autatvazts szerint Csendes élet. „BecaQletbell dolognak tartsátok bogy cneudes ékM folytassatok.4 1 These. 4. 11. Esaiás próféta, amikor megrajzolja az Ur kiválasztott és kedvelt szolgájának alakját, azt mondja róla: *Nem kiált és nem lármáz, és nem hallatja szavát az utcán.» Péter apostol pedig *igy ir: «A szívnek elrejtett embere, a szelíd és csendes lélek romolhatatlansigával, ami igen becses az Isten előtt.» Egyik legkedveltebb énekünk: *Légy csendes szívvel, légy békével. Bízzál ember az Istenben!» A hires 46. zsoltárban, amely az Erősvárunkhoz adta a/ alapmotívumot, ezt olvassuk: ^Csendesedjetek és isinetjéie*. ei. hogy én vagyok az Isten.» Ebból a néhány idézetből kitűnik, hogy az apostol által ajánlott csendes életnek ellentéte a lármás, nyugtalan, szétszórt, imbolygó élet. A csend elmélyedést, megbékélést, koncentrációt jelent. A csendből megszülető munka nem lázas, ingerült kapkodás, nem a képességet felülmúló erőlködés, nem az erőnek fitogtatása vagy a világból jövő behatásokra adott elhirtclenkedett visszahatás. A csendes élet munkájában lélek van, a munkálkodónak lelke, s azért mindig alkotó munka, amely a világmindenség istenadta törvényeit elismeri, felismeri és felhasználja a létnek gazdagítására. A csend láttatja meg a Teremtő munkájában az összhangot és a rendet. A csendes élet az Isten akaratával egyező élet. A csendes élet a szent élet. A szent élet Isten színe előtt folyik. Isten jelenlétének tudatában lármázhat és nyughatatlankodhatik-e az ember? Istennek színe előtt volna-e értelme a sürgő-forgó semmittevésnek, a fejetlenül topor- zékoló nrunkamaszkirozásnak ? Minél kiválóbb, minél eredményesebb a munka, annál mélységesebb csend veszi körül, annál titokzatosabb csendbe burkolódzik. Jézus különösen ellenszenvesnek találta azokat akik a vallásosságot a piacra vitték; gyanúsak voltak neki az utcasarkokon imádkozók, a tüntetve alarnizsnáskodók, a megnvult orral bójtölók, a liangosan likrnáro- zók, a mellüket verő érdemszerzjk. Jé us m ga is a csendnek embere volt. Amikor n :gv sokaság vette körül, mikor ezereknek hirdette az cvangéliomot, amikor felemelte hangját és kiáltott, akkor sem teszi ránk soha a csendháborítónak, a lármás embernek, a sürg lödésnek a benyomását, hanem úgy érezzük, hogy az a hang, amellyel a háborgó tengernek parancsolt, amellyel az ezereket tanította, ugyanaz a nyugodt csendes szó, amellyel Simontól kérdezte: Szeretsz-e engemet? Jézus csend- sségénck alapja nem az volt mintha egyedül érezte volna magát a világban. Inkább a/, hogy sohasem érezte magát egyedül, mert mindig vele volt az Atya. Csendes életének titka az, hogy' élete szent volt. A világban a bűn csapja a lármát. Az ördög mint ordító oroszlán jár körül, keresve akit elnyeljen. Azt hihetné az ember, hogy' az ordító oroszlán nagy szamár, mert ordítását hallva elfut előle a préda. Azt gondolhatnánk, hogy’ az ördög sokkal ravaszabb, mint9emhogy lármával terelje magára a figyelmet. Am az ördög még ennél is ravaszabb. A lármával leplezi el magát. A világ szereti a lármát. A lármához repül, mint az éjjeli lepke a fényhez. A lárma vonzza a világot. S a világ fiai rendszerint későn tudják meg, hogy a lárma mögött az ördög volt. Azt mondja az apostol, hogy a csendes éledtet becsületbeli dolognak tartsuk. Ill ésének ez a része az emberekhez való v.szonyuakra utal. Istenünkhöz való viszonyunkat tekintve, a csen- Q€s élet szent élet; az emberekhez való viszonyunkat tekintve a csendes élet becsületes élet. Becsületbeli dolog! Érdekes megfigyelni, hogy ahol a becsület szóba kerül, ott rendszerint valami hiba van a becsület körül. Az igazi becsület csendes, mint a napfény. Nem is emlegetik. Becsületes embertől ritkán kérik a becsületszavát, de az ilyen ember ritkán is adja, ha egyál-
