Evangélikusok lapja, 1929 (15. évfolyam, 1-50. szám)
1929-02-10 / 6. szám
42 jóságot és szeretetet keresnek, de hial helyett kígyót, kenyér helyett követ kapnak. Vizsgáljuk meg életünket bibliai szakaszunknak tükrében. Vizsgáljuk meg, hogy mi is olyan erényekkel ajánljuk-e magunkat, mint az apostol, aki elmondhatta: «Hála az Istennek, aki mindenkor diadalra vezet minket a Krisztusban, és az ő ismeretének illatját minden helyen megjelenti mi általunk» (2 Kor 2, 14). A hamisítatlan keresztyénség a Krisztusban újjászületett személyiségek vonzóereje és szereietreméltó- sáiga, kedvessége révén terjed inkább', miint tö- megszervezetek és szervezkedésiek által. Pár szó a bitvédelmi szabályrendelethez. Kevés olyan kérdés merült fel az utóbbi időkben egyházunk életében, amelyről annyi pro és kontra véleményt szólaltattak volna meg úgy egyházi közgyűléseinken és lelkészi értekezleteinken, miint egyházi lapjaink hasábjain, mint az úgynevezett «Hátvédeim« Szabályrendelet», amely egyházunk kétségtelenül egyik legfájóbb sebét, a reverzális kapósán szenvedett veszteségeinek igyekszik gátat emelni. Hogy a reverzális folytán sokat vesztettünk a múltban és sokat vesztünk ia jelenben is, — különösen a szórványokban — az olyan szomorú tény, amit letagadni nem lehet s ami feltétlenül arra kötelezi e:g>ihá zegy eleműn két, hogy mielőbb megtalálja a módot a veszteségek megakadályozására. Vannak, akik a reverzális terén szenvedett veszteségeinkért az ódiumot teljesen az illetékes lelkészekre hárítják s a veszteségek megakadályozásának egyetlen módját a lelkészek fokozott pasztorizáló munkájában látják. Kétségtelen, hogy a lel ki ismerete s pasztorizáló munka sok reverzálist tud megakadályozni, de sok esetben találkozik a lelkész fáradozása azzal a bizonyos útszéli földdel, mely tudatosan ellenszegül a mag befogadásának. Az ilyen egyháztagokkal szemben tehát az egyháznak nemcsak joga, de kötelessége is, az egyház egyetemes érdekeit megvédelmezni és retorziókat alkalmazni. Tehát az úgynevezett hátvédéi ni szabályrendelet mielőbbi elkészítése és életbeléptetése az egyháznak nemcsak joga, de önvédelemből reákényszer.tett kötelessége. A hátvédeim« szabályrendelet ellenzői rendszerint azt hozzák fel érvül, hogy ily szabályrendelet életbeléptetése ellenkezik a protestáns liberalizmussal és megfosztaná egyházunkat attól a felekezeti türelemtől, amely egyik legnagyobb erkölcsi fölénye a protestánsoknak a katholikus türelmetlenséggel szemben. Sőt újabban egy olyan cikket olvastam, amelynek szerzője a bit- védelmi szabályrendeletet az 1895. évi XLIII. te. 4-ik §-ával állítja szembe, amely azt mondja, 1929. bogy egyházi fenyíték nem alkalmazható senki ellen abból az okból, miivel az illető polgári jogait teljesítette stb. Szerény véleményem szerint ez a beállítás téves, miért ha helyt álló lenne, akkor a magyar kormány már régen lesújtott volna a katholikus egyházra, amely nemcsak a reverzálist adókkal, de a protestáns templomokban esketett hiveivel szemben is a legerőszakosabb retorziókat, egyházi fenyítékeket alkalmazza. Hogy egyházunknak joga van egy hitvé- delmi szabályrendelet megalkotására és életbeléptetésére, azt világosan bizonyítja az E. A. 36- ik §-a, amely szószerint ezt mondja: «Az egyház- községi tagoktól megkivántatik, hogy vallásos és erkölcsös életet folytassanak, az egyház kegyelmi eszközeivel éljenek, az egyház és iskola javát úgy magánéletükkel, mint közszolgálataikkal előmozdítsák s a rájuk ruházott megbízatásokat elvállalják; továbbá k ötéi ess égők: gyermekeik vallásos neveléséről és oktatásáról 'gondoskodni, az egyházi törvényeknek és rendszabályoknak s a törvényes egyházi felsőbbségnek engedelmeskedni.» Az egyháztagoknak tehát nemcsak jogaik, de kötelességeik is vannak! A jog és a kötelesség egymástól az egyházi életben is elválaszthatatlan s egy egyháztagot is csak akkor illetik meg az E. A. 35-ik §-ában lefektetett jogok, ha teljesítette a 36-ik §-ban körvonalazott kötelességleiket! Aki reverzálist ad, az jóvátehetetlenül felrúgta iaz E. A. 35-ik §-ában a gyermekei vallásos nevelésére vonatkozó kötelezettségét, tehát nem- tarthat többé számot a 35-ik §-ban lefektetett jogok élvezetére sémi. Hogy tehát a hitvédelmi szabályrendeletnek megalkotása és életbeléptetése egyházunknak az E. A.-ban megalapozott joga, —- az olyan világos, mint a «kétszer kettő négy.» Kérdés most már, hogy helyes-e a szabályzat megalkotása evapgél.umiszempontból? Erre is nagyon könnyű megfelelni. Jézus hegyi beszédjében minden kétséget kizárólag azt mondja: «Minden fa, -amely jó gyümölcsöt nem terem, ki- vágiatik és a tűzre vettetik!» Aki reverzálist adott, az olyan fa, amely egyházunknak gyümölcsöt többé nemi terem, tehát az egyház csak evangéliumi kötelességét teljesiti akkor, amikor az ilyen fát kivágja és a tűzre veti. Ugyanilyen könnyű megfelelni a liberalizmussal szemben felhozott aggodalmakra is! Ha semmi más, úgy szegény hazánk 1918. évi története gyönyörűjén illusztrálta azt a tényt, hogy a liberalizmus olyan, mint az arzén, amely az orvos kezében gyógyít és táplál, de a tapasztalatlan, vagy gonosz ember kezében öl. Aki reverzálist ad, az-tudatosan és előre megfontoltan megölte még meg sem született gyermekének a lelkét, mert eleve elzárta az evangélium éltető napsugarától. Tette semmivel sem enyhébb, mint annak az apának a tette, aki gyermekét egy dohos és penészes, sötét pincébe zárja, ahol sorsa csak pusztulás lehet. S ha a törvény az ilyen apának a liberalizmusát a törvény szigorával EVANGÉLIKUSOK LAPJA
